Megrázó részleteket árul el egy pompeji család utolsó perceiről egy új ásatás, amelyet a városban végeztek. A Hellé és Phrixosz házában lakók megpróbálták eltorlaszolni hálószobájuk ajtaját, ám a lávafolyamot ez nem tudta megállítani.
Amikor időszámításunk szerint 79. augusztus 24-én kitört a Vezúv, és előbb füstfelhő tört föl a vulkánból, majd pár órával később vulkanikus törmelékár árasztotta el a várost, sokan sokféleképpen próbáltak menekülni. Azt ma már tudjuk, hogy Pompeji mintegy 20 ezer lakosának csak nagyjából a 10 százaléka veszett oda a katasztrófában. Azoknak ugyanis, akik az első jeleket látva elindultak, még bőven volt idejük elmenekülni. Aki azonban hosszan tétovázott, esetleg azt gondolta, hogy ez is csak egy olyan kitörés lesz, mint amilyet már sokszor átéltek, könnyen csapdába eshetett. Valószínűleg így járhatott az a család is, amelynek házát nemrég tárták föl a városban.
Tragikus pillanat a szoba falán
Egy freskó után Hellé és Phrixosz házának nevezték el az épületet, az egyik szoba falán ugyanis a mitológiai történetet ábrázoló festményre bukkantak a régészek. Az alkotás azt a tragikus pillanatot ábrázolja, amikor Hellé a tengerbe fúl.
„Gyönyörű freskó, kiváló állapotban van”
– mondta feltárásakor Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója. A szakértők elképzelése szerint a ház lakói a menekülés helyett úgy döntöttek, otthonukban vészelik át a katasztrófát. Amikor a ház átriumának nyitott tetején át lapilli (a vulkánkitörés során kihányt apró, szilárd kőzetdarabok) hullott be, az egyik szobába húzódtak.
Hellé és Phrixosz története
A történet szerint a testvérpár azután kényszerült menekülni, hogy apjuk, Athamasz király második felesége, Inó tanácsára Phrixosz feláldozásával tervezte kiengesztelni az isteneket. Az első feleség, Nephele azonban, akit a király korábban elüldözött, aranyszőrű kost küldött gyermekeinek, akik így elmenekültek. A tenger fölött Hellé leesett a kosról, és a tengerbe fulladt – innen kapta a nevét az Égei-tengert a Márvány-tengerrel összekötő tengerszoros: Hellészpontosz, Hellé tengere (ma már Dardanelláknak nevezik).
Nem sejtették, hogy a lehulló kődarabok "zápora" még csak a kezdet. Nem sokkal később megérkezett a vulkanikus törmelékár: a rendkívül gyorsan mozgó, forró gázokból, olvadt kőzetből és szilárd törmelékanyagból álló áradattól semmi sem tudta megóvni őket. A robbanásos vulkánkitörések egyik legpusztítóbb jelensége ugyanis
akár 700 kilométeres óránkénti sebességgel is lezúdulhat a hegy oldalán, a hőmérséklete pedig elérheti az 1000 Celsius-fokot is.
Az ágy nem állhatta útját a lávának
A régészek egyik legmeglepőbb felfedezése egy ágy volt az ajtó előtt. A hamuba ágyazott lenyomatból gipszöntvényt készítettek – innen tudják, hogy a ház lakói a fekhellyel próbálták eltorlaszolni a szoba bejáratát. A helyiségben csontokat is találtak: legalább négy emberét, köztük egy gyermekét, aki mellett egy amulett hevert. Egy bronzból készült, úgynevezett bulla, amelyet a fiúk felnőttkoruk eléréséig hordtak. „Nem élték túl: végül megérkezett a vulkanikus törmelékár, amely, mint mindenhol, itt is betört az összes helyiségbe. A szeizmikus rengések hatására ráadásul ekkorra már sok épület összedőlt” – mondta Gabriel Zuchtriegel. Hozzátette:
„Pompeji feltárása során nemcsak a művészet szépségével szembesülünk minden alkalommal, de az emberi lét bizonytalanságával is.”
A házban több sajátosságból a régészek azt a következtetést vonták le, hogy az épület épp felújítás alatt állhatott: a küszöböket eltávolították, és szokatlanul kevés berendezési tárgyra, dekorációra utaló nyomot találtak. A család felső középosztálybeli lehetett: erre utal az aszimmetrikusan elhelyezett impluviummal (a tetőről lefolyó esővíz tárolására használatos medence) rendelkező átrium, a félemelet fa lépcsőháza, valamint a lépcső alatti raktárkamra is, amelyben amforákra és bronz edénykészletre bukkantak.
Így pusztult el Pompeji
Pompeji pusztulásának részleteit leginkább ifjabb Plinius feljegyzéseiből ismerjük. Elmondása szerint a katasztrófa egy hatalmas, fenyőfa vagy esernyő alakú felhő megjelenésével kezdődött. Ahogy a füstoszlop szétterült, a nappal éjszakába fordult. A sötétben Pompeji lakói fáklyákkal világítva próbáltak elmenekülni, miközben hamu és habkő záporozott rájuk. A kitörés nagyjából 24 órán keresztül tartott, az igazán halálos pillanatok éjfél körül érkeztek el, amikor lezúdult a hegyről a vulkanikus törmelékár. Aki ez előtt nem hagyta ott a várost, csapdába esett, és már nem menekülhetett meg.
Noha a katasztrófa az ókorban példátlanul sok halálos áldozattal járt, a mai ember számára a vulkanikus hamu által konzervált maradványok betekintést engednek a kor életébe. Az ásatások révén sok mindent megtudhattunk az ókori Rómáról – szokásaikról, életmódjukról, táplálkozásukról, otthonaikról.
Nemrég hatalmas fürdőre bukkantak Pompejiben – tulajdonosa a város egyik leggazdagabb embere lehetett.
