A Pilisi Parkerdő Zrt. és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Viselkedésökológiai Csoportja együttműködése újabb mérföldkövéhez érkezett. Ez az együttműködés lehetőséget teremtett arra, hogy az ELTE kutatói nyomon követhessék az utóbbi évtizedek klímaváltozásának hatását a pilisi kutatási területen (Málnás-hegy, Szentendrei Erdészet) költő cinegék viselkedésére, azt „élőben”, közvetlenül megfigyelhessék. A vizsgálatok azért is jelentősek, mert a Kárpát-medence faunája ebben a tekintetben csekély mértékben kutatott.
A hernyócsúcs és a cinegék költése
A harminckét évet felölelő vizsgálatban a szakemberek arra keresték a választ, hogy a leggyakoribb odúköltő cinegefajok, a szén- és a kék cinege miként reagál az ilyen jellegű környezeti változásokra. A korábbi kutatásokból kiderült, hogy mindkét faj főleg lombfogyasztó hernyókkal eteti fiókáit, melyek száma akár 10-14 is lehet egy fészekaljban. A vizsgálat során harminckét évig gyűjtöttek adatokat a két cinegefaj tojásrakásának időzítéséről és fészekaljméretéről, valamint párhuzamosan vizsgálták azt is, hogy a legfontosabb táplálékuk, a lombfogyasztó hernyók tavaszi elérhetősége hogyan változik az időjárás függvényében. A hernyók vizsgálata azért szükséges, mert a cinegék kora tavasszal képesek felmérni, hogy mikor lesz a hernyóbiomassza a legnagyobb (hernyócsúcs), és ehhez az időszakhoz igazítják költésük kezdését.
A kék cinegék rosszabbul járnak?
Az eredmények azt mutatják, hogy időjárásunk és az azt befolyásoló globális légköri folyamatok összefüggésben állnak a pilisi cinegepopulációk költésének kezdetével. A téli és kora tavaszi helyi hőmérséklet egyaránt erős összefüggést mutat a tojásrakás kezdetével és a hernyócsúcs idejével.
Az elvárasoknak megfelelően a tavaszi melegebb idő korábbi költést és korábbi hernyócsúcsot eredményezett. Viszont a kutatók várakozásaitól eltérően ez a korábbra csúszás nem volt azonos mértékű a cinegéknél és a fő zsákmányállatuknál. A hernyócsúcs három évtized alatt három héttel csúszott előrébb a folyamatos melegedés következtében. A széncinegék költése is jelentősen, habár mérsékeltebben tolódott előbbre, így a költés kezdete és a hernyótáplálék elérhetősége még nagyjából szinkronban maradhatott. Ugyanakkor a kék cinegék költési időzítése jóval visszafogottabban változott, ezért feltehetően ők rosszabbul járnak, mint a széncinegék. Ezt a „kárt” némileg csökkenthetik azzal, hogy a vizsgálatok szerint az utóbbi években kevesebb tojást raktak. Így bár valamelyest kevesebb utódot neveltek, de kevesebb éhes szájról kell gondoskodni, amihez kevesebb hernyó is elég.
A másik nem várt eredmény, hogy a két, rokon cinegefaj eltérően reagált a melegedésre: a kék cinegék 25-30 éve még korábban kezdték költésüket, mint a széncinegék, de ez a különbség mára teljesen eltűnt, a széncinege beérte a kék cinegét. A kérdés most már az, a széncinege még korábban fog-e költeni, és vajon a kék cinege továbbra is egy helyben fog-e toporogni, illetve ezek a változások milyen mértékben zavarják meg az erdei élőlényközösségek működését. Ezekre a választ a következő harminc év vizsgálata adhatja majd meg.
