Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ókori Róma és a patriarchális társadalom gyakorlatilag szinonimák is lehetnének. Ebben a világban a férfi jelentett mindent, ő volt a családfő, a kenyérkereső, élet és halál ura. A nők általában idősebb férfi rokonaik gyámsága alá tartoztak, ami alól azután szabadultak fel, ha szültek. A történészek mégis azt állítják, hogy sokkal több szabadságjoggal rendelkeztek, mint évszázadokkal utánuk élő nőtársaik.
Amikor az ókori római nőkre gondolunk, valószínűleg szép ruhába öltözött, felékesített hölgyek jutnak az eszünkbe, akik lesik a férfiak minden kívánságát. A többség talán meg is felel ennek a sztereotípiának, viszont akadtak, akik nem elégedtek meg ezzel a sorssal. Keményebb, egészen férfias karriert választottak.
A római nők között volt, aki többre vágyott a házasságnál
Az ókori római társadalom alapvetően férfiközpontú volt, a nők nem sok szerepet kaptak azon kívül, hogy feleségekké és anyákká váltak. Természetesen ezek is nemes feladatok, azonban az, hogy ezért megaláztatást és lekicsinylést kellett elviselniük, az már közel sem elfogadható.
Társadalmuk a mancipáció rendszerén alapult, aminek beszédes nevéből kiderül, hogy a nők gyakorlatilag a férfiak tulajdonaivá lettek. Először a férfi rokonaik feleltek értük, majd miután megházasodtak, már a férjük tulajdonát képezték.
Azonban akadtak nők az ókori Rómában, akik nem ezt a sorsot választották. Már a választás lehetősége is a meglepetés erejével hathat, de az igazság az, hogy volt döntésbeli szabadsága a nőknek. Társadalmi szerepük úgy tűnik változatosabb volt, mint azt a történelemórákon megtanultuk, és ez egészen a gladiátorarénáig terjed.
Ugyanis az a nő, amelyik úgy döntött, lemond arról, hogy megházasodjon, gladiátorrá válhatott. Ez a döntés persze csak a szabadnak született nők jogai között szerepelhetett, a rabszolganők sorsával rabszolgatartóik rendelkeztek.
A 19. században kezdték el használni a gladiatrics, gladiatrices szavakat, amelyek gladiátornőt jelentenek. A modern történelemben bukkantak fel annak tárgyi bizonyítékai, hogy a nők is harcoltak az arénákban, bár természetesen ezek nem olyan bőséges és egyértelmű leletek, mint az, amelyek a férfiak gladiátorságát bizonyítják.
A római nők gladiátorként már nem értek semmit?
Mint fentebb már említettük, a gladiátornőknek le kellett mondaniuk a házasságról, ugyanis azzal, hogy szakmai életet választott, ráadásul olyat, amelyben kizárólag fizikai küzdelem van, megszűnt a nő „piacképessége”, hogy feleség, majd idővel anya legyen.
Ennek legfőbb oka az volt, hogy a gladiátornők (és egyébként a férfiak is) már nagyon fiatalon, a húszas éveikben részt vettek amfiteátrumi küzdelmekben, és igencsak kevesen élték túl azokat. Így aztán nem lett volna értelme számolnia ezekkel a nőkkel a kérőknek.
Ha egy tehetségesebb harcos nő megélte a visszavonulási kort, addigra már szórakoztatóművésszé válhatott, akiért egész Róma rajongott.
Ezzel persze igencsak zavarba ejtették az embereket, sokan nem tudták eldönteni, hogy ebben a brutálisan patriarchális társadalomban mégis hol van a helye egy gladiátornőnek. Főként azért volt ez nehéz kérdés, mert a nők szintén megjárták a gladiátoriskolát, keményen edzettek, és nagyon szigorú diétához tartották magukat, hogy a maximumot nyújthassák az arénában.
Egy idő után már igencsak problémássá vált a gladiátornők bizonytalan strukturális helyzete a társadalomban, így a törvényhozók megtették a szükséges lépéseket.
A harmadik századig lehettek gladiátorok a római nők
Kr. u. 11-ben fogadta el a szenátus az első törvényt a gladiátornők eltiltásával kapcsolatban. Elrendelték, hogy a húsz évnél fiatalabb, szabadnak született nők nem vehetnek részt az amfiteátrumi játékokban. Azért a szabadon születetteket emeli ki a törvény, mivel a rabszolganőknek már nem volt önrendelkezési joguk, tehát ők még bizonyíthatták képességeiket a nagyérdemű előtt.
Kr. u. 200-ban tiltotta be Serverus császár teljesen, hogy nők is gladiátorok legyenek, így innentől kezdve se szabadon, se rabszolgaként nem állhattak az amfiteátrum küzdőterén.
A császár azzal indokolta döntését, hogy ezek a játékok arra ösztönzik a népet, hogy kevésbé tiszteljék a nőket.
Ennek ellenére, ha belegondolunk, nem lehetett megalázó, legalábbis a szabad nők esetében, ott állni az amfiteátrum közepén, várva a küzdelem kezdetét, és talán életükben először (és sok esetben utoljára) végre ugyanolyan tiszteletben és elismerésben lehetett részük, mint férfitársaiknak.
Tudtad, hogy az ókorban olyanok voltak a gladiátorharcok, mint manapság a Super Bowl? Ebből a cikkünkből megtudhatod, miért.
