Annyi A-kategóriás menőt ritkán látni együtt, mint az Amerika kapitány: Polgárháború című szuperhősös szuperprodukcióban. Szuper!
Trombita harsog, nyígnak a bőgők, jönnek már a szuperhősök. De tényleg: annyi A-kategóriás menőt ritkán látni együtt, mint az Amerika kapitány: Polgárháború című filmben, ami úgy hozott már most 200 millió dollárt, hogy az Egyesült Államokban még be sem mutatták. Ott pénteken lesz a premier, a magyar többség mától lesz részese a Marvel legújabb látványorgiájának.
Ez egy igen-igen kemény világ
Ma bővül ki a már amúgy sem kicsi Marvel filmkollekció egy újabb darabbal, az Amerika kapitány: Polgárháború című részével. A sorozat 3. epizódja sem csupán egy szuperhősről szól, vagy egyetlen karaktert épít, hanem ránk zúdítja a fél Marvel Univerzumot, mint ahogyan azt a konkurens DC Comics is tette a Batman vs Supermanben. Ennek a megoldásnak csak egy hátulütője lehet: mégpedig az, hogy nagyot akarás ide vagy oda, az ilyen alkotások nem mindig tudnak önálló filmként vagy önálló szériaként működni. Persze ha ön megszállott Marvel rajongó, akkor természetesen ez is csak hozzáad az élményhez. A címszereplő Amerika kapitánynak, Rogersnek (Chris Evans) a széria három része alatt gyökeresen megváltozik a véleménye arról, hogy melyik is ezen az igen-igen kemény a világon ,,jó” oldal.
Álljunk össze, mint két kicsi ego
Az első részben még ő a nagy hazafi, az amerikai ideálok megtestesítője, a második részben pedig ezeknek az ideáloknak a megkérdőjelezőjévé válik. A harmadik részben, a Polgárháborúban ez a meghasonulás odáig fajul, hogy az első epizódban tanúsított gondolkodásmóddal már homlokegyenest szembemegy. A filmben van még egy veretes antik szuperhős, Vasember, civil nevén Tony Stark, akinek megformálója elég sokat ad hozzá a klasszikus karakterhez: az őt alakító színész nem más, mint Robert Downey Jr. Már a Bosszúállókban is szemtanúi lehettünk annak, ahogyan a két ego kóstolgatja egymást, de mindaz csak gyerekes csipkelődés volt ahhoz képest, amit a harmadik részben kapunk. A filmben nincsenek hagyományos gonoszok, csak két, egy-egy szuperhős által képviselt oldal, amelyet ez a két főtitán vezényel. Mindkét oldalnak megvannak az érvei, amiket – hála a jó szövegkönyvnek – elég jól prezentálnak, és ennek köszönhetően a szellemi összecsapások a vásznon nem sokkal maradnak el a fizikaiaktól.
Nem egy agysebész humor
A film a maga módján jól dolgozik a nem kifejezetten agysebész humorral, de nem is kell ennél több: az egysoros szösszenetek remekül lekövetik a film szellemi mélységeit. Megjelennek új, nem várt karakterek is a produkcióban: ilyen például a Fekete Párduc (Chadwick Boseman), akinek figurájára – ó, micsoda meglepetés ez a szuperhősök világában – 2018-ban már önálló mozifilm épül.
