Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A világ egyik legkisebb országa, a mindössze 37 ezer fő lakosú Liechtenstein első és máig legutolsó háborús tetteként 1866-ban 80 katonát küldött hadba Ausztria oldalán, akik mindnyájan túlélték a küldetést, sőt, plusz egy fővel kiegészülve, nyolcvanegyen tértek haza.
A Rajna völgyében, Ausztria és Svájc között elterülő Liechtensteini Hercegség Európa negyedik és a bolygó hatodik legkisebb állama – lakossága nagyjából Békásmegyer lakótelepének felel meg –, mely napjainkban elsősorban adóparadicsomként ismert világszerte. A 18. század elején alapított miniállam híresen semleges maradt a háborúkban, 1943-ban például annyira elhatárolódtak az akkor épp szomszédos Harmadik Birodalomtól, hogy betiltották a náci pártot az ország területén, és négyszáz zsidó menekültet fogadtak be (százhatvanat ugyanakkor visszautasítottak).
Végigunatkozták a háborút
Az osztrák–porosz háború kitörésekor, 1866 júniusában II. János liechtensteini herceg mégis úgy döntött, hogy segítséget küld az országával vámunióban álló Ferenc József császár számára: sikerült is felállítania egy nyolcvanfős különítményt, melynek feladata az Ausztria és Olaszország között húzódó Brenner-hágó védelme volt a poroszokkal szövetséges olasz csapatoktól. A kis létszámú csapat büszkén indult hadba, a hágóhoz érve azonban úgy találták, semmi különösebb tennivalójuk nincs, ezért leginkább hegyet másztak, sörözgettek, pipázgattak, élvezték a gyönyörű kilátást és a semmittevést.
Alig egy hónappal később a technikai és hadvezetésbeli előnyben lévő poroszok döntő vereséget mértek a rossz taktikát választó Habsburg erőkre a königgrätzi csatában, ezzel – bár az olasz fronton az osztrákok álltak nyerésre – megpecsételődött a háború sorsa, augusztus végén pedig be is fejeződtek a harcok. Az eközben végig unatkozó liechtensteini különítmény anélkül tért haza, hogy egyetlen pillanatra is harcolnia kellett volna, sőt, az otthoniak legnagyobb meglepetésére eggyel többen vonultak be a fővárosba, Vaduzba, mint ahányan hadba vonultak onnét.
Az apró hadtesthez csapódott nyolcvanegyedik katona kiléte máig rejtély, bár több változat is napvilágot látott az idők során: egyesek szerint egy osztrák összekötőtiszt csatlakozott a törpeállam honvédjeihez, mások úgy vélik, egy dezertált olasz katona döntött úgy, inkább Liechtensteinben szeretne élni. Olyan verzió is akad, amely szerint néhány olasz dezertőr titokban megölt pár liechtensteini bakát, felvette a ruhájukat és csatlakozott a szakaszhoz, de csak a miniországba visszatérve vették észre, hogy eggyel többen vannak, mint ahány katonával végeztek (rejtély viszont a pluszegyenruha kérdése).
Akárhogy is legyen, a liechtensteiniek belátták, nem sok értelme van katonáskodni, ezért két évvel később feloszlatták a csupán pénzügyi terhet jelentő hadsereget, és azóta sem szerveztek újat. Az első világháború után, az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásával megszűnt a Liechtenstein és Ausztria közötti vámmegállapodás, ezt követően a hercegség inkább Svájccal lépett kereskedelmi egyezményre, az osztrák pénz helyett pedig bevezették a svájci frankot mint hivatalos fizetőeszközt. Érdekesség, hogy Európában utolsóként Liechtensteinben jutottak szavazati joghoz a nők: 1984-ben egy népszavazáson (melyen csak férfiak vehettek részt) 2370 igen szavazattal, 2251 nem ellenében döntöttek úgy az ország lakói, hogy engedélyezik számukra a voksolást.
