Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Manapság egyre többen plasztikáztatják magukat. A legnépszerűbb eljárások között van a mellnagyobbítás, a zsírleszívás, de a szemhéj vagy a hasplasztikára is sokan rászánják magukat. Viszont, ha azt gondolod, milyen furcsa dolog így szépülni, akkor meg fogsz lepődni, hogy mit csináltak magukkal az emberek a múltban, hogy még vonzóbbá váljanak.
Az első plasztikai műtétről már az Óegyiptomi Birodalom időszakából maradt fenn írásos emlék, Kr. e. 800 körül. Hogy mit szépítettek akkoriban? Az orrot. És hogyan? Feltételezések szerint ezeket a beavatkozásokat már csak az ember halála után végezték el, mert az is fontos volt, hogy a túlvilágra szebben érkezzenek.
A maják megnyúlt koponyája
Az egyik legbizarrabb trend a megnyúlt koponyák tendenciája volt, ami a maják körében jelent meg az időszámításunk előtti 10. század környékén, és egészen Spanyolország megszállásáig tartott. A koponya alakjának megváltoztatásához a csecsemők fejét deszkához kötözték, vagy egy erre a célra kifejlesztett eszközzel összenyomták.
Mivel a gyermekek koponyacsontjai meglehetősen puhák, a csecsemő növekedésével nyomás alatt megnyúlnak, ami így tojás alakú formát eredményezett.
Ez inkább kulturális trend, mint divatirányzat, de mégis sokan követték.
Később III. Ince pápa idejében, az 1200-as években a plasztikai műtétek már ott tartottak, hogy az egyházi törvény tiltotta a plasztikai jellegű beavatkozásokat. Az igazán nagy fellendülésre a 20. századig kellett várni, amikor az első világháború áldozatainak rekonstrukciós műtéteire sor kerülhetett.
Gyakorlatilag a háború segítette elő, hogy a plasztikai sebészet elismert szakma legyen.
Szőrtelenség és rövid fogak
De ne ugorjunk ekkorát, mert a közben eltelt évszázadok alatt sok bizarr szépségtrend alakult ki. A középkor végén és a reneszánsz idején visszatért az ősi szépségideál divatja, beleértve a testszőrzet hiányát.
Minden szőrt kitéptek, beleértve a szemöldököt, a szempillát, de még a hajvonalat is, hogy a homlok kiemelkedő maradjon.
Az akkori gazdag hölgyek teljesen eltávolították a szempilláikat, hogy a lehető legdivatosabbnak tűnjenek. Ma, amikor már a 6D-s szempilla sem ritka, meglehetősen furcsán hatna a csupasz trend.
Ugyancsak a reneszánsz időszakra volt jellemző a rövid fogak divatja is. A széles csípő, keskeny derék, hosszú lábak mellett az sem volt mindegy, hogy mekkora a nők foga. Bizony sokszor le is reszelték a fogaik méretét, hogy ők legyenek a legszebbek az összejövetelen.
Érfestés a dekoltázsra
A 17. században pedig a sápadtság volt a menő. Nagy-Britanniából indult hódító útjára, hogy az arisztokrata hölgyek hamuszürkévé varázsolták magukat. Hatalmas dekoltázsok, szinte kivillanó mellek, és a napra véletlenül sem mentek.
Hogy a sápadtság erősebb legyen, a nők elkezdtek ereket rajzolni/festeni a melleikre kék színnel, hogy utánozzák az áttetsző bőrt. Talán ezt a trendet sem sírjuk vissza.
Homokórafazon fűzővel
A 19. században már a „homokóraformát” tekintették a női test ideális alakjának. Minél keskenyebb volt a dereka, annál szebbnek tartották a hölgyet.
Így hát, hogy kitűnjenek más nők közül, megfeszítették a fűzőjüket, hogy a derekuk akkora legyen, amit két tenyérrel át lehet fogni.
Ezzel összenyomták a belső szerveiket, és akadályozták a gyors véráramlást is. A 16. és a 19. század között a fűző viselése hatalmas trend volt egész Európában.
A fűző viselésének az volt a célja, hogy a nő szerénységét szimbolizálja, miközben szépíti is. A fűzőket elvileg gyerekkoruktól kezdve a nászéjszakáig viselni kellett. A nászéjszakán pedig a férjnek óvatosan, egyenként ki kellett bontania ezeket a fűzőket, így bizonyította az önuralmát.
Hosszú körmök divatja
A hosszú körmök régen nem is a divat részét képezték, hanem a társadalmi státuszét. Kínában az emberek azért növesztették meg a körmüket, hogy megmutassák, az arisztokráciához tartoznak. Így a kínai arisztokraták körmei átlagosan 20-25 centiméteresek voltak, és nem csak a nőké.
Speciális körömvédőt viseltek, hogy megóvják körmeiket attól, hogy véletlenül letörjenek.
Ezeknek a védőeszközöknek a többsége aranyból készült, hogy még egyértelműbb legyen a luxus és a gazdagság.
Amerika az őshaza, de még harisnyát is festettek
A plasztikázás őshazájának Amerikát tekintjük, már csak azért is, mert az első általános sebészeti képzési program az USA-ban indult, 1904-ben. A John Hopkins Intézetben tanult dr. John Staige Davis, az első orvos, aki kifejezetten a plasztikai sebészetre specializálódott.
Amikor az Egyesült Államok belépett a II. világháborúba, a csapatoknak sok selyemre és nejlonra volt szükségük az ejtőernyőkhöz és más egyenruhákhoz. Emiatt a harisnyanadrágok eltűntek az üzletekből, de a divatot egyetlen háború sem akadályozhatja.
Az amerikai nők harisnyanadrágokat rajzoltak: meghatározott színűre festették a lábukat, és a harisnya hálóját is utánozták, hogy minél élethűbb legyen.
Ma azért már örülünk, hogy ennyire drasztikus módszereket nem kell követni, bár több száz év elteltével lehet, hogy a szemöldöktetoválás, a kacsaszáj, az intimlézeres kezelések vagy a platinaszőke hajak is megmosolyogtatóak lesznek.
