Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Milyen követelményeknek kell megfelelniük a stewardess-jelölteknek? Hogyan zajlik az interjú? És mennyire kemény maga a tanfolyam? Most minden kérdésedre választ kaphatsz!
Kovács Ivettről nem túlzás azt állítani, hogy a szenvedélye a repülés. A budapesti lány egy nyári munka keretében kezdett a reptéren dolgozni, ami végérvényesen megpecsételte sorsát. Miután szuvenírbolti eladóként, hostessként és földiutas-kiszolgálóként is kipróbálta magát, elhatározta, hogy még magasabbra tör. Ma már mint vezető légiutas-kísérő keresi kenyerét, ő a Wizz Air budapesti bázisának egyik nagykövete, így népszerűsíti hivatását. A Dívány a légitársaság budapesti képzési központjában találkozott vele, ahol alaposan kifaggattuk a tapasztalatairól.
Marketingesből légiutas-kísérő? Mégis, miért?
Ivett főiskolás korában kötött ki a reptéren, ahol eleinte VIP utasokat segített át a biztonsági ellenőrzés viszontagságain, majd másfél éven át földiutas-kiszolgáló volt. „Tudtam, hogy ebben az iparágban szeretnék dolgozni.
Annyira megszerettem a repülőtér atmoszféráját, hogy nem is volt más gondolat a fejemben.”
A következő lökést a marketinges szakmai gyakorlat jelentette. Ivett rájött, hogy az irodai robotolás egész egyszerűen nem neki való. Amikor lediplomázott, már nem is a szakmájában keresett munkát, inkább jelentkezett a Wizz Airhez légiutas-kísérőnek.
Mi kell a jelentkezéshez?
18. évet betöltött életkor, érettségi bizonyítvány, társalgási szintű angol nyelvtudás, úszni tudás, a lányoknál minimum 165 centiméteres magasság, meg persze az, hogy a jelölt szeressen emberekkel dolgozni.
Milyen az interjú?
Elég kemény, de hát a munka sem hétköznapi. Ivett szerint, ha valaki megfelel a fenti kritériumoknak, a havi rendszerességgel meghirdetett nyílt nap a következő lépés. Ez egy prezentációval kezdődik, melynek révén az érdeklődők a cég mindennapjaiba is betekintést nyerhetnek. Maga a felvételi procedúra négy körből, egy rövid bemutatkozásból, egy szituációs és csoportos feladatból, majd egy mélyinterjúból áll.
Itt minden körben ki lehet esni, ám ha elsőre nem is jön össze valami, akkor sincs értelme kétségbe esni, 3 hónap után ugyanis újra lehet próbálkozni. Ha a jelentkező mind a négy kört teljesíti, a képzés megkezdéséhez már csak egy erkölcsi bizonyítvány, illetve egy orvosi engedély szükséges. Az utóbbiról azt érdemes tudni, hogy a vizsgálaton vannak bizonyos kizáró tényezők (hallás- és látáskárosodás, gerincferdülés), és az engedélyt ötévente meg kell újítani.
Mi történik a képzésen?
A hathetes, intenzív képzés a konfliktuskezeléstől a fedélzeti árusításon keresztül egészen az önvédelmi oktatásig számos ismeretet foglal magában. A tanfolyam legmenőbb része egyértelműen az a szimulátor, ami a vészhelyzeti eljárások elsajátítását szolgálja. Az elrendezése pontosan olyan, mint egy igazi repülőgépé, csak ablakaiban monitorok szimulálják a különböző helyzeteket, az első és hátsó ajtajához pedig egy-egy felfújható csúszda van rögzítve.Amikor megláttam, az volt az első gondolatom, hogy milyen szuper lenne lecsúszni rajtuk.
A két gyakorlati nap során az esetleges vészhelyzetekre készítenek fel
– tette egyértelművé Ivett, aki szerint a képzést sűrű tesztírások tarkítják, a végén pedig hatósági és belső vizsgát kell tenni.
Ha minden jól megy, a tanuló egy hónap múlva kaphatja meg a munka betöltéséhez szükséges engedélyeket, majd 3-5 napon át oktatói felügyelettel kezdhet dolgozni. Ezután újabb vizsga következik, melynek sikere esetén már önállóan (természetesen a többi kollégával együtt) is repülhet.
Milyen az élet légiutas-kísérőként?
Amennyiben nem viszolyogsz a repüléstől, szereted a pörgést, és el tudod fogadni, hogy bioritmusod gyakorlatilag nincs, egészen kellemes! Az elején még nem tudod, mire vállalkozol, de hamar kiderül, hogy valaki bírja-e.
Lehet, hogy egyik nap hajnali háromkor kelsz, aztán a következő napon hajnali háromra érsz haza.
Ivettnek ennek ellenére esze ágában sincs panaszkodni, hiszen imádja, amit csinál. Nem is úgy tekint rá, mint egy munkahely, ahová „jajj, megint be kell menni”. Ha egy hétig nem dolgozik, már azt várja, mikor léphet újra a fedélzetre. A repülés addiktív.
Mivel a Wizz Air csak fordulójáratokat indít, Ivett abszolút pozitívumként éli meg, hogy az egyes úti célokon csak 30-35 percet töltenek, hiszen minden nap a saját ágyában aludhat, így normális magánélete lehet. A járatok közötti minimális pihenőidőre egyébként szigorú szabályok vonatkoznak, amiket kőkeményen be is tartanak – csak úgy, mint a betegszabadságot. Ez tipikusan az a munka, aminél a nátha leghalványabb jelére is otthon kell maradni. „A repülés élményén túl azt szeretem benne a legjobban, hogy hektikus a beosztás, viszonylag sok a szabadidő, emberekkel dolgozhatok és minden napom más.”
Hogyan tovább?
Ha azt hiszed, hogy stewardessként nincs továbblépési lehetőség, rossz nyomon jársz. Ivett például már feljebb lépett a ranglétrán, hiszen nemcsak vezető légiutas-kísérő – ami azt jelenti, hogy a járatokon ő koordinálja kollégái munkáját –, hanem a Wizz Air budapesti bázisának egyik nagykövete is. A megpályázható pozíciók sorának ezzel még nincs vége: megfelelő tapasztalat és végzettség birtokában irodai háttérmunkára vagy akár oktatónak, felvételiztetőnek is lehet jelentkezni.
Ha valaki valami újra, változatosra, pörgősre vágyik, jöjjön el és próbálja ki magát.
Érdekelnek a piszkos anyagiak is? Akkor olvasd el alábbi cikkünket a témában:
