A hónap dilemmája: Mesterséges megtermékenyítés pró és kontra. A katolikus lelkipásztor válasza

0801 cov

A hónap dilemmája legújabb részében a művi megtermékenyítés által felvetett erkölcsi kérdésekkel foglalkozunk. Elsőként Németh Gábor katolikus lelkész gondolatait közöljük.

A mesterséges megtermékenyítés témája mindig nagy indulatokat vált ki, akár a közbeszédben, akár személyes beszélgetések során kerül szóba. Egyszerűen mintha ezen a téren az ember nem tudna objektív maradni.

Megszólalónkról

Ft. Dr. Németh Gábor morálteológus, a győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanszékvezetője, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának irodaigazgatója.

Sok a kölcsönös és a leegyszerűsítő vádaskodás, hiszen aki a mesterséges megtermékenyítés ellen felszólal, könnyen megkapja, hogy ne szóljon bele mások magánéletébe, mert semmi köze hozzá, a pártolói pedig az emberi jogokat és a gyermekhez való jogot hangsúlyozzák, sokszor jótékony homályban hagyva személyes érintettségüket.

Elöljáróban szeretném leszögezni, hogy a Katolikus Egyház tanítása nem a gyermek utáni vágyat ítéli el, hiszen az élet kultúrája a kereszténység egyik legfontosabb erkölcsi tanítása, ahogy azt Szent II. János Pál pápa megfogalmazta, hanem azokat a cselekvésmintákat, amelyeket a mesterséges megtermékenyítés magával hoz.

Kiket kérdezünk? 

A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.

A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:

Elsődlegesen szeretnék arra rámutatni, hogy a meddőség a 21. században Európában és hazánkban szinte már népbetegségnek tekinthető. Ennek vannak egyrészt életmódbeli okai (dohányzás, ülőmunka, sugárzások stb.), konkrét egészségügyi okai (férfiaknál a spermaszám csökkenése, a nőknél például a PCOS terjedése) és vannak életszemléletbeli okai is, hiszen a fogamzásgátlás, az emberi szervezet tudatos és folytatólagos terméketlenné tétele sajnos nem múlik el nyomtalanul. Tehát ez az érem egyik oldala: nemcsak betegségek esetében, hanem e téren is igaz az orvosi jó tanács, amely szerint talán az életmódon kellene először változtatni.

Az abortusz kapcsán már kifejtettük a katolikus tanítást: azt, hogy minden embriót az emberi személynek kijáró tisztelet illet meg. Azaz akár az embrió lefagyasztása, akár tartósításának bármely formája, az embriók közötti válogatás, és legfőképpen a be nem ültetett embriók elpusztítása, az abortusz súlyosan ellenkezik az emberi személyt megillető méltósággal. Hangsúlyozandó, hogy katolikus szempontból erkölcsileg elfogadhatók az olyan mesterséges megtermékenyítési eljárások, melyek a nemzés természetes lefolyását gátló akadályok ellen küzdenek (így például elfogadottak azok a módszerek, melyek hormonálisan elősegítik az ivarsejtek érését, és elfogadott a méhkürt tágítása is annak szűkülése esetén stb.), illetve összességében azok a metódusok, amelyek során nem válik el egymástól az egyesítő és az utódnemző aktus.

Az emberi fejlődés egy folyamat, amelyben a születés ugyan látványos és kiemelt állomás, de ez a folyamat a megtermékenyüléssel kezdődik és a biológiai halállal ér véget: amikor a katolikus tanítás szót emel a mesterséges megtermékenyítés számos formája ellen – de fűzzük hozzá, hogy nem mindegyik ellen! –, akkor nem azért teszi, mert azt akarja, hogy a szülőknek ne legyen gyermekük, hanem azt vallja, hogy

az emberi élet nem egy technikai folyamat eredménye,

és azért, mert minden emberi életet, minden stádiumában védeni és tisztelni kell.

Mustra

Kérjük, támogasd munkánkat te is azzal, hogy engedélyezed a hirdetések megjelenítését az oldalon. Lapunk bevételi forrását ezek a hirdetések jelentik, így elengedhetetlenek ahhoz, hogy cikkeinket ingyenesen olvashassátok.

A hirdetések megjelenését engedélyezheted külön a Dívány.hu oldalra is, vagy a kiegészítő program teljes kikapcsolásával az összes általad látogatott site-ra.