Az emberiség történetében már a legkorábbi kultúrákban is megjelent a vágy arra, hogy feltámasszák a halottakat. A tudósokat és misztikusokat vonzotta a halál utáni élet titka: elkeseredetten próbáltak betekinteni a túlvilág kapuján túlra, hogy a szeretett személyt visszahozzák az élők közé.
De amíg a múlt babonái és szertartásai sokszor misztikus ködbe burkolóztak, a modern tudomány korszakában néhány merész kutató kísérletet tett arra, hogy legyőzze a halált. Nézzünk meg három olyan híres és hírhedt tudóst, akik elkeseredett próbálkozásaik során átlépték az élet és halál mezsgyéjét.
Giovanni Aldini: Frankenstein előfutára
Giovanni Aldini neve talán kevésbé ismert, ám kísérletei sok tekintetben előrevetítették Mary Shelley híres regényét, a Frankensteint. Aldini egy XVIII. századi olasz tudós volt, aki – Luigi Galvani rokonaként – maga is lelkes követője volt a bioelektromosság kutatásának. Akkoriban nagy népszerűségnek örvendett az elektromos áram ismerete és ennek okán az izomösszehúzódások kiváltódása, amit elsősorban állatokon, azon belül is békákon vizsgáltak.
De Aldini nem állt meg a békáknál. 1803-ban Londonba ment, hogy kísérletet végezzen egy felakasztott férfin.
A holttestbe elektromos áramot vezetett, és az áram hatására a test olyan mozgásokat produkált, mintha újra életre kelt volna: a karok és lábak megmozdultak, rángatóztak, a száj és a szemek is mozogni látszottak.
A nézők között pánik tört ki, és sokan meg voltak róla győződve, hogy a kivégzett bűnöző visszatért az élők sorába. Aldini kísérletének célja azonban nem a tényleges feltámasztás volt, hanem azt vizsgálta, hogy az elektromosság miképp hat az élő szervezetre. Mégis, e kísérlet híre eljutott Mary Shelley-hez, akit olyannyira lenyűgözött, hogy megteremtette Frankenstein alakját – az irodalomban.
Robert Cornish: a halottak újraélesztésének megszállottja
Robert Cornish amerikai kutató neve egyet jelentett a halál legyőzéséért folytatott harccal. A fiatal tudós már az 1930-as években merész kísérletekkel próbálta bizonyítani, hogy a halál visszafordítható. Úgy vélte, hogy egy halottat bizonyos módszerek segítségével vissza lehet hozni az életbe. Cornish ezért különböző eljárásokkal igyekezett a testet folyamatos mozgásban tartani, miközben gyógyszerekkel próbálta serkenteni a vérkeringést és a légzést.
Kísérletei során egy ízben az állatok felé fordult, főként a kutyákon hajtott végre „feltámasztási” kísérleteket. A feljegyzések szerint néhány kutyánál valóban sikerült átmeneti életjeleket előidéznie, ám a visszahozott állatok állapota súlyosan károsodott. Az akkori társadalom Cornish elhíresült kísérletei után egyszerre tartotta ezt hátborzongatónak, mégis lenyűgözőnek. Az emberek kíváncsiak voltak, hogy meddig merészkedne el a tudomány a halál birodalmában, ugyanakkor sokan kegyetlennek és etikátlannak tartották a kísérleteket. A tudós később engedélyt kért arra, hogy „frissen” kivégzett bűnözők testén próbálkozzon, ám ezt a hatóságok megtagadták tőle.
Sergei Brukhonenko és az „életben maradt” kutyafej
A XX. század első felében számos tudós igyekezett határokat feszegetni, és ebből a szovjet tudományos világ sem maradhatott ki: Sergei Brukhonenko orosz kutató a mesterséges életfenntartó rendszerek terén ért el kétségkívül hátborzongató eredményeket. Sergei Brukhonenko fő találmánya a „szív-tüdő” gép volt, amelyet eredetileg olyan eszköznek fejlesztett ki, ami a test életben tartásához szükséges alapvető funkciókat lát el.
A világ egyik leghíresebb és legvitatottabb kísérlete volt az, amikor Brukhonenko a levágott kutyafejet egy gépre kapcsolva próbálta életben tartani.
A kutya fejét sikerült egy ideig „működésben” tartani: állítólag a fej reagált a környezetére, kinyitotta a száját, és egy darab sajtot is lenyelt.
Brukhonenko bemutatója során sokan elborzadtak, hiszen a tudós kísérlete mély kérdéseket vetett fel az élet, a halál és az emberi test alapvető működése kapcsán. Brukhonenko elsődleges célja az volt, hogy jobban megértse a szív- és érrendszeri betegségek működését, és olyan módszereket fejlesszen ki, amelyek elvezethetnek az életmentő műtétekhez. Ám a laikusok körében számos etikai dilemmát hozott a felszínre.
De vajon mit gondol erről a mai tudomány?
Bár ezek a kísérletek egyaránt meglepőek és félelmetesek, a modern tudomány azonban már jóval óvatosabban közelít a halál kérdéséhez. A XX. századi kísérletek közül sok már a maga idejében is sokkolta az embereket. A halál visszafordítása még mindig messze van attól, hogy valósággá váljon, ám a tudomány folyamatosan fejleszti azokat a módszereket és eszközöket, amelyekkel az életet egyre tovább fenntarthatják.
Azonban a „feltámasztás” fogalma még mindig inkább a sci-fi és mitológia világába tartozik. A modern tudomány szerint az élet visszahozása nemcsak technológiai, hanem filozófiai és biológiai akadályokba is ütközik, és kérdéses, hogy valaha is lehetséges lesz-e a halott feltámasztása. Ezek a történetek izgalmas betekintés nyújtanak a tudomány fejlődésébe, ám arra is emlékeztetnek, hogy milyen közel áll a kíváncsiság a felelősséghez és a kockázatvállaláshoz.
Kíváncsi vagy rá, hogy melyik őrült uralkodó ültetett steaket a kertbe, mert azt hitte, hogy így marhahús nő a fán? Olvasd el a cikkünket ide kattintva.
