Nem csak a repülőgépen ülve tűnik extrán izgalmasnak a landolás a tengerre nyúló, szárazfölddel már-már alig érintkező kifutópályán, de gyalogosként vagy biciklivel is furcsa áthaladni a repülőgépek között, márpedig ez így van Gibraltáron.
Amilyen kicsi, olyan nagy történelmi, politikai és gazdasági jelentőségű az Afrika partjait Európával "összekötő" Gibraltári-szoros.
Az Ibériai-félsziget déli csücskén egy 412 méter magas szikla uralja a Gibraltári-szoros nagy részét, mely brit tengerentúli terület. Spanyolország az 1713-as utrechti szerződésben volt kénytelen átengedni a stratégiailag döntő jelentőségű területet Nagy-Britanniának, de a spanyolok a szorosra irányuló területi igényüknek azóta is többször hangot adtak. A viszálykodás miatt még a határt is lezárták évtizedekre La Línea de la Concepción és Gibraltár között, ahol pedig csak pár lépést kell tenni, hogy az ember ma Spanyolországból brit földre lépjen.
(Gyalogos) forgalmas repülőtér
Ezt a pár lépést viszont éppen a Gibraltár repülőtereként, sőt, annak fel- és leszállópályájaként is használt úton keresztül kell megtenni. A gyalogosok, ahogy az autósok, robogósok vagy éppen biciklisták is türelmesen várakoznak a felszállópálya két oldalán, amikor épp egy repülő indul útjára, és végignézik, ahogy elgurul nem sokkal az orruk előtt a vasmadár. Onnan már csak az erősebb idegzetűek kísérik tovább szemükkel a fel- vagy éppen leszálló gépeket, mert azok pályájának egy része a szoros szélessége (keskenysége) miatt már önmagában nyúlik a tenger fölé.
Ha kíváncsi vagy, mi köze lehet a Gibraltári-szorosnak Nelson admirálishoz és a pálinkához, ezt a cikkünket is ajánljuk figyelmedbe.
