A világ egyik legismertebb politikai szimbóluma – és hazánkban tiltott önkényuralmi jelkép – a kommunista mozgalmak és a néhai Szovjetunió által használt sarló-kalapács: a szimbólum alapvető jelentésének – munkás-paraszt szolidaritás – megfejtése nem igényel különösebb detektívmunkát, a felszín alatt azonban rejtett, másodlagos üzenetek is megbújhatnak. A szálak az ősi mitológiákig és szabadkőművességig vezetnek vissza.
Az ekét váltotta a sarló
Karl Marx idejében a német filozófus eszméiből kinőtt munkásmozgalmak még nem ismerték a sarló-kalapács motívumát, a jelkép csak a 19. század utolsó évtizedeiben terjedt el, és akkor is más formákban: kezdetben inkább az eke és a kalapács kettős szimbólumát használták a marxista szervezetek, előbbi a szegényparasztságot, utóbbi pedig a kétkezi munkásokat jelképezte, vagyis azt a két társadalmi osztályt, melyeknek közösen kell felvenniük a harcot a kizsákmányolással szemben. Ismert volt még a vasvilla-kalapács és a gereblye-kalapács motívum is, a szocialista-köztársaságpárti Ír Polgári Hadsereg pedig egy karddal és nyolcágú csillagokkal felvértezett ekét használt jelvényként az 1910-es években.
Az 1917-es oroszországi bolsevik hatalomátvételt követően Vlagyimir Lenin, az újonnan létrejött kommunista állam vezetője és Anatolij Lunacsarszkij, a bolsevikok művelődésért felelős népi komisszárja szerettek volna egy látványos, ütős és könnyen megjegyezhető címermotívumot kreálni Szovjet-Oroszország számára, ezért pályázatot írtak ki képzőművészeknek a dizájn megalkotására. A győztes pályaművet a 33 éves orosz festő, Jevgenyij Ivanovics Kamzolkin készítette, aki 1918 áprilisában mutatta be az eredetileg a május elsejei ünnepségekre dekorációs elemnek szánt sarló-kalapácsot.
A művész egyszerű oknál fogva változtatta az ekét sarlóvá: utóbbit sokkal könnyebb volt lerajzolni, ezáltal a logó gyorsan és egyszerűen sokszorosíthatóvá, továbbá hatásosabbá és könnyebben megjegyezhetővé is vált. Néhány hónappal később a szovjetek ötödik összoroszországi kongresszusa hivatalos áldását adta a motívumra, 1923-ban pedig az újonnan alakult gigantikus kommunista államszövetség, a Szovjetunió is elfogadta jelképeként a sarló-kalapácsot, amely a szovjet zászlóba és címerbe is belekerült a vörös csillag mellett.
Szabadkőműves- vagy ősi mitikus jelképeket vett alapul?
Egyes kultúrtörténészek azonban úgy vélik, megalkotója egyéb, rejtett jelentéseket is beletett a kommunizmust és a szovjet államot jelképező szimbólumba, melyekből felsejlik a művész valódi véleménye a bolsevikokkal kapcsolatban. A jómódú kereskedő édesapától származó Kamzolkin sohasem szimpatizált különösebben a kommunista eszmékkel, ellenben mélyen vallásos embernek számított, és 10 évig tagja volt a szabadkőműves Leonardo da Vinci Társaságnak, ahol alaposan tanulmányozhatta az ősi szimbólumokat és azok jelentéseit.
A sarló-kalapács hasonlít két szabadkőműves-motívumra, a vésőre és a kalapácsra, melyek a célt, illetve annak kivitelezését szimbolizálják, az európai mitológiákban ugyanakkor a kalapács az agresszív, mindenre elszánt férfierőt testesíti meg, nem véletlen, hogy a görögöknél a kovácsok istene, Héphaisztosz, az ősi szlávoknál a világosság és a tűz istene, Szvarog, a germánoknál pedig a mennydörgésisten, Thor elsődleges, állandó kellékeként van jelen. A hindu és kínai kultúrában a kalapács szintén fontos jelentést hordoz, a gonosz felett aratott győzelem szimbóluma.
A sarló ellenben számos vallásban és kultúrában a gonosz és a pusztulás jelképe, a középkori Európában például a megtestesített Halál eredetileg nem kaszával, hanem sarlóval a kezében volt ismert, az aratás motívumát pedig a kereszténység a test halálával és a lélek eltávozásával, Istenhez vándorlásával kapcsolta össze. A régi szlávoknál és a hindu vallásban a sarló gyakran a negatív istenségek kelléke, előbbi esetében Morana, a tél és a halál istennője, utóbbiban Káli halálistennő tart a bal kezében sarlószerű eszközt.
Az osztrák címerben is megjelenik a két motívum
Vajon Kamzolkin szándékosan, a felsorolt jelentések miatt választotta épp ezt a jelképet a szovjet állam számára? Mindez természetesen puszta feltételezés, melyet az 1957-ben elhunyt művész sohasem igazolt vagy cáfolt meg, ezért az utókor fantáziájára van bízva, ki mennyire hisz a rejtett vagy inkább odaképzelt titkos szándékban.
Egy másik – inkább ironikus, mintsem komolyan vehető – értelmezés Jurij Gauthier történész-filozófustól származik, aki 1921-ben azt írta a naplójában, az orosz molot-szerp („kalapács-sarló”) szóösszetétel visszafelé olvasva presztolom, vagyis „trónnal”, amely a bolsevikok által alkalmazott despota módszerekre utalhat burkolt formában.
A sarló-kalapács szimbólumával ma, a keleti blokk bukása után 30 évvel is sok helyütt találkozhatunk, a kínai kommunista állampárt például zászlajában szerepelteti az egykori szovjet jelképet, és érdekes módon az 1919 óta használatos osztrák címerben szereplő fekete sas is a parasztságot és munkásságot jelképező sarlót, illetve kalapácsot tart a két lábában.
