A Sóhajok hídja Velence egyik legnépszerűbb látványossága. A gyönyörű átkelőnek valaha komor szerepe volt a város életében: ezen keresztül kísérték az elítélteket a dózsepalotából a börtönbe. Egy későbbi, sokkal kevésbé szomorú legenda is kapcsolódik azonban hozzá.
Velence a lagúnák városa. Át meg átszövik a csatornák, a közlekedés egészen máshogy zajlik, mint a világ legtöbb városában. Autók helyett csónakokkal és hajókkal utaznak a helyiek és a látogatók, és a gyaloglásnak is jóval nagyobb a szerepe a legtöbb városban megszokottnál. A város 121 szigeten és cölöpök erdején nyugszik, a rengeteg csatornát pedig összesen 435 híd íveli át. Ezek közül
az egyik leghíresebb kétségtelenül a Sóhajok hídja, amely meglehetősen komor funkciójáról kapta a nevét.
Noha Velence első lakosai azért telepedtek le a mocsaras lagúnák között, hogy menedékre leljenek a germán törzsek támadásai elől, az itt alapított állam a 12. századra hatalmas tengeri birodalommá nőtte ki magát. A városállam vezetője a dózse, palotája pedig a birodalom központja volt. Az épület azonban nemcsak a Velencei Köztársaság vezetőjének otthona volt, hanem fontos politikai és államigazgatási funkciókat is betöltött. Itt ülésezett a nagytanács, a szenátus, a tízek tanácsa, a bírói testület, és itt kapott helyet a kancellária, a kínzókamra, a Három Inkvizítor Terme, valamint a börtönök is.
Börtön miatt építették meg a Sóhajok hídját
A palota azonban a 15-16. században többször is komoly károkat szenvedett a városban kitört tűzvészekben. Az egyik legpusztítóbb az 1577-es volt, amelyben odalett a többi között a nagytanács terme is. Erre az időre az épület padlásán és alagsorában kialakított hírhedt börtönökben (előbbieket a cellák tetejének anyaga után ólombörtönöknek is hívták) minden korábbinál szörnyűbb körülmények között tengődtek a rabok.
Ezért a dózsepalota felújításával párhuzamosan új börtön építésébe is kezdtek.
Az új börtönt azonban a Rio di Palazzo csatorna másik partjára tervezték, így szükségessé vált egy híd építése a palota és az új börtön közé. Mivel a hídon át kísérték az elítélteket a cellájukba, természetesen zárt folyosóra volt szükség. A híd építésével Marino Grimani dózse Antonio Continit bízta meg.
Az építész annak az Antonio Da Pontének volt az unokaöccse, aki Velence egy másik híres – talán a leghíresebb – hídját, a Rialtót tervezte.
Komor funkció, gyönyörű látvány
Az elkészült építmény belül két folyosóra oszlott, amelyek az igazságszolgáltatás és az ítélet-végrehajtás különböző helyiségeit kötötték össze. Az új börtön elkészülte után a régi cellák nem maradtak kihasználatlanul – ezek egyikében raboskodott például Giacomo Casanova, az egyetlen rab, akinek sikerült megszöknie a velencei börtönből.
Komor funkciója ellenére a fehér mészkőből készült híd tökéletesen illeszkedik a város szemet gyönyörködtető egyéb látványosságaihoz. Kívülről szobrok, maszkfaragványok, domborművek, valamint a dózse címere díszítik. Egyedül az ablakokból sejtheti meg a gyanútlan szemlélő, hogy nem egyszerű közlekedőfolyosóról van szó.
Kettő a négyből ugyanis vakablak, a maradék kettő pedig, noha cirkalmasan áttört, de sűrűn rácsozott.
Ezeken az ablakréseken keresztül vethettek az elítéltek utolsó pillantást Velencére – nem utolsó látványban volt részük, hiszen a San Giorgio Maggiore-szigetre és az azonos nevű templomra, valamint annak bájos harangtornyára láthattak rá. Innen származik a Sóhajok hídja elnevezés is: amelyet állítólag Lord Byron használt először Childe Harold zarándokútja című verses regényében.
Az elítéltek a város lélegzetelállító látványától vagy a szabadságuk utáni sóvárgástól hajtva sóhajtottak egy hatalmasat, mielőtt az őrök továbbvezették őket cellájuk felé.
A szerelmesek legendája
A Sóhajok hídjához azonban fűződik egy sokkal kellemesebb, noha jóval később keletkezett legenda is. Ennek eredete összekapcsolódik a város romantikus hangulatával, ami miatt nem véletlenül szokták Velencét a szerelmesek városának is nevezni. A közkeletű vélekedés szerint, ha egy szerelmespár gondolába ül, és a Sóhajok hídja alatt épp akkor vált csókot, amikor megszólalnak a Szent Márk-székesegyház harangjai, szerelmük sosem múlik el.
Sóhajok hídjai világszerte
Noha természetesen a velencei az igazi, nem az egyetlen így nevezett híd. Angliában például rögtön három is akad: Cambridge-ben, Chesterben és Oxfordban. Ugyancsak találni Sóhajok hídját a többi között Stockholmban, Santa Barbarában, Pittsburgh-ben és Limában. Még természetes „hidat” is elneveztek a velencei látványosságról: a Grand Canyon egyik sziklaboltozatának ezt a nevet adta 1911-ben a híres felfedező-fényképész testvérpár, Ed Leonardson Kolb és Emery Clifford Kolb.
Sőt, Magyarországon is van egy Sóhajok hídja. Szegeden építették Ferenc József 1883-as látogatására, hogy a király a Bérpalotában kialakított szállásáról átsétálhasson a városházára.
Nem a Sóhajok hídja az egyetlen átkelő Olaszországban, amelynek érdekes a története. Például Firenzében is akad egy izgalmas ilyen építmény.
