Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Miért stresszel minket, ha valamit el kell titkolnunk mások elől? Tudósok szerint nem a lebukás veszélye, hanem a folyamatos aggódás okozza a rossz közérzetet.
Senki sem szeret titkot tartani, hiszen jócskán rombolhatja kedélyállapotunkat az állandó szorongás, illetve mindaz az elpocsékolt energia, melyet arra fordítunk, hogy ne áruljuk el az adott bizalmas információkat. Egy friss pszichológiai kutatás szerint azonban a titoktartás valójában nem a lebukástól való félelem, hanem amiatt terhes számunkra, mert a titokkal együtt kell élnünk, ezért folyamatosan azon rágódnunk – számol be a Scientific American.
Nem egészséges, ha folyton titkainkon görcsölünk
Michael Slepian, a Columbia Üzleti Főiskola menedzsmentoktatója és munkatársai úgy vélik, hogy ha titkunk van, az elsősorban nem mások, hanem saját magunk előtt feszélyez bennünket. Úgy érezzük, hogy az adott tudás, melyet nem oszthatunk meg másokkal, elszigetel minket embertársainktól, emellett lelkiismeret-furdalást is okozhat. A legrosszabb pedig, hogy folyamatosan, vissza-visszatérően titkunkra gondolunk, mely lecsapolja energiáinkat, így hosszú távon kikészít bennünket.
A kutatók mintegy ötezer személy adatairól közölt statisztikákat vizsgáltak meg, hogy megtudják, melyek a leggyakoribb titkaink. Mint kiderült, az emberek 97 százaléka minimum egy, de akár tizenhárom titkot is őriz egy időben, melyek többsége a mások bizalmával való visszaéléssel, a szexualitással, a párkapcsolatokkal és a hűtlenséggel kapcsolatos. További vizsgálataikban a tudósok arról kérdezték a résztvevőket, hogy mennyire gyakran esik meg velük, hogy mindennapi társas érintkezéseikben el kell titkolniuk valamit a másik elől, illetve hogy mennyit töprengenek az adott titkokon, mikor egyedül vannak.
Az eredmények azt mutatták, hogy a másokkal való interakcióban felmerülő titkaink nem hatnak negatívan lelkiállapotunkra, ellenben mikor saját magunkban rágódunk azokon, gyakorta kezdünk stresszelni rajtuk. Slepian és kollégái arra is kíváncsiak voltak, miért könnyebbülünk meg, ha megoszthatjuk titkainkat egy harmadik féllel. Ha elmondunk másnak egy bizalmas információt, az nem jelenti azt, hogy a korábbinál kevesebb ember elől kell eltitkolnunk azt, ellenben a kutatók úgy találták, hogy ez esetben kevesebbszer gondolunk az adott dologra.
Mikor eláruljuk másnak a titkainkat, megkönnyebbülten érezzünk magunkat, mindez azonban nem elég. Valójában azért osztjuk meg egy másik féllel a bennünk felhalmozódott titkokat, mert érzelmi támogatásra és helyes útmutatásra vágyunk. Ha kiönthetjük másoknak a szívünket, ezért cserébe megerősítést kapunk tőlünk, jobban szembe tudunk nézni rejtegetnivalónkkal, ezért kevesebbet rágódunk azokon. A titoktartás miatt kialakuló aggódásra és rossz kedélyállapotra a szakemberek szerint tehát az a legjobb megoldás, ha bizalmunkba engedünk egy arra megfelelőnek ítélt személyt, és alaposan kivesézzük vele gondjainkat.
Mint kiderül tehát, titkaink akkor is velünk élnek, ha megosztjuk őket valakivel, ellenben nagyban segíthet egy kiadós, érzelmileg megerősítő beszélgetés. Természetesen mindez nem új keletű dolog, hiszen a gyóntatópapok és a pszichiáterek már elég régóta rájöttek a „titokra”.
