Most, hogy beiktatták a világ egyik legfontosabb nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok új elnökét, összeszedtük azokat, akik bár csak filmeken képviselték ezt a posztot, munkásságuk alapján mégis bármikor rátermettebbnek tűnnek erre a pozícióra. A Wikipedia végeláthatatlan listájából inspirálódva gyűjtöttük össze a legszimpatikusabb ötöt.
Aki erős, és kötelességének érzi, hogy védelmezze a gyengéket: Jed Bartlet
Jó pár elnököt megismerhettünk a filmtörténelem folyamán olyan veszélyes helyzetekben, amikor nemcsak népük, de akár az egész világ sorsa is múlhatott azon, miként cselekszenek, ha terroristák, idegen lények inváziója, apokalipszis, vagy egyéb katasztrófahelyzet fenyegeti az országot; hogy mit tesznek a távoli fiktív jövőben, vagy ha kitör az apokalipszis, stb. De kevés olyan elnök van, akinek a mindennapi életét és munkáját is úgy ismerjük meg, hogy akár még szavaznánk is rá. Pedig Az elnök emberei című sorozatban Martin Sheen alakította elnököt eredetileg bele sem akarták írni a forgatókönyvbe, hiszen az az ő munkáját segítő stábról szól. Aaron Sorkin, a sorozat vezetőírója azonban rájött, hogy ha nem mutatják, az túl olcsó megoldás lenne, ezért megalkotta a lehengerlően intelligens,művelt, sztoikus, nyugodt és nagyon jó humorral rendelkező Nobel-díjas közgazdász figuráját, aki aztán olyan nagy népszerűségre tett szert, hogy a kritikusok és politikusok is “a közelmúlt legnépszerűbb demokrata elnökének” nevezték. Érdekes, hogy Bartlet akkora kulturális ikon lett, hogy hivatalos és aktívan működő Twitter-csatornája is van, pedig a sorozat a twitter előtt fejeződött be.
Bartlet olyan, amilyennek egy elnököt látni szeretnénk: higgadt, mégis emberi, erős, de képes észérvekkel vitázni, és az erejét nem mások megfélemlítésére használja, hanem épp ellenkezőleg. Sosem felejtjük el például azt a pillanatot, amikor a Bibliából pontosan idézve osztja ki a homofób műsoráról híres műsorvezetőnőt. Elég megnyugtató lenne az egész világnak, ha inkább egy Bartlet-féle figurát látnánk a Fehér Házban.
Aki hazaszerető és terrorizmusellenes, miközben felülkerekedik az orosz zsarolókon: James Marshall
Az elnök különgépe című film elnök karaktere egy akciósztár coolságát ötvözi egy intelligens politikus higgadt, okos sármjával és egy hazafi felelősségtudatával. A filmben a Harrison Ford alakította James Marshall elnök különgépét Moszkvából visszatérve magukat újságíróknak álcázott orosz terroristák térítik el, akik egy politikai fogoly, a diktátor Radek marsall szabadon engedését kérik a gépen lévők életéért cserébe. A gépen utazó elnök súlyos dilemmába kerül, hiszen az USA külpolitikai érdekeit a legmesszebbmenőkig képviselő politikus, akit viszont a saját családja életével zsarolnak. A filmtörténelem talán legtöbbet verekedő elnökeként Marshall végül sikeresen megmenti a szeretteit és az országát is, ezzel beintve az őt zsaroló, a harmadik világháború kitörésével vagy legalábbis egy jó kis hidegháború rémével fenyegető oroszoknak. Marshall elnök terrorizmusellenes beszéde pedig, habár igen nacionalista, nem ostoba, kakaskodó, macsó melldöngetés, hanem egy higgadt és okos férfi érzékeny beszéde. Marshall az abszolút republikánus hős: veterán katona, családjáért harcoló, érzékeny férfi, felelősségteljes honatya, és az se áll távol tőle, hogy saját kezűleg tegye hidegre a terroristákat. Nagyon el bírnánk képzelni Harrison Ford elnökét a Fehér Házban!
Akinek senki nem merné megragadni a... szóval aki nő, és igazi példakép: Laura Roslin
A Battlestar Galactica elnökasszonya véletlenül kerül ugyan az elnöki székbe, de utána senki sem kételkedik többé abban, hogy ott is van a helye. A Mary McDonnell alakította hősnő úgy nő, hogy igazából a neme nem számít: politikus, vezető, parancsnok.
A sorozat kezdetekor Roslin oktatásügyi miniszter az éppen regnáló elnök alatt, és amúgy is élete legnehezebb pillanatait éli át: éppen ekkor derül ki, hogy súlyosan beteg és nincs sok ideje hátra. Ekkor azonban jönnek a bosszúálló cylonok, kiirtják az emberiség javarészét, csak egy nagy űrhajón lévők maradnak életben, Roslinból pedig az emberiség fennmaradt részének elnöke válik.
A Battlestar Galactica az egyik legokosabb science-fiction sorozat, karakterei életszerűen bonyolultak és érdekesek, fejlődésüket érdemes nyomon követni. Roslin, aki egészen addig a 43. helyen áll az elnök után, míg az előtte lévő negyvenkettőt ki nem irtották, okos, higgadt politikussá, majd valóságos prófétává, spirituális vezetővé válik: egy olyan példaképpé, aki képes arra, hogy a legnagyobb pánikban átvegye az irányítást, megnyugtassa a kedélyeket, erőt adjon az embereinek, miközben ő is a saját démonaival küszködik. Mondjuk azért nem lennénk a cylonok helyében, amikor először hallják meg ezt:
Aki újra naggyá teszi Amerikát anélkül, hogy ebből bárkit is kizárna: Thomas Whitmore
Elég kemény amerikai elnökként földönkívüli invázióval szembenézni, és ha egy ilyen szcenárióban valakit is szeretnénk, hogy vezesse a Föld legnagyobb katonai erővel bíró országát, az valószínűleg olyan lenne, mint a Függetlenség napjának Thomas Whitmore elnöke (Bill Pullmann alakításában).
Ő is veterán katona, és harci tapasztalatai mellett elég intelligens és gyors ahhoz, hogy meg tudja védeni az országot, ami elnökének választotta. Arról nem is beszélve, hogy miután végig kellett néznie, hogyan rombolják le a földönkívüliek Amerikai legnagyobb városát, és ölik meg a feleségét, benne még mindig van elég erő és kitartás, hogy a harcoló csapatok élére álljon. A légierő bázisán, a mindent eldöntő csata előtt tartott motivációs beszéde pedig valóban, kivétel nélkül szól Amerika minden egyes állampolgárához, sőt, az egész emberiséghez: a fiktív pillanat, amikor mi is szívesen megkönnyeznénk azt a lobogót!
“We can’t be consumed by our petty differences anymore. We will be united in our common interests. Perhaps it’s fate that today is the Fourth of July, and you will once again be fighting for our freedom… Not from tyranny, oppression, or persecution… but from annihilation.”
Aki valóban a nők bálványa, és ezzel egyidejűleg hisz a globális felmelegedésben: Andrew Shepherd
Talán nem véletlen, hogy a kedvenc elnökeink közül kettőt Aaron Sorkin írt, lehet, hogy meg kéne kérni, hogy a következő elnökválasztásra alkosson egy újabb karaktert.
A Szerelem a Fehér Házban Sheperd elnöke (Michael Douglas) három éve veszítette el a feleségét, és valószínűleg ő a világ legkapósabb özvegye (nem mellesleg a saját jogán is elképesztően vonzó és szexi, nem csak azért, mert hatalma és pénze van). Éppen az újraválasztási kampány zajlik, amikor megismerkedik Sidney Ellen Wade-del, az Anette Bening által alakított környezetvédelmi propagandistával. A film bemutatja, milyen, amikor egy hatalmon lévő, sármos, jóképű politikusnak megtetszik egy csinos, okos, intelligens, vonzó nő, és kapcsolatot alakít ki vele. Nem, nem csak fizikait, hanem amolyan egymást egyenlőként kezelő és értékelő, szerelmes, mégis partnerjellegű kapcsolatot. Amikor pedig hirtelen az egész kampány sikeressége megkérdőjeleződik egy régi felvétel miatt, és Sidney-t is elveszíteni látszik, Shepherdből újra előtör az az elveiért és hitéért kiálló, karizmatikus politikus, aki nemcsak azért lett az Egyesült Államok Elnöke, mert hatalmat és befolyást akart (vagy ki tudja, miért), hanem mert céljai és programjai voltak. A beszédében pedig élesen kiáll az ellen, hogy valaki (az ellenfele) úgy nyerjen meg egy választást, hogy a másikat régi, személyes és voltaképpen oda nem is illő felvételekkel zsarolja, hogy mellébeszél, hogy a problémákra nem rámutat, csak félelmet kelt és ellenségképet generál. Ezután pedig egy alapvető környezetvédelmi törvényjavaslat benyújtását jelenti be – mert ez az amerikai elnök tisztában van a globális felmelegedés problémájával, hogy mennyire sürgető tenni ellene, és azzal is, hogy a világ vezető nagyhatalmaként neki bizony kötelessége élen járnia ebben.
De félek tőle, hogy ez a fajta tisztességes, egyenes, humánus, a saját gazdasági körei helyett az egész világ érdekeit szem előtt tartó amerikai elnök már tényleg csak egy, a filmekben létező, teljesen fikcionális karakter.
