Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a Horthy-korszak csillogásáról a legtöbbeknek a budapesti paloták vagy a Balaton-parti korzók jutnak az eszébe, a korszak leggazdagabb magyarjai, politikusai és művészei a nyilvánosság elől a Mátra fenyveseibe menekültek. A Kékestetőn az 1930-as években felépített monumentális Nagyszálló és szanatórium a korát messze megelőző, elképesztő luxust kínált. Az ország legelső gyógyszállója fűthető, nyitható üvegtetős medencével, pazar napozóteraszokkal és diszkrét eleganciával várta a kiváltságosokat, akik a tiszta hegyi levegőn nemcsak gyógyulni akartak, de birodalmi kérdésekről is döntöttek a felhők felett.
A két világháború közötti Magyarországon a tehetős elit számára a pihenés és a társasági élet egyet jelentett a legmagasabb szintű luxussal. Miközben a korabeli sajtó a budapesti kávéházak és a Balaton-part világától volt hangos, a politikai, gazdasági és művészeti élet legbefolyásosabb szereplői előszeretettel kerestek olyan exkluzív menedéket, ahol a nyilvánosság kizárásával, mégis pazar körülmények között regenerálódhattak. Így vált a Mátra és különösen a Kékestető az ország első számú, zárt körű luxus-üdülőhelyévé, ahol a Horthy-korszak krémje a tiszta hegyi levegőn, pazar építészeti remekművek falai között élvezhette a páratlan kényelmet.
Az ország csúcsán épült fel a modern oázis
Kékestető mint magaslati gyógyhely és turisztikai központ kiépülése szorosan összefonódott a kor nagyszabású infrastrukturális beruházásaival. Az igazi áttörést a Mátrai autóút 1930-as évekbeli átadása jelentette, amely végre kényelmesen elérhetővé tette a hegyvidéket az autótulajdonosok számára. Ezzel párhuzamosan Csonka László tervei és kezdeményezése nyomán 1932. környékén megnyitotta kapuit az ország legelső gyógyszállója, a kékestetői Nagyszálló, amely azonnal a luxusra vágyó felső tízezer törzshelyévé vált.
A korabeli mérnöki zsenialitást dicsérő épületegyüttes messze megelőzte a korát. A vendégek kényelmét nemcsak a lenyűgöző panoráma, hanem a legmodernebb technikai és kényelmi felszereltség biztosította: a szállodához fedett és nyitott folyosók, hatalmas napozóteraszok, elegáns társalgók és éttermek tartoztak. Az exkluzivitást fokozta az épület mellett kialakított,
fűthető vizű, nyitható üvegtetejű medence is, ami a maga korában építészeti és luxus-technológiai szenzációnak számított.
Gyógyulás és politikai elitklub a felhők felett
A kékestetői komplexum hamarosan funkcionálisan is kettévált, hogy kiszolgálja a különböző igényeket. Míg a Nagyszálló a felhőtlen kikapcsolódást és a társasági életet biztosította, addig a mellette felépülő, 1933-ban átadott Mátrai Állami Gyógyintézet (szanatórium) a gyógyulni vágyókat fogadta. A tüdőbetegségek, a kimerültség és a légzőszervi panaszok kezelésére szakosodott intézmény a kor legmagasabb orvosi színvonalát képviselte.
A Mátra klímája – a magas napsütéses órák száma, a pollenmentes, tiszta levegő és az egyenletes nyomás – tökéletes gyógyírt jelentett a túlterhelt városi elit számára. Nem volt ritka, hogy
miniszterek, gyárosok, neves művészek és külföldi diplomaták hetekre vagy akár hónapokra is kibéreltek itt lakosztályokat,
hogy a diszkrét környezetben pihenjék ki a mindennapok fáradalmait. A fenyvesek ölelésében megbúvó teraszokon és a pazarul berendezett szalonokban a pihenés mellett informális politikai egyeztetések, üzleti megállapodások is köttettek, messze a főváros zajától és a kíváncsi tekintetektől.
A luxus és az elszigeteltség ezen kombinációja tette a Kékestetőt a korszak leginkább státuszszimbólumnak számító helyszínévé, amely a második világháború viharai előtt a gondtalan jólét és a modern nagypolgári életérzés utolsó, békés fellegváraként tündökölt az ország legmagasabb pontján.
Nemcsak a Kékestető klímája volt gyógyhatású. A horvát tengerparton ugyanúgy élvezhették a luxust és a gyógyulást a gazdagok.
