Februárban egy olyan szólóelőadás kerül a Radnóti Tesla Labor színpadára, amilyennel eddig hazánkban még nem találkozhattunk. Két rendező és egy rendezőpáros szemszögén keresztül mutatják be ugyanazt a független dokumítoszt Eke Angéla főszereplésével.
A másfél órás előadásban, amit a Manna Produkció segített tető alá hozni, és a Radnóti Színház fogadott be, két rendező és egy rendezőpáros változatát láthatjuk ugyanarra a főszereplőre és történetre. A darab mégsem unalmas, sőt! Teljesen másként mutatja be Závada Péter író szövegét a filmes világból érkezett Spáh Dávid, a rendezőnek tanuló Sándor Dániel Máté, illetve a rendezőpáros, Gryllus Dorka és Soós Attila.
A szereplő
A darab hatalmas kihívást jelentett a mindhárom változatban helytálló Eke Angélának, akivel az előadásról beszélgettünk.
Fontos kísérlet ez – kezdi a színésznő. – Amikor az ötlet felmerült bennem, elsősorban arra voltam kíváncsi, egyáltalán működhet-e, el lehet-e mesélni ugyanazt a történetet három megközelítésből? Hiszen az életünk is ehhez hasonlít. Történik valami, amiről azért más mindannyiunk véleménye, azért nem értünk egyet, mert mind más szemszögből nézzük. A darab működik, de hatalmas kihívást jelentett. Nagyon megterhelő három rendezés, és valójában négy rendező szemszögét figyelembe venni, mintha három próbafolyamatom lenne egyszerre. Ráadásul mindegyik verzióban változik a szöveg, máshol vannak a hangsúlyok, ahogy a rendezők alakítottak a szövegen. Színészként ez olyan jó tréning volt, mintha egy sportolónak gyorstalpalón kellett volna felkészülnie az olimpiára.
Kinek a fejéből pattant ki az ötlet?
Én kerestem meg Závada Pétert, hogy írna-e nekem egy monodrámát az ötletem alapján. Péter örömmel vállalkozott erre, először is interjút készített velem, majd keresett egy görög mitológiai alakot, akinek a sorsával össze lehetne mosni az én életem bizonyos eseményeit. Így lett a történet szereplője egy modern Iphigénia, a mű pedig egy olyan kortárs szöveg, ami egyszerre ugrál nagyon sok térben és dimenzióban, mégis elmesél egy kerek történetet, a valóság és a fikció összeolvasztásával.
Tulajdonképpen részben a saját életedet játszottad el háromféle verzióban?
A darabban az idősíkok váltakoznak, de bizonyos részeknél valóban dolgoznom kellett azon, hogy kívülről tudjak az eseményekre tekinteni. Át kellett törnöm egy gátat, hiszen a próbákon nem foglalkozhatok azzal, melyik életeseménynek van valós alapja, úgy kell erre az egészre tekintenem, mint egy szerepre. Nyilván valamilyen szinten terápiás hatása is van a dolognak, de ez nem önterápia. Az az érdekes benne, hogy lehet-e többféleképpen ránézni egy történetre azáltal, hogy van benne egy női pólus? Egy nő milyen módon nyúl hozzá egy felnövéstörténethez? Mit kezd vele egy apa, Dávid, aki ráadásul abszolút filmes aggyal gondolkodik, és színházban ezt megelőzően csak egyszer rendezett? Sándor Dániel Máté pedig az én generációmat képviseli, rendezőhallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, vele az ehhez illeszkedő hangnemet és formát kerestük.
Melyikükkel volt a legnehezebb dolgod?
Mindegyik rendező másért állított nagy feladat elé. Sándor Dániel Máté az alcímet fogta meg nagyon erősen, ami Monodráma egy hangra. Olyan különleges atmoszférájú, inkább szövegközpontú előadás irányába mozdult el, ahol nekem nincsen sok eszközöm, csak a hangom. Díszletként egy dobogó áll a színpadon, egyetlen mikrofon lóg a plafonon, és csak a szövegmondással tudom megteremteni az atmoszférát. Gryllus Dorka és Soós Attila nagyon anyafókuszú történetet mutatnak be, egy anya és a lánya bőrében ugrálok oda-vissza. Nagyon érdekes ez a kétpólusúság, hogyan válik például valaki a saját anyja anyjává. Ez a verzió komoly tabukat döntöget, ugyanis törekszik arra, hogy megmutassa az anyaság árnyékosabb oldalát, az egymásra utaltságot is. Spáh Dávid pedig egy főzőshow főszereplőjévé tett. A színpadon ennek a felvétele zajlik, én játszom a műsorvezetőnőt, aki a műsor közben olyan dolgokról kezd el beszélni a kamera előtt, amikhez nagyon nem vagyunk hozzászokva. Ennek a téthelyzetnek a kettőssége nagyon érdekes.
Az egyik rendező
Először mutatkozik be rendezőként Gryllus Dorka színésznő, aki Soós Attilával, a Trojka Színházi Társulás művészeti vezetőjével közösen dolgozott a darabon.
Ez volt az első rendezése, hogy élte meg?
Nagyon örültem, hogy Angéla megkért erre a feladatra, és hogy Soós Attilával is újra együtt dolgozhatom. Attilával a Trojka Színházi Társulás előadásain találkoztunk, ő rendezett az Anna Kareninában és a Cseresznyéskertben. Nagyon szeretjük a közös munkát, a közös gondolkodást: annyira másként közelítjük meg a dolgokat, hogy jól kiegészítjük egymást. Nagyon élveztem a rendezést, nem tudok a munka nehézségeiről beszélni, mert nem volt nehéz, már csak azért sem, mert Angélával korábban már dolgoztunk együtt, ismerjük egymást, működik közöttünk a bizalom.
Tud a másik két rendező elképzeléseiről?
Egymástól teljesen függetlenül dolgoztunk, nem tudtunk egymás elképzeléseiről semmit. Egyedül Angéla és a jelmeztervező, Tihanyi Ildi látta mind a három változatot. Épp ezért lesz ez a darab egyfajta csemege a színházlátogatóknak: vajon mit jelent ugyanaz a szöveg háromféleképpen? Angéla egyébként fantasztikus energiákat mozgósított, nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattunk, Závada Péter pedig nagyon szép, inspiráló szöveget írt. Angéla nagyon nehéz feladatot vállalt, meg kellett oldania, hogy háromféle szöveget tanuljon meg és különítsen el.
Színésznőként elvállalta volna ezt a szerepet?
Biztosan, de ez most így, hogy a másik oldalon állhattam, sokkal izgalmasabb volt számomra.
Angéla szerint tabukat döntögetnek az anyasággal kapcsolatban.
A színházakban kevesebb a női szerző, a női rendező. Nemrégiben hallottam egy fiatal színésznőtől, hogy kevesebb lány volt az osztályban, mivel kevesebb a női szerep. Ő ezt evidenciaként kezelte, nem is gondolkozott azon, hogy ennek a 21. században már nem kell így lennie, és ez csak rajtunk múlik.
A nőket érintő témákkal is ritkábban foglalkozunk, női perspektíva ritkábban kerül a színpadra. Engem a történetből főként az anya-lánya szimbiózis érdekelt. Mit jelent gyermekét egyedül nevelő anyának lenni, egy kislány ebből mit visz tovább, mit tart meg magában? Mi az, ami nem levetkőzhető, és mi az, ami igen? A társadalom sajnos szinte semmi segítséget nem nyújt az egyedülálló anyáknak. Nagyon könnyen kirekesztődnek a társadalomból, ráadásul egy gyerek felnevelése – főleg, ha az anya fiatal – akár fel is emésztheti az embert. Ez az, amit nem szokás kiposztolni az Instagramra, ez az a téma, amiről az anyák is ritkán beszélnek. A család működtetése nem egyszemélyes feladat, sőt. Nem véletlenül született az a mondás, hogy egy gyerek felneveléséhez egy egész falu kell. Az egyedülálló anyák pedig azt hiszik, ők mondanak csődöt, miközben egy olyan feladatot próbálnak megugrani, amit szinte lehetetlen. A mi verziónkban ezért is kapott nagyobb hangsúlyt Iphigénia édesanyja, Klütaimnésztra.
