Az élet komoly kérdéseivel, fontos morális dilemmáival foglalkozó cikksorozatunk első megszólalója Tim Crane, a Közép-európai Egyetem ateista filozófiaprofesszora.
A „bűn” szót én nemigen használom, hiszen kimondottan vallásos eszmét fejez ki: a bűn nem pusztán erkölcsi kudarc, hanem Isten törvényének vagy parancsának megsértése. A keresztények számára egy tett bűnössége abból ered, hogy azt egy felsőbb tekintély tiltja, és néhány bűnös tett egyedül azért rossz, mert tiltva van.
Megszólalónkról
Tim Crane Budapesten élő angol filozófus, a CEU professzora. Nemrég magyarul is megjelent könyve, A hit jelentése a vallási tapasztalat és hagyomány jelenségeit közelíti meg ateista, ezzel együtt elfogadó, a vallásos hit pozitívumait filozófiai módon értékelő nézőpontból.
Jó példa erre az eredendő bűn: önmagában azzal, hogy valaki almát eszik, semmi gond nincs, ám mivel Isten megtiltotta, Ádám és Éva tette egyértelműen bűnnek tekintendő. Ebben az összefüggésben érthető, hogy a keresztény vallás bűnnek tartja az öngyilkosságot, hiszen Isten tiltja, mivel az emberi életet csakis Isten veheti el.
Mivel nem vagyok vallásos – sőt ateista vagyok –, ebben az összefüggésben nem igazán tudok mit kezdeni a bűn gondolatával. Szeretném, ha tetteimet annak tudata irányítaná, hogy mi jó vagy rossz magamnak vagy másoknak, nem pedig annak az eszméje, hogy mi tiltott.
Kiket kérdezünk?
A hónap dilemmája cikksorozatunkban minden hónapban az élet egy nagy morális dilemmája mentén szólalnak meg a filozófia, valamint a hazánkban jelentős egyházak képviselői.
A többi megszólaló véleményét az alábbi – folyamatosan frissülő – linkekre kattintva olvashatod:
Amikor megpróbálom elkerülni a kegyetlenséget vagy az önzőséget, az nem azért van, mert azt gondolom, hogy ezek a dolgok tiltottak, hanem azért, mert a kegyetlenség és az önzőség visszataszító emberi tulajdonságok. A jó vagy erkölcsös életről alkotott elképzelésem nem különféle tilalmak sorozatán, hanem azon alapul, hogy milyen ember szeretnék lenni.
Hogyan kapcsolódik mindez az öngyilkosság kérdéséhez?
Az öngyilkosság általában rettenetes, érthetetlen tragédia. (Kivételek vannak, például amikor valaki, akinek az élete végén elviselhetetlen fájdalmakat kell eltűrnie, úgy dönt, hogy szenvedés nélkül, békében szeretne távozni.) Amikor az öngyilkosság tragédia, én képtelen vagyok bűnnek tekinteni.
Valamennyi hozzáállás közül számomra az öngyilkosságot bűnnek tekintő keresztény megközelítés tűnik a leginkább szívtelen, elvont és gépies válasznak, amit egy ilyen szörnyű eseményre adni lehet.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116 123-as vagy a 06 80 820 111-es telefonszámot! Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
