Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az e-sport a mentális edzettség, az összpontosítás és a reflexek csatája a virtuális térben. Története, közössége, sztárjai vannak, akik kemény munkával érik el a sikereiket. Az egyikük éppen egy magyar srác, Bereznay Dániel, az Alfa Romeo Forma–1-es e-sport-pilótája. Danit az idei HR Festen csíptük el, hogy többet megtudhassunk a száguldó cirkusz elektronikus változatának kulisszatitkairól.
Minden újságíró rémálma, hogy miközben interjút készít, mégsem veszi a beszélgetést a diktafonja. Én legalábbis rendszeresen szorongok ezen, így már-már kényszeresen szoktam ellenőrizni a telefonomat. Eddig az alkalomig nem is volt semmi problémám. Talán a sors bizarr tréfája, hogy amikor mégis megtörtént velem ez a malőr, pont a HR Fest technológiai témájú szekciójának egyik előadójával beszélgettem.
Bereznay Dániel, az Alfa Romeo Forma–1-es e-sport-versenyzője azonban a legnagyobb kedvességgel kezelte a helyzetet. Egész magatartásán látszott, hogy ennél lényegesen élesebb szituációk sem tudnák kizökkenteni a nyugalmából. Dani ugyanis egy olyan műfajban nyújt évek óta kimagasló teljesítményt, ahol folyamatosan 109 ezer játékos lohol a nyomában, és csupán századmásodpercek döntenek a helyezésekről.
Bár a mai napig viták zajlanak arról, hogy egyáltalán sportnak tekinthető-e a versenyszerű videójáték-használat, az e-sport egyre erősödik: csak Magyarországon 425 ezer fős tábort tudhat magáénak az eNET, az Esport1 és az Esportmilla közös kutatása szerint. Mi kell ahhoz, hogy valakiből sikeres e-sportoló lehessen? És mit kezdene egy szimulátorjátékos egy igazi versenyautóval? Az alábbiakból minden kiderül.
2017-ben nagyot fordult veled a világ, hiszen 66 ezer játékos közül huszadmagaddal beválasztottak a hivatalos Forma–1-es e-sport-világbajnokság mezőnyébe, a végelszámolásnál pedig a címvédő és akkori csapattárs Brendon Leigh mögött az előkelő 2. helyet szerezted meg a Mercedes versenyzőjeként. Mi volt a sikered titka?
Gyerekkorom óta szerettem mindent, ami gurul. Reggelente meséket néztem a tévében, ám az ázsiai Forma–1-es futamok sokszor betolakodtak a helyükre. Az elején mérges voltam emiatt, de aztán megnéztem egyet-kettőt, majd hamar rajongóvá váltam: teljesen beszippantott az autósport. Aztán megismertem a szimulátorok világát, ahol a számítógépeken ugyanúgy rendes kormányokkal, rendes pedálokkal vezethetünk autókat. Szerintem minden ember jeleskedni akar valamiben, mindenki jobb akar lenni a tegnapi önmagánál, így én is elkezdtem versenyszerűen játszani. Először csak a szüleimet meg a barátaimat próbáltam legyőzni, utána egyre nagyobb bajnokságokat kerestem. Mindig felkészültem a pályára, folyamatosan fejlesztettem magam. A legtöbb emberrel ellentétben én sosem vesztettem el a motivációmat, így amikor 2017-ben a Forma–1 megrendezte a hivatalos e-sport-bajnokságot, a kitartásom miatt lépéselőnyben voltam a többiekhez képest.
Említetted, hogy az e-sportban rendes kormányt és pedálokat használtok. Milyen hasonlóságok vannak még a Forma–1 fizikai világbeli és elektronikus verziója között?
Bármilyen autósport és a szimulátorozás között óriási a korreláció. A legnagyobb autógyárak dollármilliárdokat költenek arra, hogy szimulátorral fejlesszék az autóikat, mert ez még így is sokkal költséghatékonyabb nekik, mint mindig kivinni a gépeket terepre, és ott beállítani őket. A pályák be vannak lézerrel szkennelve, tehát pontosan megegyeznek a valósággal. Az autók adatai is közel ugyanazok, szinte azonos hatások érnek minket a kormányon és a pedálon keresztül. Igazából két dolog hiányzik az e-sportból: a veszélyek, ami jó dolog, és a hosszanti, illetve oldalirányú gyorsulási erők. Ezenkívül minden jelen van.
Ezek szerint, ha egy e-sport-pilótát beültetnénk egy igazi versenyautóba, elméletileg jól boldogulna.
Erre nagyon sokszor volt már példa. Többször előfordult, hogy szimulátorjátékosok egyből nagyon jól teljesítettek egy ilyen helyzetben, mert ismerték a pályát annak ellenére, hogy a valóságban még sosem köröztek ott. Az év elején például egy Mexikóban rendezett futamon a McLaren e-sport-versenyzője, a 23 éves Enzo Bonito legyőzte Lucas di Grassi egykori Forma–1-es pilótát egy valós pályán, valós körülmények között. Tette mindezt úgy, hogy életében először ült ilyen autóban! Ez újabb jel volt a világ számára, hogy mi igenis tehetségesek vagyunk abban, amit csinálunk.
Ennek ellenére az e-sporttal kapcsolatban a mai napig számos tévhit él a fejekben. Sokan azt gondolják, hogy a játékosok a nap 24 órájában a gépük előtt gubbasztó tinik, akik benne ragadtak a virtuális világban. Mások szerint ez a tevékenység inkább csak hobbi, amit semmi esetre sem érdemes komolyan venni.
Az e-sportot szerintem főleg a fiatalabbak értik meg és ők is követik. Persze néhány év múlva már felnőttek, szülők, döntéshozók lesznek, így ez a piac mindenképpen csak terjedni fog. Azt is érdemes hangsúlyozni, hogy nem mi, játékosok találtuk ki az e-sport elnevezést. Ez nyilván egy könnyen megjegyezhető, rövid szó, ami így jó brandnév. A competitive gaming, azaz a versenyszerű játék talán jobban leírná, hogy mit is csinálunk, bár ezt nem lenne túl egyszerű megjegyezni. Ugyanakkor az e-sport mögött mindenképpen van sportérték. Mi a teljesítményre összpontosítunk, és nagyon komolyan megdolgozunk érte. Egy adott játékkal játszó több millió emberből benne lenni a legjobb 20-ban hatalmas dolog! Ha egy lövöldözős játék topversenyzőit megnézzük, akkor látjuk, hogy fizikailag is teljesen jó formában vannak, folyamatos edzéssel jár a pályafutásuk, holott elvileg csak egy egeret mozgatnak és gombokat nyomkodnak. Én egy olyan kormányt mozgatok, ami visszacsatolja azokat a valós erőket, amik a Forma–1-ben is uralkodnak. Emellett minden féktávon 85-90 kilogrammal nyomom ki a fékpedált, így érem el a százszázalékos féknyomást. Ezt körönként 20-szor is megcsinálom, 3-4 órán keresztül, ami már fizikai megterhelést is jelent.
Mennyit edzel egy héten, miből áll a felkészülésed?
Amikor szezon van, akkor általában heti 40-60 órát játszom. Január és április között, amikor kevesebb a verseny, akkor egy héten maximum 10-12 órát szoktam gyakorolni, hogy ne csak ebből álljon az életem. Ezenkívül hetente 3-szor másfél órát edzek: főleg kardiógyakorlatokat végzek, biciklizem és futok. Az állóképességemet növelem, hogy ha bármi történik, akkor is képes legyek leülni és órákon keresztül koncentrálni.
Egy ilyen sportban, ahol nüanszok döntenek a helyezésekről, gondolom, kulcsszerepe van a mentális tényezőknek.
Nagyon fontos, hogy a versenyzők kipihentek legyenek, jól aludjanak és bírják a monotonitást, hiszen több ezerszer is végigmegyünk ugyanazon a pályán. Erősen kell tudni összpontosítani, mert a körülötted lévők csak századmásodpercekkel vannak lemaradva hozzád képest, az egész mezőny pedig két tized másodpercre van. Természetesen óriási a nyomás, mert tudod, hogy ott lohol mögötted 109 ezer játékos, akik – ha hibázol – rögtön átveszik a helyedet. Nem könnyű kezelni, hogy folyamatosan a jövődért harcolsz. De én nem használok semmilyen szereket, nem készülök fel különlegesen egy ilyen versenyre. Mintha csak otthon játszanék, az élmény kedvéért, mintha nem múlna rajta semmi. Amikor ilyen könnyed vagyok, akkor teljesítek a legjobban.
Milyen költségvonzata van a Forma–1-es e-sportnak? Mire számíthat az, aki mostanában kezdi el a játékot?
Míg egy valódi autósport-versenysorozaton való részvétel egy szezonra akár több 10 millió forintba is kerülhet, az e-sport ennek a töredéke. Én anno egy 120 ezer forintos számítógépen kezdtem, 10 ezer forintos kormányon és 10 ezer forintos monitoron. Ezeket használtam 6 éven keresztül. Ha ezt évekre lebontjuk, akkor kábé olyan, mintha 3-szor elmennénk gokartozni egy parkolóba. Most pedig egy Forma–1-es csapatnak dolgozom, tehát komoly szintre el lehetett ezzel jutni.
Emlékszem, amikor gyerekkoromban Forma–1-es kártyákkal játszottunk, voltak olyan lapok, amik jóformán mindent vittek. Itt mennyire számít az, hogy milyen autóban ülsz?
A valódi Forma–1-hez képest lényeges különbség, hogy itt az autók egyenlőek. Az esélyegyenlőség annyira jelen van, hogy bárki elérhet bármit, jóformán csak az egyénen múlik a teljesítmény. Az autó beállításait viszont mi végezzük el. Mi állítjuk be többek között a kerékdőlésszöget, a hasmagasságot, a differenciálművet, a váltóáttételt és a szárnydőlésszögeket. Az igényel tulajdonképpen a legtöbb játékban eltöltött időt, hogy minden kombinációt végigpróbáljunk, hogy a pályára a lehető legkompatibilisebbé tegyük a versenygépet.
Te viszont több videóban bemutatod, hogy miként oldasz meg pályákat. A time trial üzemmódban pedig, ahol egy leggyorsabb kört kell összerakni, bárkinek be lehet tölteni az autóbeállítását, meg lehet nézni a szellemautóját, vagy azt, hogy milyen íveket megy. Általánosságban véve is jellemző erre a közösségre, hogy ennyire megosztjátok egymással a tudásotokat?
Más sportágakhoz hasonlóan itt is nagy a titkolózás. Az én világbajnoki címem azonban nem azon fog múlni, hogy a magyar játékosoknak megpróbálok segíteni. Nekik viszont sikeresebb lesz a pályafutásuk, jobb eredményeket érnek el az online bajnokságokon, többet játszanak, ezáltal nő a közösségünk. Azért is szeretem megosztani a tudásom nagy részét, mert együtt kezdtük el ezt a játékot. Én ugyan továbbléptem egy másik szintre, de ettől függetlenül az élményért még mindig együtt játszunk.
