Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Egyenesen sokkolta a világot, amikor 2016-ban az akkor még kevés politikai tapasztalattal bíró és meglehetősen ellenszenves viselkedésű Donald Trumpot megválasztották az Amerikai Egyesült Államok elnökének. Sokan azt hitték, az indulása csak rossz vicc, nem kell komolyan venni… aztán mégis győzedelmeskedett. Bár 2020-ban alulmaradt Joe Bidennel szemben, igazából a korábbinál még több szavazatot szerzett. Mi lehet a titka? Egy friss kutatásban arra voltak kíváncsiak a tudósok, milyen személyiségtényezők magyarázhatják, hogy ennyien bíznak Trumpban.
„Trump sok tekintetben politikai anomália. Gyakran megszegte az íratlan szabályokat. Az, ahogyan beszél és viselkedik, a történelem legtöbb politikusa számára azt jelentette volna, hogy megy a süllyesztőbe, lehetetlenné tette volna egy ilyen magas tisztség elérését. De nem Trumpnak, aki a saját pártja több normáját és eszméjét is megsértette eddigi pályafutása során. Innen nézve egészen megdöbbentő, hogy mennyien támogatják” – nyilatkozta a PsyPostnak a tanulmány egyik szerzője.
Joshua Hartot, a Union College pszichológiaprofesszorát elsősorban azok a pszichológiai tényezők érdeklik, amelyek hozzájárulhattak ahhoz, hogy valaki Trump neve mellé tegye az X-et. Emellett természetesen számos történelmi, társadalmi és gazdasági oka van annak, hogy az emberek egy része vonzódik a Trump által hangoztatott üzenetekhez, de ezek nem képezték a mostani kutatás tárgyát. A választók személyisége annál inkább.
A narcizmushoz van köze. De hogyan?
Korábbi tanulmányok kezdeti bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy a narcizmus mint személyiségvonás, amelyet a személy önnön fontosságának felnagyítása és az empátiára való képesség hiánya együttesen jellemez, összefügg Trump támogatásával. Az azonban nem volt egyértelmű, milyen más tényezőkön keresztül fejti ki a hatását. Éppen ezért Hart és kollégái egy útmodellt igyekeztek tesztelni a kutatásban, hogy fel tudják vázolni a narcizmus, a konzervativizmus és Trump támogatásának összefüggéseit.
Kérdőíves kutatásukba 302 főt (20–72 év közöttieket) vontak be, akik mind az USA-ban éltek. Mérték a narcizmusukat, a politikai meggyőződéseiket, a gazdasági és társadalmi nézeteiket, valamint a bevándorlással kapcsolatos hozzáállásukat. A tesztek két személyiségkonstrukciót is körüljártak, amelyek mindegyike kapcsolódik a politikai konzervativizmushoz. Az egyik az ún. jobboldali tekintélyelvűség volt. Ezen a skálán azok a személyek kapnak magas pontszámot, akik hajlamosak feltétlen engedelmességet mutatni a tekintély iránt és gyakran ellenségesek külső csoportok tagjaival. A másik konstrukció az ún. társadalmi dominancia orientáció volt. Azok, akikre ez jellemző, nem az egyenlőséget támogatják, hanem a hierarchiát, amelyben bizonyos társadalmi csoportok uralkodnak mások felett.
Ezeket az eredményeket kapták
Először is, az adatok megerősítették, hogy a magasabb szintű narcizmus, a magasabb szintű konzervativizmus és az erősebb bevándorlásellenesség mind jelentős előrejelzői Trump támogatásának. A kutatás további izgalmas része volt annak elemzése, hogy a különböző személyiségbeli és ideológiai változók hogyan függtek össze egymással. Kiderült, hogy a bevándorlásellenes attitűdök közvetítették a kapcsolatot a narcizmus és Trump támogatása között. Tehát minél narcisztikusabb volt valaki, annál jobban ellenezte a bevándorlást, és annál inkább szimpatizált Trumppal. Két további út a jobboldali tekintélyelvűség és a társadalmi dominancia orientáció szerepét is igazolta. A narcizmus egyrészt a jobboldali tekintélyelvűségen és a társadalmi konzervativizmuson; másrészt a társadalmi dominancia orientáción, a gazdasági konzervativizmuson és a bevándorlásellenességen keresztül is kifejtette hatását, és fokozta Trump népszerűségét.
A lehetséges pszichológiai folyamat
Fontos hangsúlyozni, hogy Hart és kollégái kutatása keresztmetszeti volt, azaz egy adott időpillanatban vizsgálta különböző változók szimpla együttjárását, tehát a modelljük nem alkalmas oksági viszonyok megállapítására. Ennek ellenére a szerzők mégis leírnak egyfajta pszichológiai folyamatot, mert amellett érvelnek, hogy a személyiség kialakulása megelőzi az ideológiák melletti elköteleződést, és nem az ideológia okoz személyiségbeli változásokat. Bár ennek a felvetésnek a tisztázása további kutatásokat igényel, érdemes megismerkednünk a hipotetikus elmélettel.
Eszerint minden a narcizmussal kezdődik. Ha valaki magas szintű narcizmussal jellemezhető, általában bizonytalan (felfújt énje mögött korai sérülések állnak), így megnyugtató lesz számára olyan világnézetek felé fordulni, amelyek a hatalmat és az irányítást emelik ki (ilyen a fent említett jobboldali tekintélyelvűség is). Ugyanakkor a narcizmus grandiózus aspektusa arra is készteti a személyt, hogy olyan egoerősítő nézeteket fogadjon el, amelyek másokhoz képest magasabb értéket tulajdonítanak neki (ld. bevándorlásellenesség, „régi szép USA” iránti nosztalgia). Ezek az ideológiák aztán hozzájárulnak a társadalmilag és gazdaságilag konzervatív vélekedések átvételéhez, amelyek tovább erősítik a külső csoportokkal szembeni ellenségeskedést. Ez a bevándorlóellenes hozzáállás pedig ahhoz vezet, hogy az illető kívánatos vezetőnek tekinti Trumpot.
„A narcizmus egyébként akkor is mérsékelten összefügg Trump támogatásával, ha minden más, általunk mért változót számításba veszünk – mondta Joshua Hart. - Érdekes lenne tudni, hogy az eredményeink kiterjednek-e más politikai vezetők népszerűségének alakulására is” – zárta gondolatait a szakember. Magyarországon is nagyon jó lenne látni egy ilyen kutatást Orbán Viktorral kapcsolatban, tehetnénk hozzá mi.
A coverfotó csak illusztráció. Semmit nem tudunk a srácok Trump iránti szimpátiájáról, a narcizmusukról pedig pláne nem.
