Bár most úgy tűnik, hogy egyelőre csillapodott a világjárvány, a pandémia mindenre hatással volt az életünkben. A tartós bezártság megváltoztatta az alapvető emberi értékeinket, és azt, hogy mit tartunk fontosnak.
A járvány világszerte hatalmas változásokat okozott az emberi viselkedésben. Példának okáért az emberek nem tudtak részt venni olyan korábban mindennapi tevékenységekben, amelyek értelmet adtak az életüknek, mint például a családdal és a barátokkal való tartós együttlét, az aktív társasági élet, a munkahelyre bejárás, az utazások és a szórakozás különböző formái. Ezekkel párhuzamosan pszichológiai változások is bekövetkeztek, beleértve az életcélok és az alapvető értékek megváltozását.
A bezártság miatt egyre inkább átrendeződtek az értékhangsúlyok a fejekben, és ezt kutatások is alátámasztják. Ehhez kapcsolatos hipotézisek teszteléséhez tudósok három időpontban mérték az ausztrál nép értékeit: 2017-ben, tehát még a világjárvány előtt, 2020 áprilisában, a világjárvány kezdetén és 2020 november–decemberében, a világjárvány későbbi szakaszában. Ezeken az adatokon keresztül a Psychology Today kutatói négy érték mentén azonosították a változásokat.
A biztonság, a konformitás és a hagyományok iránti vágy egyértelműen növekedett
A feltételezéseknek megfelelően a biztonság, a konformitás és a hagyományok iránti vágy nőtt, és ez az adat magasabb értéken is maradt a világjárvány alatt és utána is. A kutatók feltételezték, hogy a Covid–19-nek való kitettség minimalizálásának vágya mellett a rossz gazdasági helyzet és a tartós társadalmi távolságtartás is hozzájárulhatott a biztonság és újbóli kiegyensúlyozottság utáni vágyhoz.
A bizalom, biztonságérzet kéz a kézben jár a kényelemérzettel is, és ha bizonytalannak, nem komfortosnak érezzük a környezetünket, az a lelkiállapotunkra is hatással van.
A Covid miatti állandó bizonytalanság pedig megtette hatását a lelkünkre.
Az izgalom és az újdonság iránti vágy viszont csökkent
Szintén a feltételezésnek megfelelően az izgalom és az újdonság fontossága csökkent, és a világjárvány későbbi szakaszában is alacsonyabb maradt ez az érték. A csökkenés valószínűleg a biztonság, a nyugodtság iránti fokozott igénynek és annak tudható be, hogy az emberek a szabályok és előírások miatt nem tudtak izgalmas tevékenységekben részt venni, így rádöbbentek, hogy az állandóan erős stimuláló és vibráló ingerek nélkül is lehet jól érezni magunkat. Megtanultuk a 2 év alatt, hogy a folyamatos nyüzsgés nem létfontosságú, és nem is ilyenfajta dolgokra vágytunk, hanem például nyugodtságra és kiegyensúlyozottságra.
A szabadság és a függetlenség iránti vágy növekedett
Az általános hipotézissel ellentétben a szabadság és a függetlenség fontossága az előző változási értékkel szemben nőtt a világjárvány alatt. A kutatók két mechanizmust javasoltak ennek a váratlan eredménynek a magyarázatára. Először is, az emberek „művészeti és intellektuális tevékenységeket” folytathattak, hogy elfoglalják magukat, és így növeljék önirányításukat és művészi képességeiket a járvány alatt is. Másodszor, az önirányítás növekedése „a kritikus gondolkodásból eredhet, amely a rendkívül összetett egészségügyi információk sokaságának megértéséhez és értékeléséhez, valamint a végrehajtott kormányzati politikák értékeléséhez szükséges az erősen átpolitizált környezetben”.
Azaz, a tudásvágy, az igazságérzet nőtt, a kritikusabb gondolkodásmód pedig azt eredményezte, hogy ne higgyünk el minden információt, ami ránk ömlik akár a pandémiával, akár bármi mással kapcsolatban, mert a bezártság tartósan ingerszegénységhez és agyi eltunyuláshoz is vezethet. Ezt pedig döntő többségében nem hagyták az ausztrálok, és ezt az átlagot nagy valószínűséggel rá lehet vetíteni a világ többi nemzetére is.
A másokkal való törődés iránti vágy csökkent
A világjárvány kezdetén csökkent a „másokkal, a tágabb környezettel és a természettel” való törődés, majd a világjárvány későbbi szakaszában ez a törődés hiánya már a közelebbi rokonokra és másokra (barátokra) is kiterjedt – igaz, kényszerhelyzet szülte. Ez a másokkal szembeni apátia a tartós társadalmi távolságtartás és elszigeteltség következménye lehetett. A kutatók emellett azt is feltételezik, hogy az elszigeteltség miatti tehetetlenség is szerepet játszhatott. Konkrétan, mivel az emberek nem tudtak elmenekülni a világjárvány és annak negatív következményei elől, visszavonultak a szociális világtól, és inkább az önfenntartásra összpontosítottak a másokkal való kapcsolatok helyett.
Ez az időszak azonban kitűnő volt arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat, így a hasznunkra is válhatott ebből az aspektusból.
Összességében az eredmények arra utalnak, hogy az értékek a környezet hatására gyorsan eltolódhatnak ilyen vagy olyan irányba, de az érzelmek továbbra is fontos tényezőként szolgálnak. Önmagunk, a biztonság, a kiegyensúlyozottság és a szabadság kiemelkedően fontos az ember számára. Az értékek hirtelen vagy épp fokozott eltolódása kihat a biztonságérzetre, de sok szempontból káros is lehet ez a sok változás, mivel elősegíti a kívülálló csoportokkal szembeni előítéleteket és mások általános semmibevételét. Könnyen kialakulhat egyfajta nihilista szemléletmód a világ felé, ami nem egészséges, és a társadalom hasznára sem válik. Sőt, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy ezek az eltolódások és az értékek változásai sok más országban akár sokkal nagyobb mértékűek is lehetnek az ausztrálokhoz képest, tekintettel az Ausztráliában tapasztalt viszonylag enyhe mértékű járványjelenlétre.
És hogy mit hozhat a jövő? A későbbi kutatások az értékek változását vizsgálhatják világszerte, amikor az emberek egy nagyon hosszú szünet után visszatérnek a „normális életbe”. De vajon visszatérnek-e az értékeink a világjárvány előtti állapothoz, vagy ezek a belső változások továbbra is tartósan fennmaradnak? És ha a járvány újra megindul, akkor minden visszatér az előző állapotba? Pszichésen meddig bírunk még alkalmazkodni ehhez a sok változáshoz?
