A francia hadsereg 1960–1966 között a dél-algériai sivatagi területeken a legnagyobb titokban saját bevallása szerint 17 légi és föld alatti atomrobbantást hajtott végre, és sok esetben alig tettek óvintézkedést annak érdekében, hogy megóvják a sugárveszélytől a lakosságot.
A huszadik század második felében az algériai Szahara központi területén végrehajtott francia nukleáris tesztek és azok végrehajtásának pontos körülményei továbbra is számtalan titkot rejtenek, és nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a két nemzet közötti konfliktusok egyik legfontosabb forrását jelentik. A nukleáris tesztek drámai hatása mind a mai napig kimutatható, akár a lakosság, akár a természeti környezet szempontjából vizsgáljuk a kérdést.
Algíri és francia részről számtalan politikai nyilatkozat született, az államok vezetői sok alkalommal kifejezték azt az elképzelésüket is, hogy igyekeznek megoldani a gyarmati múlt fájdalmas kérdéseit. Arra is ígéretet tettek, hogy megismertetik a mostani generációkat a franciák által Afrikában hagyott kitörölhetetlen nyomok valóságával. Ha valaki csak felületesen is ismeri a két ország közös történelmét, nem lehet feltétlenül optimista, mert rengeteg indulat nehezíti a megbékélést.
Szerzőnkről
Tulok Péter történész kutató, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza. Kutatási területe a magyar történeti historiográfia, a 19–20. századi diplomácia- és művelődéstörténet, a svéd–magyar diplomáciai kapcsolatok, Budapest ostroma és a magyarországi embermentés története.
Szennyező ugróegerek
Az első francia nukleáris kísérletet 1960. február 13-án hajnalban hajtották végre. A bomba kifejlesztését már évek óta szorgalmazta a francia hadsereg több tábornoka is, indoklásuk szerint nem akartak lemaradni a nagyhatalmaktól, és többen azt az elképesztő indokot is felhozták a kísérletek mellett, hogy azok az atomenergia békés felhasználását is elősegítik majd. 1958 áprilisában döntötték el, hogy az első teszt 1960 elején lesz a Szaharában, a művelet kódneve: Kék ugróegér (Gerboise Bleue).
Az algériai Szahara közepén, Reggane közelében nukleáris telepet hoztak létre, ahol később végrehajtották a robbantásokat. Még abban az évben hivatalos jelentés készült arról, hogy a robbantások következtében milyen méretű sugárszennyezett terület jött létre, azonban az elmúlt években olyan titkos jelentések is nyilvánosságra kerültek, amelyek jóval nagyobb területen jeleztek sugárzást, nem beszélve arról, hogy a talajvízben is a megengedettnél jóval nagyobb mértékű sugárdózist mutattak ki. Közvetlenül a franciákkal való tárgyalásokat ellenző algériai tábornokok 1961. április 22-i puccsa után a francia kormány elrendelte az április 25-i robbantást, így akarták megelőzni, hogy a nukleáris fegyver esetleg illetéktelen kezekbe kerüljön Algériában. A robbantás kódneve ezúttal Zöld Ugróegér volt. A bomba egyébként az államcsíny kirobbanásakor egy kikötői raktárban volt, ezután gyorsan Regganébe szállították.
A két ország között a közelmúltban egyébként azért is vita bontakozott ki, mert egykorú fényképek tanúsága szerint egy kísérlet során felszereléseket és bábukat is a robbantás epicentrumának közelébe helyeztek el, és mást állítanak francia, és mást az algériai kutatók a valóságról. Míg a franciák szerint élethű bábukat használtak a kísérlet során, van olyan algériai kutató, aki nem kevesebbet állít, mint hogy a franciák nagyjából 150 őslakos hadifoglyot kötöztek oszlopokhoz, és tesztelték rajtuk a sugárzás hatásait, és erre elmondása szerint bizonyítékai is vannak.
Amerikaiak sztetoszkóppal
Miután 1961-ben nemzetközi szerződés megnehezítette a légi atomkísérleteket, Franciaország 1961. november 7-én hajtotta végre első föld alatti robbantását a szintén szaharai Ecker közelében, amelyet 1967-ig még 12 követett. Ezekre a robbantásokra azután került sor, hogy Algéria 1962-ben elnyerte függetlenségét, az 1962 márciusában aláírt eviani egyezmény egyik záradéka ugyanis lehetővé tette, hogy Franciaország egészen 1967-ig használja a sivatagi kísérleti telepeket. A korszak paranoid állapotait jól tükrözi, hogy az amerikaiak Líbia számos pontjára telepítettek szeizmológiai állomást, amelyek segítségével pontosan tudták, mikor robbantanak a franciák.
A francia nukleáris kísérletek idei évfordulója mind Algériában, mind Franciaországban jó alapot szolgáltatott arra, hogy ismét napirendre kerüljön a károsultak kártérítésének és a kísérleti helyszínek sugárszennyezés-mentesítésének kérdése. Ezenkívül számtalan vita terheli a két ország közéletét, mert míg Franciaországban vannak, akik bagatellizálják a kísérletek hatásait, Algériában sokan vetik fel, hogy minden nyomozást és kutatást áthat a francia gyarmatosító felsőbbrendűség még most, 2021-ben is.
Radioaktív homok a szélben
A nemrég elkészített hivatalos francia jelentés is rendkívül óvatosan fogalmazott az eseményeket illetően, ami nem kis felháborodást váltott ki Algériában. Egyes kutatók szerint az atomrobbantások és a francia hadsereg által 1830–1962 között Algériában elkövetett legsúlyosabb emberiesség elleni bűncselekmények továbbra is büntetlenül maradnak. Az érintett terület lakossága eddig is rengeteget szenvedett a nukleáris robbantások okozta sugárzás tartós hatásaitól.
Itt fontos megemlíteni, hogy a sugárfertőzött sivatagi homok könnyen juthatott el nemcsak Algérián belül bárhova, hanem jóval távolabbra is. Egy francia független szervezet szerint napjaink extrém időjárása idején eljuthat Európába is, a svájci–francia határon olyan szaharai homokot gyűjtöttek be nemrég, amely az 1960-as évek emlékét őrző cézium 137-et tartalmazott, szerencsére már nem veszélyes mennyiségben. Algériai szakemberek szerint a történtek nyilvánvalóan bűncselekménynek számítanak, és sokan gondolják úgy az észak-afrikai országban, hogy a volt gyarmattartónak vállalnia kell a felelősséget a kísérletek lakosságra gyakorolt következményeivel kapcsolatban azok enyhítése érdekében. Algériában egyébként sokan vitatják a franciák által elismert atomrobbantások számát is, a hivatalos 17 helyett ők azt mondják, bizonyítékaik vannak arra, hogy a legnagyobb titokban még 40 atomrobbantást hajtottak végre.
Algériában ezrekre tehető azoknak a száma, akiket a felelőtlen atomrobbantások következményeiként sugárfertőzés érhetett, és ennek következtében megbetegedhettek. 2010 januárjában a francia kormány törvényben ismerte el az atomkísérletek során egészségkárosodást szenvedettek kártérítési jogát, azonban a mai napig mindössze egy algériai áldozat kapott pénzt szenvedéseiért.
Sugárzó hulladék és a kísérletek folytatása máshol
Egyértelmű, hogy az algériai Szaharában található francia nukleáris telepek az élet minden formájára káros és veszélyes radioaktív hulladékot termeltek. E nukleáris hulladék jelentős része még mindig algériai földön található, Ecker régióban. A történet abszurditását fokozza, hogy az ártalmatlanításra elszállított hulladékot is országon belül temetik el, a Szahara homokja alatt, Hamoudiában. A környéken élők így folyamatos veszélynek vannak kitéve, ezért a téma még sokáig aktuális lesz, Algériai illetékesek szerint mindaddig, amíg Franciaország nem ismeri el bűnösségét.
Szükséges lenne az áldozatok kártérítésének, valamint az algériai Szaharában található szennyezett területek megtisztításának és rehabilitációjának, azok pénzügyi fedezetének biztosítása. Bizonyos, hogy a problémakör további területeket is érint, hiszen 1966 után az addig Algériában végzett nukleáris kísérletek helyszínét áttették Francia Polinézia területére, ahol 1966–1996 között a francia hadsereg mintegy 190 atomrobbantást hajtott végre.
