Az Egyesült Államok első elnöke, George Washington egy váratlanul elkapott betegségben 1799. december 14-én hunyt el. Másnap egy barátja, az elismert orvos, Dr. William Thornton meg akarta próbálni feltámasztani.
1797. december 18-án George Washington még azon viccelődött barátaival, hogy mindenképp megérik az új század hajnalát. Két évvel később már nem élt az Amerikai Egyesült Államok első elnöke. Tragikus gyorsasággal hunyt el, valószínűleg akut gégegyulladásban. Egyik barátja azonban nem akart halálába belenyugodni, és meg akarta kísérelni feltámasztani.
Munkamániájának eshetett áldozatul
Washington már közvetlenül az amerikai függetlenségi háború után ott akarta hagyni az elnökséget, és nyugdíjba akart menni, hátralevő éveit családi birtokán töltve.
„Legfőbb kívánságom, hogy boldognak lássam ezt az országot, miközben nyugodt visszavonultságban siklom lefelé az élet folyamán”
– írta már 1787-ben Henry Knoxnak, az USA egyik alapító atyjának. A nyugdíjas évekre azonban még mintegy 10 évet kellett várnia, végül 65 éves korában jelent meg búcsúírása a philadelphiai American Daily Advertiser nevű lapban.
Ezután Washington teljesen visszahúzódott birtokára, és annak fejlesztésére fordította szinte minden percét. Mindennap kilovagolt, és mintegy 6 órát a nyeregben is töltött. Általában csak estére, vacsoraidőre ért haza, és ekkor még gyakran vendégeivel kellett foglalkoznia. A volt elnök ugyanis nagy népszerűségnek örvendett, és sokan látogatták meg, hogy találkozzanak vele – barátok és idegenek egyaránt. A családi birtok feljegyzései szerint 1798-ban például 677 vendéget fogadtak.
Ilyen volt Washington napja 1799. december 12-én is – az sem rettentette el ettől, hogy jeges hideg volt a virginiai időjárás, váltakozva hol eső, hol hó, hol pedig havas eső esett. Amikor hazaért, már vártak rá a vendégek, és mivel nem akarta őket megvárakoztatni, nem vette át ruháját, hanem vizesen ült asztalhoz. Másnap is kilovagolt, noha akkor már sűrű pelyhekben hullott a hó.
Aznap este már fájt a mellkasa, 14-én hajnalban pedig felkeltette feleségét, Marthát, mert fájt a torka, és nehezen kapott levegőt.
Nemsokkal később kiérkezett orvosa, Dr. James Craik, aki az akkor szokásos módszerekkel kezelte. A nap során még két másik orvos is megvizsgálta, összesen négy alkalommal vágtak rajta eret, hogy helyreállítsák négy testnedve egyensúlyát a humorálpatológia elveinek megfelelően. Beöntést adtak neki, gyógynövényekből készült teával, illetve egy melaszból és ecetből készült tinktúrával itatták – ez utóbbi annyira rossz ízű volt, hogy Washington állítólag majdnem megfulladt tőle. Sajnos semmi sem segített, és a volt elnök este 10 és 11 között elhunyt.
A humorálpatológia
A szemlélet Hippokratész ókori görög orvos nevéhez fűződik, aki szerint az egészség (és az emberek vérmérséklete, temperamentuma - a kifejezés a latin temperare, összekeverni igéből ered) négy testnedv egyensúlyától függ - ideális esetben ezek egyenlő arányban oszlanak meg. Betegség akkor alakul ki, ha a vér, a sárga epe, a fekete epe és a nyák aránya felborul.
Washington rettegett attól, hogy élve eltemetik
Ebben az időben nem ment ritkaságszámba az, hogy valakit véletlenül élve temettek el, és ezért sokan féltek ettől, köztük George Washington is. Pár órával halála előtt ezt kérte titkárától:
„El fogok menni. Tisztességesen temessetek el, de ne kevesebb, mint három nappal a halálom után”
– kérte titkárát, Tobias Leart. Ennek a kérésnek volt köszönhető, hogy amikor a család barátja, Dr. William Thornton megérkezett a házhoz december 15-én, a volt elnököt még nem szállították el. Thornton azzal a biztos tudattal indult el otthonából, hogy segíteni fog barátján, és meggyógyítja. Érthető tehát, hogy nagyon lesújtotta, amikor azzal szembesült, hogy elkésett.
Thornton biztosra vette, hogy kigyógyítja betegségéből
Ahogy odalépett barátjának a roppant hideg miatt fagyott holttestéhez, az orvos fejében őrültnek tűnő gondolat született meg. Elhatározta, hogy megpróbálja feltámasztani George Washingtont.
Javaslata a következő volt: langyos vízzel és takarókkal kiolvasztja a volt elnök testét, majd gégemetszéssel szabad utat nyit Washington tüdejéhez, hogy levegőt befújva mesterségesen újraindíthassa a légzését. Az érvágások során elveszített vért egy bárány vérével pótolta volna.
Thornton később így indokolta elképzelését: „A vérveszteségtől és a légszomjtól halt meg. Ha ezeket, és az azóta elveszített hőt visszaadtuk volna, akkor – mivel a szervezet egyébként minden szempontból tökéletes állapotban volt – nem volt kétségem a felől, hogy sikeres lett volna a felélesztés.” Tervét azonban nem próbálhatta ki: a birtokon jelen levők egyike sem támogatta, Washington felesége, Martha sem.
Ki volt William Thornton?
Thornton nem valami sarlatán volt, hanem elismert orvos és polihisztor. Noha sose tanult építészetet, ő tervezte a Capitolium épületét, és egyike volt annak a három biztosnak, akik Washington városának építését felügyelték. Európa legjobb iskoláiban tanulta az orvostudományt, és nagy híve volt egy akkoriban újdonságnak számító technikának, a szájból szájba lélegeztetésnek. Nagyon érdekelték az olyan esetek, amikor látszólag halott állatokat vagy embereket valamilyen módszerrel sikerült feléleszteni.
Noha Washington kérése az volt, hogy birtokán temessék el, barátja azzal akarta megtisztelni, hogy a Capitolium alatt található kriptába helyezi el holttestét. Kezdeményezését John Adams, az USA második elnöke is támogatta, és végül Martha is elfogadta – azzal a kitétellel, hogy neki is helyet alakítanak ki Washington mellett, hogy halála után ő is ott nyugodhasson. Ehhez azonban előbb el kellett készülnie az épületnek, ami különféle problémák miatt több évtizeden keresztül elhúzódott. Mire elkészült, a közvélemény már ellenezte, hogy új helyre szállítsák át az Egyesült Államok első elnökének holttestét, amely így virginiai birtokán maradt. Ide került 1802-es halála után felesége is.
Ha még szívesen olvasnál Washingtonról, kattints ide!
