Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Helena Rubinstein mindig arra törekedett, hogy a legtöbbet hozza ki a nők szépségéből, amit a hatalom és a csábítás eszközének tekintett. A szépségiparnak szentelte az életét, igazi birodalmat épített a szépség köré, és a világ egyik leggazdagabb asszonya lett. Nézzük meg közelebbről ezt a kivételes nőt.
Helena (Chaja) Rubinstein 1872-ben született a krakkói zsidó gettóban, és fiatal korában semmi sem utalt arra, hogy ilyen hatalmas karriert fog befutni, és a világ egyik legnagyobb kozmetikai cégének az alapítója és vezetője lesz. Egy nyolcgyermekes család legidősebb gyerekeként szülei egy gazdag özvegyemberrel házasították volna össze, de Helenának más tervei voltak.
Szerzőnkről
Czingel Szilvia szabadúszó író, kultúrantropológus, évekig volt a Centropa Alapítvány munkatársa. Két könyve, a vallásnéprajzi témájú Ünnepek és hétköznapok és az oral history módszerével készült Szakácskönyv a túlélésért után nemrégiben jelent meg új könyve, A női test alakváltozatai 1880–1945. Tudását és tapasztalatát a hétköznapokra adaptálta, így jelenleg storytelling kurzusokat, városi sétákat és walking coachingot tart.
Tégely a poggyászban
A szabad lelkű lengyel lány 1896-ban Ausztráliába ment, akkor még nagyon kevés angoltudással. Anyja aggódott, hogy nem lesz elég arckréme, ezért egy tucat kis tégelyben krémeket csúsztatott távozó lánya poggyászába. Ausztráliában Helena különleges személyisége nagy hatással volt az ottani nőkre, és elkezdtek tőle szépségtippeket kérni. Nagybátyja élelmiszerboltjában volt eladó, és hamar rájött arra, hogy titkos tudása belépőjegy lehet egy egészen más életbe is. Terve az volt, hogy újraalkotja arckrémének összetevőit, és megtanítja az ausztrál nőknek a szépségpraktikák szabályait.
Helena kitartóan kevergette és próbálgatta a krémje alapanyagait, a lanolinnal az élen. Coleraine városa, a nyugati Victoriai régióban, ahol nagybátyja boltos volt, mintegy 75 millió juhnak adott otthont, amelyek bőséges mennyiségű lanolint választottak ki, a lanolinnak azonban elég csípős szaga van. Ennek leplezésére Helena levendulával, fenyőkéreggel és tavirózsával kísérletezett. Amikor megtalálta a megfelelő formulát, a krém mellett elkezdett szépségápolási tippeket is osztani: a krém segítségével védeni kell a bőrt a naptól és a széltől, felhívta a figyelmet a hidratálás fontosságára, és a bőr simasága érdekében elegendő regeneráló alvást javasolt.
Helena később összeveszett a nagybátyjával, de makacs és szívós természete nem engedte meg, hogy feladja álmait. Melbourne-be ment, ahol egy teázóban lett felszolgáló. Itt ismerkedett meg egy hódolójával, aki hajlandó volt összegyűjteni az anyagi forrást a Crème Valaze elindításához, amely állítólag a Kárpátokból importált gyógynövényeket tartalmazott. Az ügyfelei számára csak Helena néven ismert Rubinstein hamarosan megengedhette magának, hogy szalont nyisson a divatos Collins Streeten, ahol tudományként adta el a csillogást azoknak az ügyfeleknek, akiknek a bőrét „diagnosztizálta”, és a megfelelő kezelést „előírta”. Tevékenységéről és bőrápoló kezeléseiről egyre több nő beszélt, és 1902-ben megnyithatta első szalonját, a Valaze House of Beautyt.
Európa meghódítása
Sydney volt a következő állomás, és öt éven belül az ausztráliai tevékenysége elég nyereséges volt ahhoz, hogy finanszírozni tudja a londoni Salon de Beauté Valaze megnyitását.
1908-ban nővére, Ceska elvállalta a melbourne-i üzlet működését, és Helena 100 000 dollárral Londonba költözött, és megkezdte a nemzetközi vállalkozást. A nők ebben az időben nem tudtak banki hitelt felvenni, így a vállalkozást teljes mértékben saját pénzből fedezte, és megalapította a világ első kozmetikai cégét. Vállalkozása rendkívül sikeresnek bizonyult, és későbbi életében hatalmas vagyonából jótékonysági intézményeket tartott fenn, támogatta az oktatást, a művészetet és az egészségügyet. Férje, Edward Titus írta neki a hirdetéseket, és a kiváló termékek és a marketing finom művészetének kombinációja nyerő páros lett.
Helena hamarosan Párizsba vette az irányt, ahol egyszerre látta a nagy párizsi laboratóriumok munkáját és a Montparnasse művészeit. Megismerkedett a 20. század hatalmas jelentőségű képzőművészeivel: Picassóval, Dalíval, Braque-kal, Fernand Léger-vel, Matisse-szal, Van Dongennel és Paul Eluard-ral. Később gyárat nyitott Saint Cloudban, ahol egy vegyészcsapattal együtt még összetettebb krémeket fejlesztett ki, amelyek megvédik a bőrt az öregedés hatásaitól. Ekkor már dekorkozmetikumot is gyártott: arcpirosítót és színezett púdert az arc mattítására. Két év alatt Párizs a lábainál hevert. Három nővére dolgozott vele, és ő támogatta családját Lengyelországban.
New York és a világhír
A New York-i Rubinstein-szalon közvetlenül az első világháború előtt nyílt meg, és pompás környezetet biztosított, ahol a művészet és a divat keveredett a bőrápolással és a szépséggel. Azonnali siker volt, és a márka híre hamar elterjedt Amerikában is.
Üzleti lelkesedése végigvezette Helenát az 1929-es Wall Street-i összeomláson és két világháborún, miközben sok romantikus csalódással is meg kellett küzdenie. Családiasan vezette társaságát, és érdeklődést mutatott néhány úttörő ötlet iránt, mint például a hormont tartalmazó krémek megalkotása vagy a bőr gépi stimulációja. Elsőként figyelt fel a táplálkozás és a szépség kapcsolatára, és a férfiaknak is készített szépségápolási termékeket. Elsőként alkalmazott szépségterápiát a betegek számára, és szépségintézeteiben és üzleteiben szépségtanácsadók segítették a vásárlókat.
Mire 1965-ben New Yorkban meghalt, a 93 éves Rubinstein hatalmas szépségbirodalmat épített fel. Bár a márkát 1988-ban eladták a L’Oréalnak, az alapító értékei, a szépség szolgálatában álló tudomány, a nők felszabadítása és a szabályok átírásának merészsége megmaradt a márka jellemzőjének.
