A görög szigeteknek hosszú évszázadokon át kellett megküzdeniük a kalózokkal. Szírosz szigetén a fenyegetés tükrében egy erődítménynek is beillő települést építettek fel a lakosok, hogy megvédjék magukat. Ez még ma is áll.
A görög szigetek sokakat vonzanak látványos, fehérre festett épületeikkel, egzotikus tájaikkal. De némelyiknek a múltja is izgalmas történeteket rejt. Ilyen például Szírosz szigete, amelyet kalózok támadtak meg. Végül emiatt formálták olyanná, amilyennek ma ismerjük.
Kalózok támadták a görög szigetet
Szírosz a tengeri iparban betöltött központi szerepéről híres, először a velenceiek használták elsődleges kikötőként a keletre vezető kereskedelmi útvonalak számára. De már előttük meggyűlt a helyiek baja a szaracén kalózokkal, akik folyamatosan támadták a szigetet. Ez arra kényszerítette a szírosziakat, hogy elköltözzenek: a lakosság a támadások miatt jelentősen megfogyatkozott. Akik maradtak, a magasabban fekvő részekre költöztek, és egy megerősített települést hoztak létre.
Velence előtt a terület a rómaiak, majd a bizánciak kezében volt. A római idők kezdetén (kr. e. II. században) ezüstpénzeket vertek itt. Azonban nem sokkal később a kalózok megjelenése a kis sziget hanyatlását hozta magával. A kalózkodás az Égei-tengeren odáig fajult, hogy Naxosz szigetének hercege különadót, úgynevezett török adót vetett ki a saját lakóira. Lényegében fizetett a törököknek és az algériai kalózoknak, hogy ne zaklassák őket. Más szigetek azonban más taktikát választottak.
Ano Syros városa
Amikor 1200 körül megérkeztek a velenceiek, létrehozták Ano Syrost, egy amfiteátrumszerű falut, tele szűk, kanyargós utcákkal, ahol a lakosok elrejtőzhettek az ellenségeik elől. Ano Syrosnak kapui voltak, amelyeket le lehetett zárni a betolakodók közledésekor. A településről az egész kikötőt és a környező területeket is be lehetett látni, így a domb kiváló megfigyelőpont volt a közeledő kalózok észlelésére. Még ma is csak gyalog lehet közlekedni ezeken a szeles, macskaköves utcákon. Később az Oszmán Birodalom foglalta el a szigetet, de település ekkor is fennmaradt.
A város nyolc kapuval rendelkezett, ezek nappal nyitva álltak, éjszaka viszont bezárták őket, kivéve a Parti Kaput, amely este kilencig maradt nyitva. Ekkor a közösség parancsnoka, a castellano, külön jelzéssel figyelmeztetett a kapu zárására. Ha kalóztámadás veszélye fenyegetett, ugyanezt a jelzést adták ki, a kapukat lezárták, és a lakosok, akik erre képesek voltak, fegyvert fogtak, hogy megvédjék magukat az ellenségtől.
A kapukon kívül a szigetlakók egy másik rendszert is használtak, hogy figyelmeztessék egymást a kalózok közeledtére. Ezek a kijelölt helyeken meggyújtott száraz levelekből keletkező lángok, vagy nappal füstjelek voltak, amelyeket a szomszédos szigetekről is láthattak. Amikor a tűzgyújtással megbízott viglátorok megláttak egy kalózhajót közeledni, vagy a közeli szigetek viglátorai értesítették őket, azonnal figyelmeztették a parancsnokot, aki megtette a szükséges óvintézkedéseket.
Az oszmán uralom idején a kalózok frankok és muszlimok voltak. A frank kalózok főleg élelmiszert loptak, vagy törököket ejtettek foglyul. Nemcsak a vallási különbségek miatt fogták el őket, hanem azért is, mert azt hitték, hogy egy magas rangú török jelentős váltságdíjat hozhat számukra, szemben egy szegény helyivel. Ennek ellenére a szírosziaknak gyakran maguknak kellett összegyűjteniük a kalózok által foglyul ejtettek váltságdíját. Ezeket az összegeket a szegény közösség nehezen teremtette elő.
Szírosz kikötőjét a földrajzi fekvése miatt azok a hajók használták, amelyek a nagy keleti kikötők felé tartottak, és gyakran itt tartottak pihenőt a Boszporusz felé. Ezt a tényt a kalózok is ismerték, akik behatoltak a kikötőbe, hogy kifosszák a dokkoló hajókat.
1728-ban pestisjárvány sújtotta a szigetet, de utána kezdett talpra állni mind gazdasági, mind politikai szempontból. 1779-ben Abdul Hamid szultán felajánlotta Szíroszt az első unokahúgának, Sah szultánának, aki lehetővé tette a lakosoknak a választott autonóm önkormányzati rendszer felállítását. 1750 és 1820 között a sziget lakossága megkétszereződött. A kalózkodás visszaszorult, és Ermúpoli nagyon fontos kereskedelmi kikötővé vált. A szírosziak leginkább borkereskedelemmel és a hajózással foglalkoztak.
Érdekelnek még a kalózok? Alábbi cikkünkből megtudhatod, hogy ki volt az első kalóz, akit az egész világon köröztek.
