Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az idei Száraz November kiemelt témája a nők alkoholizmusa. De miben mások a nők, mint a férfiak, hogyan és miért isznak, hogyan lehet segíteni a leállásukat? Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns írása.
Ha alkoholizmusról van szó, leginkább férfiakra asszociálunk, pedig a női alkoholisták száma lassan eléri a férfiakét - mondja Bajzáth Sándor addiktológiai konzultáns az idei évben a női alkoholizmus köré épülő Száraz November kapcsán. A helyzet súlyát érzékeltetve hozzáteszi még azt is, hogy az alkoholisták körében a nők aránya nem is olyan régen még 30 százalék körül mozgott.
Szerzőnk sok évig használt intravénásan kábítószereket, főleg ópiátokat (heroin, kodein, morfium, methadon), valamint serkentőket (amfetamin, kokain) és nyugtatókat, altatókat, és sok-sok alkoholt. Körülbelül 15 kórházi elvonós leállási kísérlet és különböző rehabilitációs intézetekben eltöltött 40 hónap után már több mint 16 éve él szer- és alkoholmentesen, felépülésben.
Bajzáth Sándor, szenvedélybeteg segítő, felépülő függő írása.
A nők, ha isznak
Noha a nálam megforduló alkoholista női kliensek száma is folyamatosan nő, ez még nem éri el a férfiakét. Ha azonban hozzáveszem a gyógyszerfüggőket és a társfüggőket is, akkor már feléjük billen a mérleg. Az anonimitás és a titoktartás miatt a nők talán hozzám könnyebben fordulnak segítségért, mint a hivatalos ellátórendszerhez (nem kell TAJ-szám, személyi igazolvány, lakcímkártya, stb.), így lehet, hogy a kezelőintézetekben a nők aránya ennél lényegesen alacsonyabb. Halkan megjegyzem, hogy alig vannak kifejezetten nők részére fenntartott kezelőhelyek, és a koedukált rehabilitációs intézetekben is kb. 70-30 a férőhelyarány a férfiak javára.
A nők biológiailag kevésbé bírják az alkoholt
A nőkre fokozottan veszélyes az ivás, mert a női szív, máj és vese nehezebben bontja le az alkoholt, ennek biokémiai okait itt most nem részletezem. Ráadásul a menzesz és a klimax is lassítja az ital lebomlását, mindezek miatt a betegség lefolyása súlyosabb és gyorsabb is.
Ki mire iszik?
A férfiak főleg a munkahelyi stresszre és fáradtságra isznak, míg a nők az elszigeteltségre, a magányra és a rájuk nehezedő családi terhekre keresnek gyógyírt. Figyelemre méltó adat az is, hogy míg az alkoholista férjek egészen csekély hányadát hagyja csak el a feleségük, addig az alkoholista nők jelentős része marad végül egyedül. Itt is él egy társadalmi kettős mérce: szégyenteljesebb egy alkoholista nő, mint egy férfi. Ha egy férfi sokat iszik, akkor először nagyivó. Ha egy férfinak több partnere van, akkor az macsó. Még büszkélkedhet is vele. Ha egy nőnek van több párhuzamos kapcsolata, az már kurva.
Zugivás
A hozzám járó, alkoholgondokkal küzdő nők jelentős része zugivó. Emiatt nekik nehezen is hiszik el, hogy problémájuk van az ivással. Egyik, már egy ideje józanodó kliensem családja például teljesen elképedt, amikor bejelentette, hogy eljött hozzám segítséget kérni:
“Ne viccelj, nem vagy te alkoholista! Nincs neked semmi bajod, minek neked szakember??? Csak fogd vissza kicsit magad!”
Sőt, még egy pszichológus is azt mondta neki, hogy mindez életkori sajátosság, míg egy pszichiáter egyből vágycsökkentő gyógyszert írt volna fel, nyugtatóval megspékelve. Addig nem is hitték el neki, amíg pár dolgot el nem mondott nekik abból, amiket betépve/ittasan csinált. Például, hogy
- hogyan szívott rendszeresen füvet a gyereke mellett;
- hogyan vezetett ittasan úgy, hogy a gyereke is ott ült hátul;
- hogyan kért engedélyt a gyerekétől arra, hogy ihasson a jelenlétében, avval kecsegtetve, hogy vesz neki valami szép és értékes ajándékot, ha a gyerek nem teszi azt szóvá. Erre egyébként azt a választ kapta, hogy “nem kell semmi ajándék, csak ne igyon az anyu...“
“Sokszor előfordult, hogy nagyvonalúra ittam magam, ilyenkor extrém módon költekeztem, mindenki a barátom volt. Volt olyan barátnőm, aki nem is ivott, csak tukmált engem, hiszen ilyenkor vásárolgattunk egész nap, és mindent én fizettem.“
Nemrég volt egy 72 éves orvos hölgy kliensem is, aki most már hónapok óta tiszta. Ő mesélte, milyen sok évig próbálta kontrollálni az ivását, mindenkinek megfelelve, minden energiáját felemésztve. Szinte fellélegzett, amikor megtudta, hogy ez betegség: akaratilag nem, vagy csak ultranagy erőfeszítéssel (és akkor sem a végtelenségig) kontrollálható, azaz nem akaraterő kérdése. Amióta tartja a teljes absztinenciát, azóta sokkal könnyebb az élete. Még egy tanulság: sose késő a leállásra. Persze nyilvánvaló, hogy minél korábban kér valaki segítséget és tisztul ki, annál több ideje lehet a felépülés örömeinek elérésére, megtapasztalására.
“Azt hiszem, a rejtegetés nagymestere voltam. Soha senki nem találta meg a dugi piás helyeimet, amire azért titkon kicsit büszke is vagyok. Szennyestartó, könyvespolc mögötti rés, a hűtő mögötti néhány centi, fürdőszobai piperék közé, szóval a klasszikus helyek, de néha a férjem üres üvegei elé tettem a sajátomat, ami egészen biztosan nem tűnt fel. Azt gondoltam, milyen okos vagyok, hogy mindenkit át tudok cseszni, holott egyetlen embert vertem át, de nagyon. Amikor végül összeértek az éjszakák és a nappalok, és már reggel is innom kellett, elvittem oviba a gyermekem, majd hazamentem inni. A vicc az volt, hogy az üvegeket saját magam elől is rejtegettem, holott tudtam, hogy rajtam kívül senki sincs otthon. Azt hittem, ki tudom magam aludni, mire a kisfiamért kell menni. Tévedtem."
Ivásom mélypontja az volt, amikor részegen mentem a kisfiamért az óvodába.
"Bár hazaengedték velem, de egy óvónő kíséretében. Legalábbis ezt mesélik, mivel semmire sem emlékszem. Rákövetkező héten jelenésünk volt a gyámhatóságon, akik természetesen érdemben semmit se tudtak mondani, de megértettem: azonnal segítségre van szükségem, méghozzá professzionális segítségre. Ma már hálás vagyok azért, mert így történt, leértem az örvény legmélyére, azonban férjem végig kiállt mellettem, és melózom rajta, hogy a kisfiam és a férjem bizalmát is visszaszerezzem. Hosszú út lesz.”
Szégyen
“A legelső dolog, ami eszembe jutott, az a szégyen. Kb. 14 éves koromban voltam először berúgva, idősebb kamaszokkal és huszonéves fiúkkal. Teljesen természetes dolog volt az, hogy iszom velük, hiszen otthon is ezt láttam. Más baráti közegem nem volt, csak ők. De egy idő után észleltem, hogy ha én rúgok be és viselkedek minősíthetetlenül, az rám nézve egy stigma, ledegradálódok a szemükben, míg ugyanaz a viselkedés a fiú ismerőseim között a férfi virtus kifejeződése volt."
Felelőtlen szexuális viselkedés, esetenként prostitúció
Női klienseim között gyakran előfordul, hogy illuminált állapotban olyan kihívóan viselkednek, hogy az félreérthető, vagy felelőtlen szexuális kalandokba bocsátkoznak olyanok is, akik józanul soha nem lépnének félre. Amikor az illető például beiszik, elmegy a gyerekei mellől, elkóborol otthonról, aztán különféle presszókban férfiakkal flörtöl, időnként le is fekszik velük.
“Sajnos részegen több olyan helyzetbe is kerültem, amit nagyon megbántam: szexuális kicsapongások, nemi erőszak stb. Sok idő kellett, amíg rájöttem, hogy ha iszok, nem tudom az érzelmeimet, ösztöneimet kontrollálni, nem tudok felelősségteljesen viselkedni. ”
“Később, amikor a night klubban dolgoztam, kifejezetten jól jött, hogy rengeteget tudtam inni: minél többet ittam, annál több volt a jutalékom, annál több pénzt vittem haza – büszke voltam, hogy szórakozva keresek - itt már totál szét voltam csúszva, a mindennapos mértéktelen ivászat (és a drogok) teljesen kicsináltak – ekkor már képtelen voltam megállni."
Elmagányosodás
“Egy idő után, a harmincas éveim elejétől már szinte csak egyedül ittam otthon, így még inkább éreztem a szégyen légkörét magam körül. Tudtam, hogy a kolléganőim is megisznak egy-egy pohár bort munka után, hiszen nagy volt a stressz, és eljátszottam, hogy én is ezen a szinten piálok. Persze nem így volt, sokkal többet ittam. Lassan egy-egy elszólásból kiderült, hogy a többi kolléganőmnél is a napi egy pohár bor egy üveget jelent, és ez kicsit altatta a szégyenérzetemet, mert láttam, hogy hát más nők is így kezelik az élet nehézségeit, belefér ez. Nem, sajnos nem fért bele, javában fetrengtem az alkoholizmusban, mint ahogy a kolléganőim is. Hálás vagyok, hogy be tudtam ismerni ezt a gyengeségemet, és van lehetőségem máshogy választani és felépülni."
Buli?
“Tinikoromban és a húszas éveim elején vagánynak tartottam, hogy ugyanannyit, vagy még többet iszom a bulikban, mint a fiúk... Vagánynak, értékesnek éreztem magam, élveztem, hogy végre kitűnök valamiben. Rögtön az első ivászatomtól rengeteget tudtam vedelni, jobban bírtam az alkoholt – nő létemre –, mint a legtöbben. Nem az a tipikus női zugivó voltam, én úgy ittam, mint a férfiak. Eleinte nem szégyelltem, hiszen a bulikban mindenki ivott, és nem zavart, fel sem tűnt, hogy mindig én vagyok a legrészegebb... Mindig találtam okot a piálásra: buli, kártyaparti, idegbaj, öröm, egy egyedül töltött este otthon, amihez hozzátartozott az ital... Megéreztem, hogy baj van, mert már az alkohol és egyéb szerek sem adták a vágyott pörgést, örömöt, felszabadultságot, súlytalanságot."
"Ki akartam szállni, abba akartam hagyni a piálást, de már nem tudtam. Rendes munkát kerestem (sehol sem tudtam pár hónapnál tovább megmaradni), folyamatosan változtattam a külső körülményeimen, azt remélve, ha új életet kezdek, majd nem iszom: albérletből albérletbe költöztem, többször elköltöztem a férjemtől, majd vissza – végül elváltam... Akárhányszor élethelyzetet változtattam, 2-3 napnál tovább sosem bírtam vodka nélkül, akkor még nem tudtam, hogy azért, mert nem a körülmények voltak a hibásak, hanem én és a betegségem - magamat pedig mindenhova vittem magammal. A válás után ijedtem meg igazán, mert hirtelen nem maradt több >>jó okom<< az ivásra, mégsem tudtam nem inni."
"Jó munkahelyem volt, szép kis albérletem, ahol a gyerekemmel laktunk ketten, boldogok lehettünk volna egy tiszta életben – csak éppen nem tudtam leállni. Ekkor már nagyon szégyelltem azt, hogy iszom, de nem tudtam titkolni, olyan méreteket öltött – ittam mindig, mindenhol. Részegen jártam be dolgozni, részegen fetrengtem a gyerekem mellett, részegen mentem érte az iskolába, részeg voltam a játszótéren, mindenhol... Folyamatosan szégyelltem magam, folyamatos volt a bűntudat, hogy mit teszek a gyerekemmel, megbuktam mint feleség, mint anya, mint nő, mint ember..."
Folyamatosan rettegtem, mikor veszik el tőlem a lányomat – és minél jobban rettegtem, annál többet ittam, hogy ne érezzem a jeges iszonyatot.
"Itt már őrjöngött bennem az önutálat és az undor magam felé – mindennek ellenére nem tudtam megállni. Mikor kirúgtak a munkahelyemről, még jobban elszabadult a pokol, onnantól minimális kontroll sem volt. Eljutottam arra a pontra, hogy örültem, ha a lányom nem volt velem, mert nyugodtan tudtam inni... (Nem mintha mellette nem ittam volna ugyanannyit ugyanolyan nyugodtan.) Eljutottam arra a pontra, hogy már nem akartam élni, de valami átsejlett az alkoholgőzön, hogy nem tehetem meg a lányommal, hogy itt hagyom... Az is átsejlett, hogy basszus, képtelen vagyok az anyja lenni. Rohadt egy állapot volt. Ekkor fordultam segítségért”
A konzultációkon a nők képessé válnak megnyílni, fel tudják magukat vállalni, tudatosodik bennük, hogy betegek, de egy olyan betegségben szenvednek, amire van gyógymód, fel lehet belőle épülni, és képesek lehetnek élethosszig absztinensen teljes életet élni. Jó hír még, hogy a nők általában könnyebben állnak le és kisebb arányban esnek vissza.
