Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A politikai akarat sikeres érvényesítéséhez olykor szélsőséges módszerekhez kell nyúlni – jól tudták ezt a 19–20. század fordulójának nőjogi harcosai, akik látványos megmozdulásokkal igyekeztek felhívni a társadalom figyelmét az általános választójog ügyére. A legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltott eset egy angol szüfrazsett, Emily Davison nevéhez köthető, aki a világhírű epsomi derbin a király lova elé vetette magát – máig sem tisztázott, pontosan milyen szándék vezérelte az öngyilkos akció elkövetésére.
Emily Wilding Davison 1872-ben született London Greenwich negyedében egy kereskedő négy gyermekéből harmadikként – a család viszonylag jómódban élt, az intelligens, jó tanuló Emily pedig a középiskola elvégzése után felvételt nyert a Royal Holloway Főiskola irodalom szakára. Minden megváltozott, amikor a családfő 1893-ban elhunyt: a csekély özvegyi járadékból az édesanya nem tudta fizetni lánya tanulmányait, ezért Emily nevelőnői munkát vállalt, a fizetésből pedig beiratkozott az Oxfordi Egyetemre, ahol angolból diplomázott, vagyis diplomázott volna, azonban nők akkoriban még nem kaphattak hivatalos oklevelet Oxfordban.
Éhségsztrájkolt a börtönben
Davison tanítónőként helyezkedett el, 1906-ban pedig belépett az általános szavazati jogért küzdő Nők Társadalmi és Politikai Szövetségébe (Women’s Social and Political Union – WSPU), melynek tagjai elvetették a hiábavalónak bizonyult békés módszereket, inkább a látványos, akár közbotrányt okozó tiltakozó akciók – gyújtogatás, rendbontás – erejében hittek. Két évvel később otthagyta a tanítói munkát, és főállásban a szüfrazsettmozgalomnak szentelte magát, társai még maguk között is a legradikálisabbnak tartották személyét: négy alkalommal tartóztatták le vandalizmusért, a forgalom akadályozásáért, rendezvények megzavarásáért és egyéb kihágásokért.
Négy társával 1909-ben megzavarták David Lloyd George pénzügyminiszter – későbbi miniszterelnök – egyik beszédét, az akcióért öt és fél nap elzárásban részesültek, büntetése alatt Davison éhségsztrájkolt, ellenállt a kényszertáplálásnak, és 9,5 kilót veszített. Nem sokkal később már újabb megmozdulásban vett részt, a szüfrazsettek ezúttal a Parlament Alsóházának ablakát törték be kővel, mert a következő évi költségvetés vitájára kizárólag férfiak nyerhettek bebocsátást – a következmény ezúttal is elzárás és éhségsztrájk lett.
Zászlóval a nyakában lépett a lovak elé
Hősünk úgy gondolta, még ennél is durvább figyelemfelkeltő akcióra van szükség, ezért 1913. június 4-én elszánta magát a „végső áldozatra”. Vonattal Londonból Epsomba utazott, a legendás angol derbi helyszínére, ahol a verseny kezdetén a szüfrazsettmozgalom lila-fehér-zöld zászlajával a nyakában, „Szavazati jogot a nőknek!” felkiáltással átmászott a nézőteret a versenypályától elválasztó korláton, egyenesen a meginduló lovak elé. Az V. György király tulajdonában lévő Anmer nevű telivér zsokéja hiába próbálta fékezni a jószágot, az állat a verseny hevében képtelen volt megállni, egyenesen Davisnek ment, az ütközéstől elzuhant, és agyontiporta az aktivistát.
A tragikus balesetben – melyet a filmhíradó helyszínen tartózkodó operatőrei is megörökítettek – Davison súlyos koponyasérülést szenvedett, azonban eszméletlen állapotban még napokig életben maradt, június 8-án hunyt el a kórházban. A brit közvéleményt megosztotta a döbbenetes eset, a sajtó többsége elítélte az őrült akciót, és azt állította, az efféle tragédiák is bizonyítják, a nők túlságosan hisztérikusak ahhoz, hogy belátóan szavazni tudjanak. Miközben kórházi ágyában feküdt öntudatlanul, Emily gyalázkodó leveleket kapott, melyek szerzői azt javasolták neki, sürgősen utaltassa be magát egy idegszanatóriumba.
A szüfrazsettmozgalom ugyanakkor mártírnak kiáltotta ki Davist, és hatalmas gyászszertartást rendezett számára, a temetésen tízezrek jelentek meg Nagy-Britannia minden szegletéből, a koporsót szállító négylovas kocsit 5000 fehér ruhába öltözött aktivista kísérte London központjából a külvárosi temetőbe. Anmer lovasa, Herbert Jones kirepült a nyeregből az ütközéskor, de csak kisebb sérüléseket szenvedett, két héttel később már újra versenyzett, ismét a király lovának nyergében – az eset azonban egész hátralévő életében kísértette, évtizedekkel később, 1951-ben önkezével vetett véget életének.
A filmfelvételek alapján próbáltak rájönni, mi lehetett a valódi célja
Mivel Davison senkinek nem szólt a vakmerő tervről, örökre homályban maradt, mi lehetett a pontos célja az akcióval – száz évvel később, 2013-ban egy kutatócsapat a fennmaradt filmfelvételek alapos vizsgálatával próbálta kideríteni, valójában miért is vetette magát a lovak elé. A projektben részt vevő történészek a bizonyítékok alapján azt az elméletet vázolták fel, miszerint Davisonnak nem volt szándékában végezni magával – ezt bizonyítja, hogy retúrjegyet vásárolt, és még aznap vissza akart térni Londonba, illetve nővére néhány nappal később esedékes születésnapi partiján is részt kívánt venni –, valójában csak ki akarta tűzni a szüfrazsettzászlót az egyik lóra, tettével megakasztva a derbi menetét.
A brit szüfrazsettek célja végül öt évvel később teljesült, amikor az Egyesült Királyságban minden 30 év feletti, földtulajdonnal bíró, földtulajdonnal bíró férfival házas, 5 fontnál értékesebb ingatlannal rendelkező, és/vagy egyetemi képesítéssel rendelkező nő számára elérhetővé vált a választásokon való részvétel. A teljes körű, megkötésektől mentes és a férfiakkal azonos, 21 éves életkortól garantált általános szavazati jog azonban csak egy évtizeddel később, 1928-tól illette meg a brit hölgyeket.
