Kimazsoláztuk a jelölések közül azokat a filmeket, amiket a legesélyesebbeknek tartunk és/vagy mi szeretnénk, ha azok volnának. Van átfedés!
Vasárnap kiderül, kik lesznek az idei Oscar nyertesei, és benne van a pakliban, hogy a tavalyi évhez hasonlóan idén is örülhetünk magyar sikernek. Míg 2016-ban a Saul fiának drukkolhattunk a Legjobb külföldi film kategóriában (eredményesen), ezúttal Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje került be az öt legjobb élőszereplős rövidfilm közé. Szóval a Mindenkinek is nagyon szorítunk, de összeszedtük mellé azokat a filmeket, amik nagy várományosai az idei díjkiosztó gálának, és persze azt is, hogy ezek közül mik a kedvenceink, és szerintünk melyek lesznek a befutók.
Holdfény (Moonlight)
Ez mondjuk eléggé evidens, köztudottan az Oscar egyik legnagyobb várományosa: összesen nyolc jelölést kapott, és a kritikusok szerint meg is van rá minden esélye, hogy ezek közül jó párat el is vigyen. Sok szempontból tényleg az év egyik legfontosabb filmje, hogy én mit gondoltam róla, azt pedig már olvashatta itt. Ha egy tippet tehetnék, én azt mondanám, hogy Mahershala Ali valószínűleg megkapja érte a legjobb férfi mellékszereplőnek járó szobrocskát, de nagy sanszot adok a legjobb zene kategória díjának is. A film legfőbb ereje mégis az érzékeny témafelvetésében rejlik, ami jócskán túlmutat a leszakadt gettólét általános (és mára már unalmasnak számító) témaválasztásán, vagy hogy milyen egy erőszakos környezetben felvállalni a homoszexualitást. (Lina)
Jelölései:
- legjobb film
- legjobb rendezés (Barry Jenkins)
- legjobb adaptált forgatókönyv (Barry Jenkins)
- legjobb női mellékszereplő (Naomie Harris)
- legjobb férfi mellékszereplő (Mahershala Ali)
- legjobb operatőr (James Laxton)
- legjobb vágás (Joi McMillon, Nat Sanders)
- legjobb zene (Nicholas Britell)
Mindenki (Sing)
Idén is szoríthatunk magyar filmnek, ezúttal ugyanis Deák Kristóf Mindenki című kisfilmje került be az Oscar-díjra jelölt öt legjobb élőszereplős rövidfilm közé. Ami már csak azért is nagy szó, mert ebben a kategóriában magyar alkotást utoljára és (egyben először is) 1963-ban jelöltek: Szabó István Koncert című filmjét, melynek producere az amerikai Ezra Baker volt. A Mindenki jelölése azért is fontos még, mert a Shorts International a kategória többi rövidfilmjével, valamint a rövid animációs filmjelöltekkel együtt Amerikában és több más országban ezt is forgalmazni fogja.
A film nagyon könnyen befogadható témát dolgoz fel: 1991-ben járunk, a főszerepben egy visszahúzódó kislánnyal aki új iskolába került. Szerencséjére gyorsan talál magának barátnőt, és bekerül az iskola híres kórusába is. A kórus vezetője azonban nem válogat a módszerekben, ha arról van szó, hogy versenyt akar nyerni velük – a gyerekek pedig nagyon szellemes tiltakozási formát találnak arra, hogy visszavágjanak neki. (Lina)
Szintén nagy várományosa a díjnak az Oroszlán, ami egy alapvetően szép, igaz történeten alapszik, de én személy szerint már az alapjául szolgáló könyvtől (Saroo Bierley, The Long Way Home - a szerk.) sem voltam igazán elragadtatva. A sztori egy kisfiúról szól, akit egyedülálló édesanyja, nagy szegénységben nevel testvéreivel együtt, valahol India egyik kisvárosában. A fiú ötévesen felszökik egy vonatra és elalszik, majd egy számára teljesen ismeretlen nagyvárosban ébred. Mivel írástudatlan, és még a saját faluja nevét sem tudja, esélye sincs hazatalálni, utcagyerekként próbál túlélni a nagyvárosban, míg árvaházba nem kerül, ahonnan egy ausztrál pár örökbe fogadja. A kisfiú, Száru aztán harminc éves korában dönt úgy, hogy szeretné megtalálni a családját, és különleges módon: a Google Earth fényképei közt kutatva kezd hozzá - a film erről a nyomozásról szól.
Az alapsztori valóban hihetetlen, nem csoda, hogy film körül is óriási a felhajtás, a kritikusok azonban nem voltak elájulva az alkotástól. Sokan rótták fel a rendező Garth Davisnek, hogy nem igazán tudta, honnan fogja meg a történetet, így bár tisztességesen végigvitte a feladatot, maradandó filmélményt, ami az alaptörténeten túl tudna mutatni, nem tudott okozni vele. Bevallom, ezért a filmért nem izgulok különösebben, de az benne van a pakliban, hogy Nicole Kidman egy Oscarral gazdagabb lesz a filmben nyújtott alakítása miatt. (Lina)
- Oscar-díj (2017) - Legjobb film jelölés
- Oscar-díj (2017) - Legjobb operatőr jelölés: Greig Fraser
- Oscar-díj (2017) - Legjobb filmzene jelölés: Dustin O'Halloran
- Oscar-díj (2017) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Dev Patel
- Oscar-díj (2017) - Legjobb női mellékszereplő jelölés: Nicole Kidman
- Oscar-díj (2017) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Luke Davies
O.J.: Made in America
A Legjobb életrajzi dokumentumfilmek kategória nevezettjei között domborít a bűntény, ami örökre elvette a hitem az igazságszolgáltatásban, azaz O.J. Simpson és az ő felesége (valamint a nő barátja) meggyilkolásának története. Persze Ezra Edelman és Caroline Waterlow filmje nem a gyilkosságot helyezi a középpontba, sokkal inkább az amerikai focijátékos és színész életére koncentrál, meg a sportvilágra, Hollywoodra, ezen felül pedig az ott fellelhető erőszakra.
A film onnan követi Simpson sorsát, hogy betette a lábát a Dél-Karolinai egyetemre, egészen odáig, hogy 2007-ben elítélték fegyveres rablásért. Természetesen behatóan tanulmányozza Simpson kapcsolatát Nicole Brownnal, és Amerika egyik leghíresebb perét, melynek végén a gyilkosságban ártatlannak mondották ki a színészt. A film nagyon jó kritikákat kapott, és úgy tűnik, a nézőket a hossza sem riasztja el, pedig 7 és fél órás filmet az ember ritkán tud egyben végignézni. Talán nem is egyben kell...
- Oscar-díj (2017) - Legjobb (fikciós) dokumentumfilm jelölés
Jackie
Natalie Portman játssza a First Lady-t, akit férje meggyilkolása tett csak igazán naggyá. Jackie Kennedy életrajzi filmje nemcsak azért bravúr, mert igyekszik őszintén bemutatni a szerencsétlenül járt fiatalasszony történetét, de azért is, mert ezt nagyon érzékenyen teszi. Persze mindehhez szüksége volt egy Natalie Portmanre is, aki talán nem véletlenül szintúgy jelölést kapott a legjobb színésznő kategóriában. És bár Portmannek már van a polcán Oscar-díj, talán nem túlzás ítélni neki még egyet, mert a Fekete hattyú után ebben a filmben is bebizonyítja, hogy piszkosul jó színésznő.
- Oscar-díj (2017) - Legjobb jelmeztervezés jelölés
- Oscar-díj (2017) - Legjobb női alakítás jelölés: Natalie Portman
- Oscar-díj (2017) - Legjobb filmzene jelölés: Mica Levi
Toni Erdmann
Igaz, hogya Google a Kaliforniai álmot jósolja a nagy nyertesnek (a másik nagy esélyest, a Holdfényt meg már Lina ajánlotta), a végére így egy sokkal személyesebb és csendesebb filmet választottunk arról, miért nem tudnak felnőtt emberek őszinte és közeli kapcsolatban maradni a szüleikkel. Vagy ha igen, milyen utat kell ehhez bejárniuk. A Toni Erdmann ereje abban rejlik, hogy úgy érzi a néző, mintha nem is játékfilmet nézne, hanem egy szépen fényképezett dokut épp azokról az emberekről, akiket lát, és ez nagyjából mindent elmond a mozi minőségéről. A legnagyobb, feloldhatatlan konfliktust próbálja megmutatni, ami apa és lánya között feszül, és nemcsak a vásznon, hanem a világon minden apa és lánya, szülő és gyerek között: hogy az a te életed, ez meg az enyém. Bár az Oscarokat szeretik a box-office sikereknek adni, a Toni Erdmann pedig teljesen más ligában játszik, ettől még a maga kategóriájában esélyes lehet. Vagy annak kellene lennie. Mert apukája mindenkinek van. (Anna)
Jelölése:
