Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Magas rangú viking harcosról derült ki, hogy valójában nő volt. A sír feltárása után hosszú ideig feltételezték, hogy csakis férfiről lehet szó, azonban az új eredmények kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogy a viking kultúrában hogyan alakultak a nemi szerepek.
A 10. századból származó viking sír feltárásakor a régészek kiváló minőségű fegyvereket, egyenruhát, két lovat, valamint vadászeszközöket is találtak. Ezekből nyilvánvaló volt, hogy a sírban egy nagy tekintélyű harcos nyugszik, a régészek számára pedig sokáig egyértelmű volt, hogy csakis férfiről lehet szó. Amikor a kutatók 2017-ben kijelentették, hogy a sírhely valójában egy női harcost rejtett, rengetegen megkérdőjelezték az eredményeket. De hol tart most a történet? A History számolt be róla.
Nő? Akkor biztos nem harcos!
„Be kell vallanom, meglepődtem a reakciókon” – árulta el Charlotte Hedenstierna-Jonson, az Uppsalai Egyetem régészprofesszora, aki a már említett 2017-es tanulmány társszerzője.
A felfedezés további kérdéseket vetett fel a nők viking kultúrában betöltött szerepéről, valamint arról, hogyan vélekedtek a nemi szerepekről. A többi fegyverrel eltemetett viking nővel ellentétben ez a személy nem visel női ruhát vagy ékszert.
Ebben a sírban semmi olyasmit nem találtunk, ami arra utalna, hogy egy nő fekszik benne
– folytatja Hedenstierna-Jonson. „Nem tipikus férfiruhát viselt a halott, valószínűleg azért sem, mert nagyon magas státusszal rendelkezett. De nincs a sírban semmi, ami azt jelezné, hogy egy nőt temettek el.”
Egy új tanulmányban a professzor és munkatársai azzal foglalkoznak, hogyan értelmezhető a több mint 1000 évvel ezelőtt élő emberek nemi szerepe, illetve megvizsgálták azt is, hogy a harcos lehetett-e transznemű. Azt viszont ne felejtsük el, hogy ez egy modern kifejezés, ezért nehezen alkalmazható az ennyire távoli múltra. Érdekes módon azonban, sokkal több kérdés merült fel a harcos biológiai nemével kapcsolatban: „A sír 1870-es években történő feltárása óta, az elhelyezéséből és a benne található leletekből egyértelmű volt mindenki számára, hogy ez egy harcos sírhelye. Ezt senki sem vitatta, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy igazából egy nőt temettek el benne” – állítja Hedenstierna-Johnson.
Feminista vikingek
Az, hogy léteztek női viking harcosok, nem egy új gondolat. Sok 19. századi kép ábrázol harcos nőket, ennek ellenére a második világháború után megjelent, a viking kultúrával foglalkozó könyvek jellemzően mezőgazdasági dolgozóként állítják be őket. A szakértő szerint ezt igazából semmi sem indokolja, mégis megerősítette azt az elméletet, miszerint a viking társadalomban betöltött szerepeket mindig nemi alapon szegregálták.
A női harcos sírja a 10. századból származik, és a svéd Björkö szigeten, a Birka nevű viking településen található. A sziget több ezer sírja között csupán két olyat találtak, amely teljes fegyverkészletet tartalmaz.
„Még akkor is, ha férfi lett volna, meglehetősen egyedülálló eset lenne, hiszen a fegyverek azt sugallják, hogy kiváló harcos volt” – mondja a kutató. Azonban nem csak a fegyverek teszik különlegessé a harcost. „A vadászeszközök és a test mellett elhelyezett eszközök arra engednek következtetni, hogy a feltételezett magas státusz mellett lehet, hogy parancsnoki szerepet is betöltött a nő” – teszi hozzá Hedenstierna-Jonson. Úgy tűnik tehát, hogy kiváló harctudása mellett a társadalom egyik vezető szerepe is az övé volt.
Nemcsak a tartalma, de a sír elhelyezése is beszédes, hiszen a tengerről és a városból is jól látható volt, így mindenki tudta, hogy temették el a harcost. A tanulmány szerzője úgy gondolja, „egyértelmű, hogy egy nagyon magas rangú személyről van szó, ez a pozíció pedig nem sok ember számára volt elérhető”.
A kutatók szerint annak következtében, hogy egyre több kérdés vetődik fel a vikingek nemi szerepeinek kapcsán, elképzelhető, hogy sokkal több olyan viking nő volt, aki nemcsak kiváló harcosnak bizonyult, de a társadalomban is rangos szerepet kapott. Emellett feltételezhető, hogy nem ez az egyetlen példa arra, hogy néhány korábban feltárt sírt rosszul azonosítottak.
