Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Yedikule, Sette tori. Vagyis a Héttorony. Ez a név nem A Gyűrűk Ura-sorozat egyik ismeretlen darabját, hanem az Oszmán Birodalom hírhedt börtönkomplexumát jelöli, ahol számos politikai fogoly lehelte ki a lelkét. Ám az idő még e rettegett épületet sem kímélte. Miért cseng olyan baljósan a börtön elnevezése egy magyar fül számára? Ennek jártunk utána.
Konstantinápoly déli sarkán egy régi vár áll. Falai magasak. A falakon belül hét köpcös torony, mint hét óriás szélmalom (...) A hét toronyba van berakva és betömve a szultánnak minden kincse. A középső kettőben az arany és gyöngyös ékszerek. A tenger felől állókban az ostromszerek, kézifegyverek és ezüstkincsek. A másik kettőben a régi fegyverek és a régi okiratok, könyvek. Ott a hét torony között őrzik a fejedelmi rabokat is. Mindenkit másképpen.
Így ír Gárdonyi Géza az Egri csillagokban arról a börtönről, amelyben mások mellett Török Bálint, a híres vitéz és hadvezér is raboskodott, akit Szulejmán 1541-ben, Buda elfoglalása után fogatott le. Bár neves regényírónk sokszor a romantikus fantáziát hívja segítségül, hogy egyes történelmi események lábra álljanak a papíron, a Héttoronyban valóban sok magyar töltötte büntetését, hogy végül hazájától távol leheljék ki lelküket a janicsárok őrizetében.
Börtön a Márvány-tenger partján
A Yedikule erőd Isztambul Fatih negyedében található, a Topkapı palotától mintegy órányi sétára, délnyugati irányban, a Márvány-tenger partján. Az erődöt röviddel Konstantinápoly elfoglalása után emelték a törökök 1457 és 1458 között, az I. Theodosius római császár által építtetett falak mögött, az ókori Konstantinápoly híressége, az Aranykapu alkotja az erőd nyugati bejáratát. A magaslaton épült komplexum egyszerre felügyelte a város déli részét és a Márvány-tenger konstantinápolyi partszakaszát.
Az épület egyszerre működött kincstárként és börtönként, a kincstárat viszont a 16. század közepén átköltöztették a Topkapı palotába. Biztosan tudható, hogy szinte a kezdetektől fogva börtönként is funkcionált, méghozzá egészen prominens elítéltek tették itt tiszteletüket. Stephan Gerlach, aki több évet is élt a városban, többször is szemtanúja volt annak, ahogy az Oszmán Birodalom magas rangú funkcionáriusait vagy a külföldi diplomatákat letartóztatják, és tömlöcbe vetik. A Héttorony látta vendégül II. Oszmánt is, aki ambiciózus uralkodóként került hatalomra mindössze 14 évesen. A birodalom és leginkább a kissé rakoncátlan, de annál nagyobb befolyással bíró janicsár sereg megreformálása érdekében tett erőfeszítéseit (fizetések megvágása, kávézóik bezáratása, új, janicsároktól független haderő felállítása) nem díjazták a sereg elöljárói, akik felkeltek fiatal uralkodójuk ellen, és 1622. május 19 megfojtották az erőd falain belül. Itt töltötte börtönbüntetését többek között Andrea Gritti velencei dózse, I. Simon grúz király, illetve több francia, albán, román és moldáv fejedelem és diplomata is.
Magyar vitézek török fogságban
A Héttoronyban, mint már említettük, több magyar nemes és főtiszt is raboskodott. Közülük is kiemelkedik Török Bálint, Bornemissza Gergely, Majláth István és Béldi Pál.
Bornemissza Gergelyt, aki az egri vár ostroma után rövid, de annál fényesebb karriert futott be, 1554-ben őszén azonban a törökök kelepcébe csalták, és 40 katonájával együtt fogságba ejtették. Így 1554 decemberében a Héttorony lakója lett, hogy aztán a tehetséges fiatalembert, akit többszöri próbálkozásra sem tudtak a hódítók oldalára állítani, 1555 szeptemberében felakasszák.
Majláth István befolyásos erdélyi vajdát, aki országos főkapitánnyá is választatta magát, és aki később az erdélyi fejedelem címre is pályázott, Petru Rareș moldvai vajda fogatta le, hogy Konstantinápolyba küldje, ahol 10 év raboskodás után, a Héttoronyban halt meg.
Hasonló sorsra jutott egy évszázaddal később Béldi Pál is, aki I. Apafi Mihály egyik legfőbb bizalmasa volt, de csak addig, amíg Apafi megbízott benne. A bizalom pedig egy törékeny dolog, ami Béldi Pál és az erdélyi fejedelem között el is törött, ezért Béldi egy évet ült börtönben. Szabadulása után Teleki Mihály főgenerális (Apafi legújabb főtanácsosa) elleni lázadása kudarcba fulladt, ami után török földre menekült. Apafi keze viszont idáig is elért, kérésére Béldit a törökök a Héttoronyba záratták, itt is halt meg 1679-ben.
Hogy pontosan hányan őrizték Yedikulét, arról ellentmondásos adatokat közölnek a források. Egyes történetírók az állítják, hogy alig néhányan őrizték, még mások azt állították, hogy több száz fős katonaság élt itt a családjával. Akárhányan is őrizték a börtönt, élve szabadulni nem sok embernek sikerült. Keserű sorsát a Héttorony sem kerülhette el: tornyait földrengések döntötték le, a végleges pusztulástól az 1950-1970-es évek felújítási munkálatai mentették meg.
Jeles magyar rabjainknak emléktáblát is állítottak 2009-ben, a ma már – szerencsénkre – múzeumként működő erődben, amit nagyon kevés forintnak megfelelő török líráért meg is látogathatunk.
Érdekel, milyenek voltak a budai hétköznapok a hódoltság idején? Olvasd el következő cikkünket is!
