Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Képzeljük el azt a felettébb abszurd, már-már örkényi egypercesbe illő történetet, hogy egy nap ez jelenik meg az újságok címlapján: „Többmillió forintra perelték Szabóék a töltött káposzta eredeti receptjének szerzői joga miatt Kovácsékat”.
Nos, a helyzet ennél jóval bonyolultabb, de az esszenciája mégiscsak ez. Egy recept és két család, akik ölre mentek. Csak nem Magyarországon, hanem Indiában, és nem a töltött káposzta, hanem a vajas csirke miatt.
Az étel, ami körül ekkora a felhajtás
A vajas csirke egy curry típusú étel, állagát tekintve egy sűrűbb csirkepaprikásra emlékeztet. A szósz alapja a paradicsom, rengeteg fűszer kerül bele, például őrölt kömény, fokhagyma, gyömbér, garam masala, őrölt koriander, chili és kurkuma – csak hogy a legfontosabbakat említsük.
Természetesen fontos összetevője a vaj és a tejszín is, amit a főzés, illetve a tálalás során adnak hozzá az ételhez. Legtöbbször rizzsel vagy indiai lepénykenyérrel, naannal szolgálják fel.
Így kezdődött
Történetünk 1947-ben, azaz közel nyolcvan évvel ezelőtt kezdődött, amikor a britek Indiát három részre osztották: a mai Indiai Köztársaságra, Pakisztánra és Bangladesre. Ennek a történelmi aktusnak két tartomány is áldozatul esett, Bengál és Pándzsáb.
A lakosokat vallási alapon irányították egyik országból a másikba: a muszlimoknak Pakisztánba kellett költözniük, a hinduknak Indiába. Ennek következtében rengeteg családnak kellett elhagynia az otthonát és kényszerült új életet kezdeni. Ez történt Kundan Lal Gujrallal és az unokatestvérével, Kundan Lal Jaggival is, akik elhagyták Pesavárt és Delhiben nyitották meg új éttermüket, a Moti Mahalt.
Egy recept, két történet
Bár az alapítók már nem élnek, a rokonok két verzióval álltak elő azzal kapcsolatban, hogy készült el először a legendás vajas csirke. Egyikük azt állítja, hogy a két férfi aggódott, mi lesz a fel nem használt tandoori csirkével, hiszen akkor még az éttermek sem voltak felszerelve hatalmas hűtőládákkal. Annak érdekében, hogy a már kész csirke ne vesszen kárba, készítettek hozzá egy paradicsom alapú, tejszínnel és vajjal dúsított fűszeres szószt.
A másik verzió szerint egy este, nem sokkal zárás előtt egy nagy csapat vendég érkezett, viszont már alig volt mit felszolgálni. Annak érdekében, hogy ki tudják szolgálni az egész csoportot, a maradék tandoori csirkéhez elkészítették a szószt. Ezt paradicsomból, vajból és fűszerekből főzték meg, majd ebbe keverték bele a már kész csirkét. A ma használt recepteknek is ez az alapja: először főzik a csirkét, és ehhez adják hozzá a szósz többi alapanyagát, vagyis az nem külön készül. Ez a per egyik alapvetően vitatott kérdése.
Talán nekünk, laikusoknak ez minimális eltérésnek tűnhet, ám egy séf számára ez fontos különbség.
A vajas csirkének a csodájára jártak
Már egy évvel a Moti Mahal nyitása után az étteremnek igen prominens vendégei is voltak: rendszeresen visszajárt oda például Jawaharlal Nehru, a független India első miniszterelnöke. De nem ő volt az egyetlen politikus, Indira Ghandi, az ország egyik későbbi miniszterelnöke is szívesen betért ide.
M. Maulana Azad, az ország első oktatásügyi minisztere pedig egyszer azt mondta az iráni sahnak, hogy
„amikor Indiában jár, két helyre feltétlenül látogasson el: nézze meg a Taj Mahalt, és egyen a Moti Mahalban.”
Bizonyítsd be!
A Legfelsőbb Bíróságra benyújtott peranyag igen hosszú, 2752 oldal, a tét pedig 240 ezer amerikai dollár, több mint 90 millió forint. De vajon be lehet-e bizonyítani minden kétséget kizáróan, hogy kinek a fejéből pattant ki a recept ötlete. Szakértők szerint nem, de ebben a bíróság dönt majd.
A másik kérdés, ami felmerülhet bennünk, vajon amellett, hogy valaki azt mondhatja,
„az én nagyapám találta ki a vajas csire receptjét”,
és ennek nyilvánvalóan van marketingértéke, a vásárlót tényleg érdekli-e a tény. Ugyanis a vajas csirkét már a világ minden táján, több kontinensen árulják különböző éttermekben, de élelmiszerüzletekben is elérhető készételként, amit csak fel kell melegíteni a mikrohullámú sütőben.
Sokan egyébként is úgy vélekednek, az ügyfelek többségének sokkal inkább az a mérvadó, hogy finom-e az adott étel, nem pedig az, hogy ki készítette először.
És persze ízlések és pofonok: akad, akiknek a sima vajas változat ízlik jobban, és vannak, akiknek a tejszínes, vajas. Ezen pedig semmilyen bírósági döntés nem változtat.
Így készítheted el otthon
Ahogy fentebb is írtuk, a vajas csirkének, hasonlóan a magyar töltött káposztához, számtalan variácója létezik, azt is mondhatnánk, hogy ahány ház, annyiféle curry.
Viszont ha inspirált ez a történet, és elkészítenéd otthon, akkor javaslunk néhány változatot. Ez az egyik és ez a másik. Ami ne riasszon el senkit: bár sokféle fűszert használ mindkét recept, ezek nagy részét a magyar konyha is használja, de ha mégsincs otthon a polcunkon, könnyen beszerezhetőek.
Ha kedveled a konyhaművészettel kapcsolatos izgalmas történeteket, akkor ezt a cikkünket is olvasd el.
