Leonard Cohen elment a múzsája után

2016. november 7-én, 82 éves korában, mindössze három héttel legújabb lemeze, a You Want It Darker megjelenése után elhunyt a világhírű kanadai költő, dalszerző és énekes, Leonard Cohen. Halálhíre talán nem is érte igazán váratlanul azokat, akik olvasták az októberben, a The New Yorkernek adott interjúját: ebben már elmondta, hogy készen áll a halálra. És legyengült egészségi állapota mellett talán az is közrejátszott ebben az érzésben, hogy júliusban elhunyt legnagyobb egykori szerelme és múzsája, Marianne Ihlen. 

Olyan időben járunk, amikor testünk annyira legyengült, megvénült, hogy úgy érzem, hamarosan én is követni foglak téged - írta a zenész Ihlennek nyáron, amikor kiderült, hogy a nőnek végstádiumú rákja miatt már csak napjai vannak hátra. Aztán kiadta utolsó lemezét, amely – David Bowie januári Blackstar albumához hasonlóan – művészi végrendeletként is értelmezhető, és amelyet csak három héttel élt túl. 

Hogy mit is jelentett Cohen számára Marianne Ihlenhez fűződő szerelme, azt jól bizonyítja egy 1992-es interjúja, amiben úgy fogalmaz: "Az emberek megváltoznak, a testük is megváltozik ... de van valami, ami a szerelemben örök ... Marianne, akiről a So long, Marianne szól, amikor meghallom a hangját a telefonban, tudom, hogy valami teljesen érintetlen maradt köztünk, bár már elváltak útjaink... Úgy érzem, a szerelem örök, és ha egy érzelem elég erős hozzá, hogy dallá formálódjon, akkor abban az érzésben van valami elpusztíthatatlan." Kettejük történetét a The New Yorker  pár hete íródott lemezkritikájában eleveníti fel.

Szerelmük sokat köszönhet Cohen kihúzott bölcsességfogának

1960-ban ugyanis az ifjú, akkor még költőként és íróként érvényesülni próbáló Cohen egy ösztöndíjjal Londonban élt és dolgozott egy kötetén, és nagyon elege volt már az állandó szürkeségből és esőből. Egy délután épp a fogorvostól baktatott hazafelé a hideg, londoni szürkeségben, amikor bement egy bankba, ahol a barnára sült pénztárostól megkérdezte, hol szerezte ezt a szép színt. A válasz Görögország volt, Cohen pedig hirtelen felindulásból azonnal vásárolt egy jegyet arra a helyre, ahol ilyen barnítóan tűz a nap.

[PINTEREST] 5825c9560dee8

És Görögország azonnal rabul ejtette. Bejárta az Akropoliszt, aztán felszállt a pireuszi kompra és meg sem állt Hidra szigetéig. Teljesen elvarázsolta a sziget mitikus és ősi hangulata, a tenger végtelenbe nyúló látképe, a  fehérre meszelt házak, az öszvéren közlekedő, ráérős szigetlakók. Hidrán mintha megállt volna az idő: tilos volt autót vezetni, az ottaniak öszvérháton, magas lépcsőkön felmászva hordták a vizet a házukhoz, és az elektromos áram is csak pár helyen volt bevezetve. Cohen nem csinált mást csak élvezte mindezt, miközben bort kortyolgatott és sült halat evett. Eleinte havi 14 dollárért bérelt házat, de aztán szert tett egy saját fehérre meszelt épületre, amit a nagyanyjától örökölt 1500 dollárjából vásárolt meg.

"Egy dombon élek, ahol több mint száz éve minden ugyanúgy történik. Az utcai árusok kántálása sokkal inkább ének, mint beszéd, ami varázslatossá teszi a napjaimat. Reggel hétkor kelek, délig dolgozom. Kora reggel a leghidegebb az idő, ilyenkor esik legjobban az írás, pedig a meleget is szeretem, hiszen az Égei-tenger csak 10 percnyi járásra van az ajtómtól” - írta haza ekkoriban édesanyjának Montreálba egy levelében. Miután berendezkedett, a nappalait azzal töltötte, hogy a  The Favorite Game című regényén dolgozott, este pedig a Flowers for Hitler című novelláskötetét írta.

De nem csak a görög szigetbe szeretett bele

Ebben az idillben pillantotta meg a norvég Marianne Ihlent egyik délután, amikor egy kis kávézóban – ahol bolt is üzemelt – üldögélt a barátaival. A nő kisfiával a karján épp bevásárolni ugrott be, amikor Cohen tekintete megakadt rajta.

Marianne Ihlen Oslohoz közel, vidéken nőtt fel, és nagyanyja mindig azt mondogatta neki: "Egy nap találkozol majd egy olyan férfival, aki lyukat beszél a hasadba." Ihlen úgy hitte, nagyanyja jóslata Axel Jensen norvég íróval történő megismerkedésével be is teljesedett: hozzáment és Görögörszágba költözött vele, ahol megszületett közös gyermekük. Jensen azonban nem volt túl jó férj-alapanyag, alig volt négy hónapos fiuk, a kis Axel, amikor a férfi már egy másik nőnél kereste a boldogságot.

A találkozás a véletlen műve volt: Cohen épp a barátaival kávézott, amikor feltűnt neki a pénztárnál sorban álló nő. Látványa annyira magával ragadta, hogy azonnal meg akarta ismerni, így megkérte, csatlakozzon hozzájuk egy kávéra. Ihlen egy későbbi rádióinterjúban úgy emlékezett erre a délutánra, hogy Cohen azonnal rendkívül kedves és figyelmes volt vele és kisfiával, és ezzel rögtön elvarázsolta őt. 

 Nem a kirakatban élt

Marianne Ihlenről keveset tudunk, nevét az énekes-dalszerző sok millió rajongója a So Long, Marianne (Ég veled, Marianne) című dalból ismeri. Színésznek szeretett volna tanulni, de vaskalapos szülei nem engedték, ezért akkori szerelmével, Axel Jensen íróval megszökött Görögországba, Hidra szigetére. Összeházasodtak, megszületett fiuk Axel, de alig volt négy hónapos, amikor az édesapja elhagyta a családot.

Akkoriban a szigeten művészkolónia élt, és itt lakott Leonard Cohen is. Megismerkedésük után egymásba szerettek, Montreal, New York és Görögország között ingáztak. Nyolc évig éltek együtt, és kapcsolatuk ezután is szeretetteli maradt. Ihlen egy 2005 -ös interjújában azt mondta: időnként még mindig álmodik Cohennel, és ez mindig pozitív érzésekkel és melegséggel tölti el, még akkor is, ha egykori szerelme az álmában már más oldalán jelenik meg.

Marianne Ihlen további éveiről keveset lehet tudni, 2016. július 28-án, 81 évesen, leukémiában halt meg. Betegségét csak néhány héttel a halála előtt diagnosztizálták.

A két fiatal gyorsan egymásba szeretett, egyre több időt töltöttek együtt a görög szigeten. Hogy mennyire fontos volt Cohen számára a nő és kisfia, az is bizonyítja, hogy amikor Ihlen kisfiával épp Norvégiában, Cohen pedig  Montrealban volt, a férfi azt táviratozta neki: 

"Az otthonhoz megvan mindenem, amire csak szükségem lehet: az asszonyom és a kisfia. Szeretlek: Leonard"

A nagy szerelmek átka

Rájuk is érvényes volt azonban, hogy hiába szerették egymást, nem tudtak tartósan együtt élni, se veled-se nélküled viszonyban őrlődtek. Ezeknek a mosolyszüneteknek általában Ihlen (többnyire nagyon is megalapozott) féltékenysége volt az oka, de ahogy Cohenért odavoltak a nők, úgy ő sem panaszkodhatott a férfiak érdeklődésére. De kettejük közül ez őt viselte meg leginkább, mint egy későbbi interjúban visszaemlékezett: "Édes istenem. Az összes lány utána sóhajtozott. Merem állítani, akkoriban az öngyilkosság határán álltam emiatt".

Bár óriási érzelmek működtették kapcsolatukat, sajnos egy idő után ez sem volt elég, és ahogy Cohen egyre sikeresebb lett és egyre több időt töltött távol tőlük, úgy hullott szét kettejük egysége. Az énekes elkezdte felvenni első albumát, és ahogy egyre ismertebbé vált, úgy kategorizálták be Marianne-t a múzsa szerepébe. Van is egy fotó róla, ahogy hidrai házuk nappalijában, egyetlen törölközőbe tekerve gépeli a Cohen következő lemezére szánt dalcímeket: ez a kép került a Songs From a Room című második album borítójának hátuljára. 

[PINTEREST] 5825c79a941db

Eddigre nyolc éves kapcsolatuk már romokban hevert (ahogy Cohen is fogalmazott): annyi maradt belőle, "mint a hulló hamu".

Egyre több időt töltöttek külön, a nő és a gyerek Norvégiában, míg Cohen Montrealban, majd később turnézva építette tovább karrierjét. Nem volt drámai szakítás: útjaik különváltak, de szeretetteljes kapcsolatban búcsúztak el egymástól.  Az elválás számos dalt ihletett, mint például a Bird on a Wire, a  So Long, Marianne vagy a Hey, That's No Way to Say Goodbye címűeket. Ihlen később ismét férjhez ment, és sajnálatos módon az is kiderült, hogy kisfiának komoly egészségügyi problémái vannak, de Cohennel nem veszítették szem elől egymást. Gyakori volt köztük a levélváltás, időnként telefonálgattak, később e-maileztek is, sőt Cohen egy stockholmi koncertjén Ihlen meglátogatta őt a kulisszák mögött. És végig, az eltelt évtizedek alatt mindig nagy szeretettel beszéltek a másikról.

Még el tudtak búcsúzni egymástól

Cohen egy hosszabb szünet után, idén nyáron beszélt utoljára egykori múzsájával: a nő akkor említette neki, hogy eladja görög tengerparti házát, hogy biztosítani tudja Axel jövőjét, de azt nem, hogy nem sokkal korábban rákot diagnosztizáltak nála és az utolsó hetekben jár. Cohen ezt Ihlen jóbarátjától, Jan Christian Mollestadtól  tudta meg nem sokkal később, aki levélben tájékoztatta a zenészt. Cohent sokkolta a hír, hogy egykori múzsája életéből már csak napok vannak hátra. Mivel ekkor maga is ágyhoz kötött volt egy hátsérülése miatt, így szó sem lehetett róla, hogy személyesen látogathassa meg a nőt, de gyönyörű levélben búcsúzott el tőle. 

Hát Marianne, eljött az idő, amikor már annyira öregek vagyunk, hogy a testünk cserben hagy bennünket, és úgy érzem, hamarosan én is követni foglak. Tudd, hogy annyira közel járok én is, hogy ha hátranyújtanád a kezed, meg tudnád fogni az enyémet. És azt is tudd, hogy mindig szerettelek a szépséged és a bölcsességed miatt, de tudod jól, hogy miről beszélek. De most csak jó utat szeretnék kívánni. Viszlát, drága barátnőm. Végtelenül szeretlek, találkozunk az út végén!“

Két nap múlva érkezett a válasz Norvégiából – de már nem Marianne-től:

Kedves Leonard,

Marianne tegnap este örökre elaludt. Békésen, a közeli barátokkal körülvéve. Az ön levele még akkor érkezett, amikor még tudatánál volt, tudott beszélni és nevetni. Amikor felolvastuk neki a levelét, úgy mosolygott, ahogy csak ő tudott. Felemelte a kezét amikor ön azt írta, hogy közel van hozzá, hogy elérje. Nagy nyugalmat adott számára a tudat, hogy ön is tisztában volt az állapotával.  És kívánságai extra erőt adtak neki a végső útra... Az utolsó óráiban fogtam a kezét, és halkan a "Bird on a Wire"-t dúdoltam neki, míg csendesen lélegzett. És miután a lelke eltávozott új kalandok felé, és mi kiléptünk a szobájából, megcsókoltuk a haját, és az ön szavaival köszöntünk el tőle: So long Marianne..."

Cohen, ahogy levelében is megjósolta, valóban nem sokkal később, 2016. november 7-én követte egykori szerelmét. De előtte még hátrahagyott egy fantasztikus búcsúalbumot You Want It Darker címmel, mely október végén jelent meg. Halálhírére a The Open Culture magazin online elérhetővé tette a teljes albumot, melyet itt hallgathat meg.

Oszd meg másokkal is!
Mustra