Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
George Washington az USA első elnökeként és nagy küzdőszellemmel rendelkező emberként vált ismertté. Azonban kevesen tudják róla, hogy óriási fájdalmai voltak, ami megkeserítette az egész életét és minden cselekedetére rányomta a bélyegét.
Lehet, hogy eddig még nem hallottál erről, de Amerika egykori atyja borzalmasan szenvedett a fogfájástól. Manapság a fogorvosi szakma számos módszert kínál a fogfájás enyhítésére és a hiányzó fogak pótlására úgy, hogy azok természetesnek is tűnjenek. George Washington szerencsétlenségére azonban a 18. századi fogászat nem tudta biztosítani azt a régóta keresett enyhülést a szenvedéseire, ami ma már könnyen elérhető bárki számára.
A fafogak mítosza
Bár az csak mítosz, hogy Washington műfogai fából készültek, fájdalmai a fogászati problémáiból fakadóan nagyon is valóságosak voltak. Azért járta akkoriban az a legenda, hogy Washington fogai fából készültek, mert műfogsorán barnás foltok voltak, ami valószínűleg a dohányzás vagy a foltokat okozó bor következménye lehetett.
Washingtonra leginkább az amerikai forradalomban a britek ellen tanúsított hősiességéről emlékeznek meg. Katonai pályafutását azonban a britek oldalán harcolva kezdte a virginiai milíciában, a francia és az indiai háború idején. Washington fogászati problémái valószínűleg ez idő alatt kezdődtek. Ekkortájt írt testvérének is, hogy „Hallottam a golyók fütyülését, és hidd el, van valami elbűvölő a hangban.” Ezen mondata mögött az irtóztató fogfájás állhatott, melynek következtében már a halál gondolata sem tűnt annyira ijesztőnek számára.
Fogorvosi segítség
Washington akkoriban azt írta a naplójában, hogy öt shillinget fizetett egy bizonyos „Watson doktornak” egy foghúzásért. A háború alatt Washington több tucat fogkefét, fogport és fogkrémet, valamint mirhatinktúrákat vásárolt.
Sajnálatos módon azonban fogai egészsége iránti elkötelezettsége sem kímélte meg az egykori államférfit attól a szenvedéstől, amelyet egész életében el kellett viselnie.
Annak érdekében, hogy hízelkedjen Washingtonnak, és megköszönje neki Boston britek alóli felszabadítását 1776-ban, John Hancock megbízta Charles Willson Peale-t, hogy készítsen egy festményt Washingtonról. Peale készített egy remekművet, amelyen egy heg látható Washington bal arcán, amely állítólag egy tályogos foga miatt keletkezhetett.
Washington unokatestvére, Lund Washington, a Mount Vernon birtok ideiglenes intézőjeként szolgált az amerikai forradalom idején. Miközben George Washington Newburgh-ben, New York államban tartózkodott 1782 karácsonyán, levelet írt Lundnak. Ebben a levélben George Washington arra kérte Lundot, hogy nézzen be a Mount Vernon-i íróasztal fiókjába, ahol ő két kis elülső fogat helyezett el. Nem tudjuk, kik voltak ennek a két fognak az eredeti tulajdonosai, de nagy valószínűséggel ezek rabszolgafogak lehettek, amelyeket Washington vásárolt az évek során. Abban az időben Washington fogorvosa dr. Jean-Pierre Le Mayeur volt, akinek sok gazdag páciense is akadt, és arról vált híressé, hogy fizetett egészséges fogakért, hogy a gazdag páciensei számára műfogsort készítsenek azokból. A fogak fogorvosoknak történő eladása akkoriban a pénzszerzés egyik elfogadott módjának számított.
Kevés foggal és szavakkal rendelkező ember volt
Washington fogászati egészsége még később, két elnöki beiktatására is hatással volt. Először 1789. április 30-án tette le az Egyesült Államok elnökének hivatali esküjét a Federal Hall második emeleti erkélyén, és Washingtonnak ekkorra már csak egy természetes foga maradt.
Dr. John Greenwood jól ismert fogorvos volt, aki New Yorkban praktizált. Dr. Greenwood 1789-ben készített fogsort Washingtonnak. Az ominózus műfogsor faragott víziló-elefántcsontból, emberi fogakból és sárgaréz szögekből készült. Dr. Greenwood lyukat csinált a műfogsoron, hogy a fogsor szorosan átcsússzon az egyetlen megmaradt természetes fogán – a bal alsó első premolárison –, és biztosítson annak némi tartást. Ezt a fogat végül dr. Greenwoodnak kellett kihúznia, aki azt egy zsebórához és lánchoz erősített medalionba helyezte. Mind a medál, mind a fogsor jelenleg a manhattani New York-i Orvostudományi Akadémián található.
1793. március 4-én Washington megtartotta második beiktatási beszédét is a philadelphiai kongresszusi terem szenátusának termében, de fogsora sok fájdalmat és nehézséget okozott neki eközben is. Emiatt lehetett, hogy beszéde a történelem legrövidebb beavató beszéde lett, mindössze két percig tartott, és csupán 135 szóból állt.
Kidudorodó ajkak
Gilbert Stuart elkészítette azt a festményt, ami a mai napig a legismertebb amerikai elnöki portrévá vált. A Rhode Island-i születésű Stuart 12 évig élt Londonban és Dublinban, ahol elsajátította azokat a technikákat, amelyekkel termékeny karrierje során több mint 1100 portrét készített. Stuart azzal a szándékkal tért vissza Amerikába, hogy az amerikai forradalom hősét, George Washingtont megörökítse.
Stuart ambiciózus tervével az egyetlen probléma az volt, hogy nem ismerte személyesen Washingtont, így nem tudott rossz állapotú fogsoráról. Washington arca időközben beesett lett a rosszul illeszkedő fogsor által nyújtott szegényes arctámasztól.
Stuart gyapotot helyezett Washington szájába, és az így létrejött portré „Vaughan” portré néven vált ismertté,
mivel Samuel Vaughan vásárolta meg, aki egy londoni kereskedő és egyben Washington közeli barátja is volt. Stuart 12-16 másolatot is készített a Vaughan-festményről, amíg Washington bele nem egyezett, hogy egy másik portréjához is modellt üljön.
1796-ban ült újra modellt egy portréhoz, amely „Athenaeum” portré néven vált ismertté, és amelynek egy változata ma is megtalálható az egydolláros bankjegyen. Ezen a portrén Stuart már a valóságot örökítette meg. Így Washington műfogsora miatt túlságosan dudorodó ajkát is a maga valójában festette meg. Ilyen viszontagságok között telt a nagy államférfi élete, melynek során a legnagyobb küzdelmét nem a harctereken vívta, hanem a fogaival.
