Fejetlenségben nem lehet létezni. Egy szerencsés csirkének mégis sikerült 18 hónapon át. De nem minden állatnak van ekkora malaca: a zsiráfokba például állati könnyen belecsaphat a villám.
Az átlagos ember anatómiai ismeretei értelmében fej nélkül nem lehet élni. Ezt az alapvető tudást nem csak biológiaórán verték a fejünkbe, hanem történelmi tanulmányainkból is tudhatjuk. A francia forradalom kapcsán például megtanulhattuk, hogy a dr. Guillotin nevű francia orvos előterjesztése alapján első ízben 1792-ben bevetett nyaktiló 2625 embert fejezett le, s a művelet befejeztével mind életképtelenné vált.
Az állatvilág csodája: Mike, a csirke fej nélkül élt 18 hónapig
Ezzel szemben, egy Mike-nak elnevezett csirke az 1940-es években a feljegyzések szerint hosszú hónapokig életben tudott maradni azután is, hogy fejvesztve szaladgált a baromfiudvaron. Mike szerencséje(?) az volt, hogy miután egy fejszével eltávolították a fejét, a nyaki ér és az agytörzs java ép maradt. Ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy az olyan alapvető életfunkciókat ellássa, mint például a légzés. Táplálkozni azonban önerőből így már nem tudott a baromfi, de ezt gondozói megoldották a nyakán keresztül egy csepegtetővel.
Mike esete, bár felettébb különös, úgy tűnik, mégsem teljesen példátlan még akkor sem, ha ilyen esetben, lefejezése után egy közönséges csirke percek alatt végzetes vérveszteséget szenved el, és belehal a csonkításba. Mike viszont 2018-ban Thaiföldön kihívóra talált állati rekordjának megdöntésében egy másik, fej nélkül is életben maradt szárnyas személyében. Ám a thai csirke próbálkozása erőtlennek bizonyult, és messze nem tartott 18 hónapig, mint Mike fejetlen élete.
Az az állat sincs biztonságban, amelyiknek magasan van a feje
Azt gondolhatnánk, aki fennhordja a fejét, vagyis legalább olyan magasságban, hogy egy eltévedt fejszesuhintás ne veszélyeztesse, az nagyobb biztonságban van. Nem is tévedhetnénk nagyobbat. Mert ki hordaná a ma élő állatok közül magasabban a fejét, mint a zsiráfok, akik ettől nemhogy biztonságban nincsenek, hanem egyenesen veszélynek vannak kitéve. Az időjárási viszontagságoknak például teljesen kiszolgáltatottak, hiszen nehezen is húzódhatnának 4-6 méter magasságukkal fedezékbe. A legújabb kutatások így aztán azt találták,
a zsiráfok harmincszor nagyobb arányban lesznek villámcsapás áldozatai a rövid nyakú emberekhez képest.
A villámcsapás áldozatául lett zsiráfok száma ugyan nem olyan magas, mint az állat nyaka, de az az öt eset is számottevő, amelyet 1996 és 2010 között regisztráltak. Mivel a teljes zsiráfpopuláció mindössze 140 000 állat lehet, így már ez az öt is 0,003 halálesetet jelent évente a szóban forgó periódusban. Ez pedig harmincszorosa annak, ahány ember esett villámcsapás áldozatául ugyanebben az időszakban az Egyesült Államokban. Vagyis, kijelenthető, hogy a hosszú nyak kockázatos. De akkor mégis mire jó?
Erre a kérdésre már sokan keresték a választ, aki pedig elsők között adott rá meggyőző és tudományos alapokon nyugvó magyarázatot, az maga Charles Darwin volt. A zsiráf egyébként indokolatlanul túlzásba vitt nyaka Darwin evolúciós elméletébe tökéletesen beleillett. Az okfejtés, miszerint az életben maradáshoz szükséges táplálék elérését és az azért folytatott versenyt nagyban megkönnyíti egy nyak, amelytől az állat jelentősen a többi fölé tud emelkedni és más magasságokban legelni, teljességgel megállta a helyét a tudományban.
Néhányakat azonban csak nem hagyott nyugodni ez a hipotézis, megfigyelték ugyanis, hogy a zsiráfok, ha tehetik, nagyon szívesen lakmároznak vízszintes nyakkal is. Ezért más magyarázat után kutattak. Végül találtak is egyet, amely, ma úgy tűnik, Darwiné mellett, vagyis azzal egyidejűleg lehet a valódi ok, mely a nyak mögött hosszan meghúzódik.
Arra jöttek rá, hogy a zsiráf nyaka a párzási procedúra egyik fontos eleme. A hímek közti küzdelemben ugyanis a zsiráfok egyfajta nyakszkandert folytatnak. Míg a szarvasok agancsaikat akasztják össze, a zsiráfok a nyakukkal bírkóznak.
Darwin se tudhatott mindent az állatokról?
Sőt, az is kiderült, hogy nemcsak lenyomni próbálják egymás nyakát, de orvul neki is lódítják saját fejüket, hogy a lendületesen odahimbált koponyájukkal a lehető legnagyobb kárt tegyék riválisukban. Darwin elméletét követve ehhez meg úgy idomultak, hogy a hím zsiráfok koponyája jóval erősebb lett, mint a nőstényeké, hiszen az fegyverként kerül bevetésre erős csapásokat mérve az ellenfél nyakára. De ha a zsiráfnyak hosszúságának csak a hímek harcához lenne köze, és Darwin tévedett volna abban, hogy ez a táplálkozáshoz is kellett, akkor feltehetően csak a hím zsiráfoknak lenne hosszú a nyaka, a nőstényeké nem. Pedig különösebben számottevő eltérés a két nem nyakának hosszában nincs.
Ha nemcsak a különös tények érdekelnek az állatvilágból, hanem a legcsúfabbnak tartott állatok is, nézd meg őket képeken.
