Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ha nem is ilyen rövid idő alatt, de biztosan egyszerűbb elveszíteni egy Nobel-díjat, mint megnyerni: volt, amit azért csentek el, hogy lányokat szédítsenek vele, nem is egyet savban oldottak fel, és akadt olyan is, ami egyszerűen köddé vált. Az aranyérmék egészen őrült, látványos, vagy tragikus módon tűntek el a díj történetének több mint 100 esztendeje alatt.
A Nobel-díjak nem mindennapi történetéből a Phys.org mazsolázta ki a legbizarrabbakat.
A savban feloldott Nobel-díj
Amikor a nácik 1940 áprilisában betörtek Dániába, a Niels Bohr Elméleti Fizika Intézet tudósai aggódni kezdtek az 1914-es és 1925-ös Nobel-díjas aranyérmék sorsa miatt, amelyeket két német tudós, Max von Laue és James Frank az intézet gondjaira bízott.
„Hitler uralma alatt súlyos bűncselekménynek számított aranyat kijuttatni a birodalomból, Laue neve pedig bele volt vésve az érembe. Ha a nácik ráakadnak, az igen komoly következményekkel járt volna” – írta az intézetben dolgozó Hevesy György magyar származású kémikus 1962-ben.
Miután eldöntötték, hogy az érmeket elásni nem túl jó ötlet, Hevesy a két 23 karátos Nobel-díjat királyvízben oldotta fel, ami az egyetlen olyan savas vegyület, amely képes erre. A laboratóriuma egyik magas polcán tárolt narancsos színű folyadékra pedig nem tartottak igényt a nácik.
Miután vége lett a háborúnak, Hevesy György – aki maga is Nobel-díjat kapott 1943-ban – visszaállította eredeti halmazállapotába az aranyat, majd a Nobel Alapítványnak adományozta. 1952-ben ebből az aranyból két új medált készítettek.
Ajándék Nobel-díj Goebbelsnek
Egy kevésbé felemelő történetben Knut Hamsun norvég író odaajándékozta saját irodalmi Nobel-díját Joseph Goebbels náci propagandaminiszternek. Hamsunt 1947-ben ítélték el árulásért, életét ezután különböző elmegyógyintézetekben töltötte. Hogy a náci vezérnek adományozott éremmel ezután mi történt, arról sajnos nem tudunk többet.
Kalapács alatt
Jótékonykodás, öröklési vita, vagy csak mert az élet olykor váratlan fordulatot produkál: a Nobel-díjak néha aukción végzik.
A francia Aristide Briand Nobel-békedíja 2008-ban például mindösszesen 12.200 eurós összegért kelt el. Hat évvel később, James Watson amerikai tudós, aki az 1962-es orvosi Nobel-díjat nyerte el a DNS szerkezetének felfedezéséért, 4 millió dolláros rekord áron adta el az érmét. A szerencsés amerikai biológushoz a vevő, egy orosz milliárdos, Alisher Usmanov végül visszajuttatta a medált.
Ellopott díjak
A francia Történeti Múzeum épphogy csak megvásárolta Aristide Briand Nobel-békedíját, az éremnek nem sokkal ezután, 2015-ben lába kélt – és azóta sem sikerült visszaszerezni.
2017-ben ismeretlen rablók az indiai Kailash Satyarthi által elnyert 2014-es Nobel-békedíjat lovasították meg. Illetve csak azt hitték, hogy egy valódi Nobel-medál a zsákmányuk, az ellopott érem ugyanis csak egy replika volt, az eredetire egy múzeumban vigyáznak.
Nem ilyen szerencsés Rabindranath Tagore 1913-as Nobel-érméje, amelyet 2004-ben loptak el, és azóta sem került elő.
Lefoglalt Nobel-díj
Shirin Ebadi iráni ügyvéd és emberi jogi aktivista 2003-ban azzal vádolta Teheránt, hogy elkobozta vagyonát bizonyos be nem fizetett adók miatt.
A 2003-as Nobel-békedíjjal és a Legion d’Honneur-éremmel kitüntetett Ebadi díjait ezután lefoglalták, mert 410.000 dolláros adót kívántak rajta behajtani, miközben az iráni hatóságok tagadták a követelést. A nemzetközi felháborodás hatására végül Ebadi visszakapta díjait.
Aranyos hidegháború
A Nobel-díjasok nevét a medál hátoldalára vésik, kivéve a béke és a közgazdaságtan díját, ahol a neveket az érmek szélére gravírozzák. Így fordulhatott elő, hogy a közgazdasági Nobel-díj nyertesei, az orosz Leonid Kantorovics és az amerikai Tjalling Koopmans egymás díjaival tértek haza a díjátadó ceremóniáról, miután érmeiket valahogy összecserélték. Mivel az eset a hidegháború ideje alatt történt, összesen 4 év diplomáciai munkába tellett, hogy a díjak végül név szerinti tulajdonosaikhoz kerülhessenek – olvasható a Nobel-díj hivatalos weboldalán .
Csajozz Nobel-díjjal!
1999-ben valódi pánik tört ki az oslói Grand Hotel egyik lakosztályában: a Nobel-díj, amit épp akkor nyert meg az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet, egyszerűen eltűnt. Másnap azonban mégis hamar helyreállt a rend, és a díj visszakerült jogos tulajdonosához.
Az történt, hogy a szervezet francia tagjai kölcsönadták a Nobelt, hogy mások lányokat bűvöljenek el vele az oslói éjszakában.
A Nobel-díj tele volt harapásnyomokkal, úgy tűnik, sokan szerettek volna meggyőződni róla, hogy valódi-e
– árulta el Morten Rostrup az MSF norvég delegációjának egyik tagja egy 2006-os könyvben.
