Nobel-díjat Jane Goodallnak!

Olvasási idő kb. 7 perc

A világhírű etológus és természetvédő több mint 40 éve küzd a csimpánzokért, globális hálózatában pedig több tízezer fiatal tevékenykedik azért, hogy megvédje és jobbá tegye a környezetét. Számos kutató ezért úgy döntött, hogy munkája elismeréséért Nobel-békedíjra terjeszti fel a kutatónőt.

Jane Goodallal először 2003-ban találkoztam, amikor előadást tartott az ELTE Természettudományi Karán. Olyan hatalmas volt az érdeklődés, hogy egy másik előadótermet is meg kellett nyitni, ahol a kevésbé szerencsések kivetítőn élvezhették az előadást. Szerencsére én még befértem az elsőbe, így élőben hallgathattam Jane-t. Sosem felejtem el, ahogy a terembe lépve először egy csimpánzköszöntéssel üdvözölte a közönséget. Az előadása pedig magával ragadó volt. Bár ennyi év távlatából már nem emlékszem pontosan, hogy miről szólt, de azt tudom, hogy iszonyatosan tettre kész voltam, amikor kijöttem a teremből. Fel is vettem a kapcsolatot a szervezőkkel, majd hosszas előkészítő munka után 2006 év elején létrehoztuk Jane természet- és környezetvédelmi hálózatának magyar tagját, a Rügyek és Gyökerek Egyesületet (ma már Jane Goodall Intézet).

Noha Jane Goodall idén áprilisban már 85 éves lesz, elképesztő energiával próbálja felhívni a figyelmet a környezetünk védelmére, és ideje nagy részét azzal tölti, hogy a világot járja és előadásokat tart. Karizmatikus személyisége mindenkire nagy hatással van, nem véletlen hát, hogy a közelmúltban több mint 30 kutató és környezetvédelmi szakember (valamint több tízezer online aláíró) egy közös levelet küldött a norvég Nobel-bizottságnak, melyben a kutatónőt Nobel-békedíjra javasolták

Jane Goodall a Los Angeles-i Állatkertben
Jane Goodall a Los Angeles-i ÁllatkertbenChelsea Guglielmino / Getty Images Hungary

Angliából Gombéba

A Londonban született Jane Goodall már fiatalon nagyon szerette az állatokat és Afrikát. Kisgyerekként a kedvenc plüssjátéka egy Jubilee nevű csimpánz volt, amelyet a mai napig őriz, és amelynek modern változatát bárki megvásárolhatja. Jane a húszas évei elején utazott el Kenyába, ahol egy barátja farmján segédkezett titkárnőként. A barátja javaslatára hívta fel Louis Leakey-t, a híres kenyai régészt és őslénykutatót, és ez a hívás oda vezetett, hogy Jane lett az első „Leakey angyalai” közül. Leakey ugyanis azt feltételezte, hogy a főemlősök tanulmányozása segíthet megérteni, hogyan viselkedtek az ember elődjei. Így került el Jane Gombéba (Tanzánia) a csimpánzokhoz 1960-ban – úgy, hogy korábban nem járt egyetemre, és nem volt kutatói tapasztalata. De Leakey-nek pont erre volt szüksége, hogy friss szemmel, más megközelítésből nézzen az állatokra. (Leakey másik két angyala Dian Fossey és Biruté Galdikas voltak. Fossey a virungai hegyi gorillákat kezdte tanulmányozni 1967-ben, míg Galdikas 1971-ben kezdte terepi megfigyeléseit Borneó orangutánjain.)

Jane módszerei valóban nem voltak szokványosak. Ahelyett, hogy sorszámozta volna a megfigyelt állatokat, neveket adott nekik. Úgy találta, hogy nemcsak az embereknek van személyiségük, de a csimpánzoknak is, és olyan emberi gesztusokat figyelt meg nálunk, mint az ölelés, csók, csiklandozás, hátba veregetés. Az eredményei arra utaltak, hogy az ember és csimpánz között nemcsak a génekben, de a viselkedésben, intelligenciában és családi kapcsolatokban is nagyon sok a hasonlóság.

1987-ben Tanzániában
1987-ben TanzániábanPenelope Breese / Getty Images Hungary

Meglepő felfedezések

Legfontosabb megfigyelési közé tartozik, hogy megállapította, nem csak az ember képes eszközhasználatra. A csimpánzok ugyanis fűszálakat és lecsupaszított ágakat dugdostak a termeszvárba, amire a rovarok rámásztak, így a csimpánzok a botot kihúzva könnyedén lenyalogatták róla a termeszeket. Azt is megcáfolta, hogy a csimpánzok békés növényevők lennének, ugyanis felfedezte, hogy rendszeresen kisebb főemlősökre is vadásztak, ráadásul szervezetten, csoportban, és a végén megosztoztak a zsákmányon. 

Ezeknél azonban sokkal megdöbbentőbb volt az a felfedezés, hogy a csimpánzcsapaton belül is nagy lehet az agresszió. Az első 10 évben úgy gondolta, hogy a csimpánzok többnyire kedvesebbek, mint az emberek, ám aztán rájött, hogy nekik is van egy sötétebb oldaluk. A csapaton belüli domináns nőstények ugyanis időnként szándékosan megölték más nőstények kicsinyeit, hogy így biztosítsák a helyüket a hierarchiában. 

A természet védelmének élharcosa

A gombei kutatások finanszírozására Jane 1977-ben létrehozta a Jane Goodall Intézetet, mely mára egy globális szervezetté nőtte ki magát, és melynek fő célja a csimpánzok és élőhelyük védelme. 1991-ben pedig megszületett a Roots and Shoots (magyarul Rügyek és Gyökerek) környezet- és természetvédelmi ifjúsági program, melynek mára több mint 10 000 csoportja alakult a világ több mint 100 országában. A kutatónő évente átlag 300 napot tölt utazással, hogy szót emeljen az állatok és a természet érdekében, és hogy találkozzon az aktivista gyerekekkel.

Passzold vissza, Tesó!

A nemzetközi szervezet legújabb kampánya a még háztartásokban lévő, de már nem használt mobiltelefonokat célozza meg. A telefonok előállításához szükséges koltán ércet ugyanis Afrikában többek között a gorillák és csimpánzok élőhelyén bányásszák.

A szervezet célja, hogy megfékezze a bányászatot az újrahasznosítás céljából összegyűjtött telefonokkal. A kampány Magyarországon Passzold vissza, Tesó! címmel fut, és országszerte számos gyűjtőpont van, ahol a készülékek leadhatók. (A gyűjtőpontok listája elérhető a magyar Jane Goodall Intézet honlapján.)

Az etológus munkáját számos alkalommal elismerték, több tudományos díj birtokosa, emellett pedig az ENSZ békenagykövete, a Brit Birodalom dámája és több egyetem (például a Pécsi Tudományegyetem) díszdoktora. Számos könyve megjelent, magyar nyelven a legismertebbek Az ember árnyékában, az Amíg élek, remélek, A remény magvai és a Nálatok vannak még állatok?, és nagyon sok dokumentumfilm is készült a munkásságáról.

Egy Los Angeles-i Rügyek és Gyökerek-csoporttal
Egy Los Angeles-i Rügyek és Gyökerek-csoporttalChelsea Guglielmino / Getty Images Hungary

A kutatónő tehát abszolút megérdemelné az újabb kitüntetést. A Nobel-békedíjat 1901-től adják át, de eddig összesen csak 99 alkalommal került rá sor, mert voltak évek, amikor kimaradt. Az eddig díjazott 106 magánszemély közül csupán 17 volt nő, köztük Nadia Murad (2018) iraki emberi jogi aktivista, Malála Júszafzai (2014) pakisztáni emberi jogi aktivista, aki a legfiatalabb díjazottként 17 évesen vehette át a díjat, de Nobel-békedíjas volt Teréz anya is (1979). 2019-ben a Nobel Bizottság összesen 301 jelölést kapott a békedíjra, melyből 223 magánszemély és 78 szervezet. Nyár végére a bizottság tagjai leszűkítik a listát, ám a végső döntés csak október elején születik meg, így addig várnunk kell, hogy megtudjuk, kap-e Nobel-békedíjat Jane Goodall.

Oszd meg másokkal is!
Ezt olvastad már?
Érdekességek