Sokféle titkos ügynök létezik a világon: legtöbbjük a hazáját vagy a megbízóját képviseli ésszel, fegyverrel, erővel. Japánban azonban a wakaresaseyák a kapcsolatokat ítélik halálra, majd végzik ki. De kinek áll ez érdekében?
2010-ben Takeshi Kuwabarát megvádolták és elítélték kedvese, Rie Isohata meggyilkolása miatt. Az ügy azért keltett világszenzációt, mert Kuwabara egyike volt a kapcsolatgyilkos ügynököknek, akiket azért bérelnek fel, hogy véget vessenek bizonyos szerelmeknek. Rie Isohata férje fizetett neki azért, hogy feleségét elcsábítsa, és ő így könnyebben elválhasson tőle, de arra, amivé az egész ügy fajult, még ő sem számított.
Gyerekek, apa dolgozni megy
Kuwabara számára ez csak egy megbízás volt a sok közül, azaz pénzért cserébe el kellett csábítania valakinek a feleségét – eközben esténként otthon várta a saját felesége és a gyerekei. Miután elvállalta a feladatot, reggel felkelt, és munkába indult: IT-szakembernek kiadva magát randevúra hívta egy szupermarketbe Rie Isohatát. Tökéletes álcát fejlesztett ki: szemüveges, visszahúzódó kockának tettette magát, aki teljesen belebolondul a randipartnerébe. A módszer működött, Riével viszonyt kezdtek és valódi kapcsolat alakult ki közöttük – már amennyiben ezt az egészet valódinak lehet nevezni. Kuwabara ismerőse ugyanis fényképezőgéppel követte őket a randevúikra, és leleplező képeket készített intim együttléteikről. Ezeket Rie férje bizonyítékként nyújthatta be a bíróságon a válás kezdeményezésekor – ha viszonylag gyors és könnyű válást szeretnénk Japánban, akkor ilyesmire szükség lehet.
Kuwabara, a tökéletes ügynök egy dologgal nem számolt: hogy beleszeret a nőbe, akit munkaköri kötelességből csábított el. Így amikor Rie számára kiderült a csalás és dühében el akarta hagyni, nem tudta elengedni. A vita odáig fajult, hogy megfojtotta a lányt egy zsinórral. A bíróság pedig gyilkosság miatt 15 év börtönbüntetésre ítélte.
Nem adják olcsón
Azt gondolnánk, hogy ez az ügy visszavetette a wakaresaseyákat közvetítő ügynökségeket, ám épp fordítva történt: átmeneti visszaesést követően az elmúlt tíz évben az ügynökségek ugyanúgy reklámozzák magukat online, és a tevékenységük iránti kereslet sem csökkent. Pedig nem kérnek keveset: egy kapcsolat egyszerű, bonyodalmaktól mentes megszüntetése minimum egymillió forintnyi jenjébe kerül a megbízónak, de az ár felmehet több tízmillió forint fölé is – és legálisnak sem feltétlenül mondható. Mégis, jelenleg majdnem háromszáz ilyen ügynökség hirdeti magát az interneten, azaz elegendő ügyfél jut mindegyiküknek.
Joggal merül fel a kérdés: vajon mi visz rá valakit arra, hogy fizessen a saját házassága tönkretételéért? A válasz az, hogy felbérelni valakit, hogy csábítsa el párunkat, sokkal könnyebb, mint odaállni a másik elé, és felvállalni azt a konfliktust és felelősséget, ami a szakítással jár. Az ügyfél ehelyett csendben kivárja, míg társa fejét elcsavarják, szerelmes lesz, tovább akar lépni, s így már magától válik, de legalábbis sokkal könnyebben beleegyezik a kapcsolat befejezésébe. Így nemcsak a szakítás, de a bírósági tárgyalás is sokkal gyorsabb, könnyebb, egyszerűbb. Hogy eközben a másik felet egész egyszerűen átverik és becsapják, az a válni akaró partnert a jelek szerint nem túlzottan hatja meg.
Ilyen eszement módon se mentettek még meg házasságot
A wakaresaseyákat azonban nem csak erre a célra bérelhetik fel. Aggódó házastársak és partnerek egy másik szolgáltatást is kérhetnek, mégpedig azt, hogy az ügynök vessen véget párjuk egyébként is folyó viszonyának.
Tegyük fel, hogy egy feleség gyanakszik: úgy véli, férje megcsalja valakivel. Felbérel egy wakaresaseyát, hogy figyelje meg a férfit, nyomozzon utána on- és offline, szerezzen bizonyítékokat. A folyamat közben az ügynöknek joga van úgy tenni, mintha barátkozni akarna a férfival, amit nagyon könnyű megtennie, hiszen eddigre szinte mindent tud a másik szokásairól, ízléséről. Minél bizalmasabb kapcsolatba kerülnek, a gyanúsított annál inkább megnyílik, s akár magától is bevallja, hogy félrelép, azt is, hogy kivel. Ekkor jön egy női ügynök, aki viszont a szerető közelébe férkőzik, barátságot köt, nyomoz, megtudja, az illető milyen férfiakhoz vonzódik, miért vállalta a harmadik szerepét, és így tovább. Ekkor lép színre a harmadik ügynök, egy olyan férfi, aki kliensünk férjének a szeretőjének álmai lovagja. Mindent megtesz, hogy elcsábítsa a nőt, és az végül szakítson az eredeti ügyfél férjével. Ha ez sikerül, a küldetést sikeresen teljesítették, a három ügynök pedig anélkül, hogy valaha is felfedné valódi kilétét, fokozatosan felszívódik. Négy hónapnyi munka, csalás és ármánykodás, de a célt elérték, ráadásul a saját ügynökségük védelmében úgy, hogy valójában egyetlen japán törvényt sem hágtak át – az erkölcsi aggályokról most nem beszélünk.
Az egész világot behálózzák az ügynökségek?
Bárcsak azt mondhatnánk, hogy a kapcsolatromboló és -mentő ügynökségek csak Japánban léteznek, de valószínűleg más országokban is megtalálható ez a szolgáltatás, része a magánnyomozók világának. Ugyanakkor Japán továbbra is furcsa marad: az országban komplett családot, barátnőt lehet bérelni, hogy az aggódó szülőket megnyugtassuk, vagy jól mutassunk egy társasági eseményen, sőt arra is képeznek ki fiatalokat, hogy a szobájukba zárkózott, hermetizálódni igyekvő, magányos japánokat kicsalogassák odújukból. Ezenkívül külső segítséget vehetnek igénybe béküléshez, a gyerek barátainak megválogatásához – és az erre nem alkalmas csemeték eltávolításához –, sőt bosszúpornó megjelentetésének megakadályozásához is.
És ez még mindig nem a vége. Szakítás vagy válás esetén ügynökök segíthetnek bánatpénz kicsikarása vagy összegyűjtése céljából, de ha sírunk, külön ember törölgetheti le a könnyeinket vagy ölelgethet, vigasztalhat, segíthet a háztartási munkában – órabérben. Számtalan lehetőség közül választhatunk, csak ne kelljen a hagyományos megbeszélős, érzelmileg telített helyzeteket valóban megoldani. Inkább eladják pénzért a békülést, a randit, a szexet, a válást, a hűtlenséget vagy a barátságot, hiszen vásárolni sokkal könnyebb és egyszerűbb. Igaz?
