Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az ókor nagy gondolkodói ősz szakállú, tógás figuraként élnek az emlékezetünkben – kevesen tudják, hogy Szókratész, Platón, Anaxagorasz és a többi jól ismert férfi filozófus mellett a nők is kivették részüket a bölcselet tudományából, és több jelentős életművet is adtak a filozófiatörténet számára.
A Conversation összeszedte az ókor hat legfontosabb női gondolkodóját, akik tudásukkal és bölcsességükkel férfi kollégáik méltó riválisai voltak. Beleszóltak az államügyekbe, saját iskolát tartottak fenn, érvényesülésükhöz azonban gyakran viszontagságos út vezetett.
#1 Aszpászia, aki Periklész beszédeit írta
A milétoszi születésű, Kr. e. 480 és Kr. e. 400 között élt Aszpászia jelentős befolyással bírt az athéni politikára. A leghíresebb athéni államférfi, Periklész szeretője volt, rajta keresztül beleszólhatott a városállam legfontosabb ügyeibe, beleértve a peloponnészoszi háborút is. Az ókori források kurtizánként, sőt egy bordélyház tulajdonosaként emlékeznek rá, ezt azonban vitatják a történészek, sőt egyes kutatók szerint valójában Periklész törvényes felesége lehetett. Akárhogy is, szépsége és csábítói képességei mellett Aszpászia éles eszéről is közismert volt, maga Szókratész is tanítói között említi: tőle tanulta a retorika tudományát. És hát úgy tűnik, a nagy filozófus a legjobb tanárt választotta, hiszen állítólag Aszpászia írta Periklész beszédeit. Alakja Szókratész tanítványainak írásaiban is felbukkan, például Platón Menexenosz című dialógusában, de Arisztophanész, Xenophón és más szerzők is megemlítik őt munkáikban.
#2 Klea, aki politikai vezetőknek adott tanácsokat
Az 1. században élt Klea a híres jóshely, Delphoi papnője volt. A hellén világ vallási központja több mint ezer éven át gyakorolt jelentős hatást a politikai és társadalmi életre, jósnői az istenektől származó tanácsokkal látták el a városállamok vezetőit. Klea papnői feladatai mellett jelentős filozófiai tudásról is számot adott – ezt a korszak legnagyobb gondolkodója, Plutarkhosz írásaiból tudjuk, aki Az erényes nő és Ízisz és Ozirisz című munkáinak előszavában említi a jósnővel folytatott diskurzusait. A történetíró szerint részben ezek az ihlető beszélgetések – melyekben szó esett a halál, az erény és a vallás kérdéseiről – inspirálták munkáinak megírására.
#3 Szent Tekla, a hittérítő és tanító
Szintén az 1. században élt a korai kereszténység fontos szentje, a hitéért sokat üldözött Tekla is. A hagyomány szerint a Kis-Ázsiában, jómódú pogány szülők gyermekeként született lány egy napon az utcán prédikáló Pál apostol szavait hallotta házuk erkélyéről – az előadás annyira megérintette őt, hogy úgy döntött, szülei akaratának ellentmondva (akik szerették volna egy gazdag ifjúval megházasítani őt) szüzességet fogad és beáll a keresztények közé. Tekla csatlakozott Pálhoz, és számos viszontagságot átélve – egy ízben a rómaiak elfogták és vadállatok elé dobták, de azok csodával határos módon nem bántották a szent életű lányt – segítette őt térítő útjain, később önállósult és saját jogán is fontos hittérítő és tanító munkát végzett.
Ugyan lehetséges, hogy Szent Tekla – akinek alakjáról egy apokrif irat számol be – valójában nem is létezett, személye körül a keleti és a nyugati keresztény egyházban is jelentős kultusz alakult ki. Két évszázaddal a szent halála után Olümpiai Methodiosz skolasztikus filozófus is megörökítette alakját egyik dialógusában.
#4 Szoszipatra, a filozófus és tanítómester
A 4. század első felében, Epheszoszban született Szoszipatra a neoplatonista filozófia jeles képviselője. Életrajzírója, Eunapiosz szerint ötéves volt, amikor szőlőtermesztő szüleihez beállított két idegen, akik magukat bölcs mágusoknak mondták, és felfigyeltek a kislány tehetségére: felajánlották, hogy öt évig gondozzák a szőlőt, közben megtanítják a lánynak a tudomány alapjait. Nem tudni, mennyi az igaz ebből a történetből, az viszont bizonyos, hogy felnőve Szoszipatra híres filozófus és tanítómester lett, aki számos bölcseletre szomjazó diáknak adta át tudását. Tudós férfiakkal vette körül magát – közéjük tartozott férje, Eusztathiosz is –, Eunapiosz szerint azonban mindnyájukon túltett bölcsességben és műveltségben.
#5 Macrina, aki a természettudományokban is jártas volt
Szintén a keleti és a nyugati keresztény egyház közös szentje a kis-ázsiai Kappadókiában született Macrina, aki a város egyik leggazdagabb, legbefolyásosabb keresztény családjának volt sarja (nagyanyját, az idősebb Macrinát és öccsét, Nüsszai Szent Gergelyt szintén szentté avatták). A tíz testvér közül legidősebbként napvilágot látott Macrina eredetileg házasodni készült, vőlegénye azonban az esküvő előtt meghalt. A lány nem tartotta illendőnek, hogy máshoz menjen hozzá, inkább életre szóló szüzességet fogadott és Krisztusnak adományozta magát. Alakját öccse írásaiból ismeri az utókor – eszerint Macrina nemcsak a hittudományban, de a filozófiában és a természettudományokban is igen jártas volt, gyakran folytatott diskurzusokat más bölcsekkel. A szüleitől örökölt családi otthonból igazi bölcseleti szentélyt alakított ki, mely számos tudósnak adott otthont.
#6 Alexandriai Hüpatia, a csillagász
A történelem leghíresebb női polihisztora, a 4–5. században, Egyiptomban élt Hüpatia filozófiai, matematikai és csillagászati tudása messze földön híres volt, tudását a legmagasabb körökben is méltányolták. Iskolájába, ahol platonikus filozófiát tanított, messze földről jártak a tanítványok, csillagászati előadásain, felolvasásain különleges kísérleti eszközöket használt, amivel ámulatba ejtette a közönséget. Élete mégis tragikusan ért véget, politikai ármánynak esett áldozatul: Alexandria püspöke, Kürillosz boszorkánysággal és a tömegek hipnotizálásával vádolta, amiért szerinte ellene hangolta a római prefektust, Oresztészt. A püspök által felhergelt tömeg 415-ben megtámadta Hüpátiát, a templomba hurcolta, ahol brutálisan végeztek vele: ruháit letépték, testét kövekkel és kagylókkal összekaszabolták, testrészeit szétszórták a városban. A tömeg a matematikusnő munkáit is elégette, így sajnos csupán egyetlen írásos mű, egy levél maradt fenn tőle az utókor számára.
