A modern ügyfélszolgálat és vendéglátás alapvetésének tartják a mondatot, miszerint „A vevőnek mindig igaza van”. Hogy ezzel a híres idézettel ma hányan tudnak azonosulni a kereskedelemben, a szolgáltató-szektorban vagy a turizmus területén, az csak az egyik kérdés.
A másik az, hogy a legtöbben nem ismerik az idézet másik felét. A mondat ugyanis így teljes: „A vevőnek mindig igaza van, ízlés tekintetében”. Ez pedig teljesen megváltoztatja az üzenetet, hiszen feljogosítja a kritika célpontját, hogy megkérdőjelezze magát a bírálatot. Hogy ki mondta először a sokunk által használt mondatot, arról szintén megoszlanak a vélemények, de lássuk, kik vannak versenyben.
Ekkor jelent meg nyomtatásban először a híressé vált idézet
Az elhíresült mondás nyomtatásban 1905-ben jelent meg nyomtatásban és egy chicagói áruház üzemeltetőjének tulajdonították. Marshall Field akkoriban igazán sikeresnek számított, a The Boston Globe című lap a „kereskedelem hercegének” nevezte, talán nem véletlenül. A vagyonát 125 millió dollárra becsülték, ami ma hozzávetőleg 4 milliárd dollár lehet. A lap szerint Field minden dolgozónak előírta, hogy figyelje meg az ő munkamódszereit és tartsa be az elveit. Az egyik a már korábban idézett mondat volt.
A másik férfi, akiről szintén sokan gondolják úgy, hogy tőle származik a híres mondás, nem más, mint a gazdag szállodatulajdonos, César Ritz, akinek párizsi és londoni luxushotelei világszerte híresek voltak. Egy másik, a fentebbihez hasonló idézet is tőle származik:
„Soha ne mondj nemet, ha egy vendég kér valamit, még ha az a Hold is. Próbálkozni mindig lehet, és akárhogy is, később még rengeteg időd lesz elmagyarázni, miért kért lehetetlent.”
Talán a tanítványtól származik az idézet
A harmadik férfi pedig nem más, mint Harry Gordon Selfridge, Marshall Field tanítványa, aki raktárosfiúból lett részlegvezető. 2016-ben a Chicago Tribune című lap írt arról, hogy ő fogalmazta meg ezt az üzleti alapelvet, és Field csak átvette tőle, de akár ennek a fordítottja is igaz lehet, egyik verzió sem bizonyítható. Viszont amikor Selfridge megnyitotta a saját áruházát Londonban, a gyakorlatban is alkalmazta ezt az elvet: 25 penniért adott el egy eredetileg 25 fontba kerülő kabátot a női vásárlónak, csak azért mert az rosszul látta az árat.
Szintén Selfridge-nek tulajdonítják az idézet kiegészítését is, miszerint a vásárlónak csak ízlés tekintetében van mindig igaza, ám ennek bizonyítására sincs hiteles forrás. 1936-ban viszont megjelent egy cikk, amelyben az áruház valamelyest módosított addigi álláspontján: szerintük is létezik olyan vásárló, aki ok nélkül kritizál, és ezért úgy egészítették ki az elhíresült mondatot, hogy a „vásárlónak majdnem mindig igaza van”.
A legmegfelelőbb hozzáállás talán az arany középút: a vásárló jogos észrevételeit a szolgáltatónak mindenképpen figyelembe kellene vennie. Hogy mi a jogos, azt persze vagy törvény határozza meg, vagy egyszerűen csak megbeszélhetnénk ezt is, emberként, és közösen találhatnánk megoldást a problémára.
Arról, hogy Selfridge magyar lányért is rajongott, ebben a cikkünkben írtunk.
