Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A könyv már nemzetközi siker, most filmen is látható Gárdos Péter szüleinek igaz története. Hajnali láz, kritika.
December 17-től vetítik a hazai mozikban Gárdos Péter rendező és író Hajnali láz című könyvének filmváltozatát, amelyet nem kevés érdeklődéssel várt a szakmai és nem szakmai közönség egyaránt. Tekintve, hogy a könyvet olvastuk, a Balázs Béla-díjas rendezővel pedig beszélgettünk is a könyv alaptörténetéről, mi is kíváncsian ültünk be a premier előtti vetítésre. Mutatjuk, mit láttunk.
Ha valaki nem olvasta a regényt, vagy nem hallott a könyv (és egyben a film) alapsztorijáról, a cím alapján akár attól is tarthat, hogy valami klisésen giccses love story fog a vásznon kibontakozni, megspékelve a holokauszt mindenféle borzalmával. Őket azonnal meg is nyugtatjuk, film két órájában ugyanis homlokegyenest más történetet kapunk: mindenekelőtt igazit, amelynek főszereplői Gárdos Péter saját szülei.
Ha ismerős a név
Gárdos Péter többek között A tanítványok, Uramisten, a Szamárköhögés, A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire, vagy az Az utolsó blues rendezője. 2005-ben A porcelánbaba című Lázár Ervin novella-adaptációja elnyerte a 36. Magyar Filmszemle Legjobb rendezőnek járó díját, a Diákzsűri különdíját, és a Gene Moskowitz-díjat. Tréfa című 2009-es műve a 40. Magyar Filmszemle Legjobb rendezés díját érdemelte ki.
A film történetének egyik idősíkja 1945 -ben, a koncentrációs táborok felszabadítása után, Svédország egyik rehabilitációs kórházában játszódik, ahol egy magyar zsidó fiú, Miklós lábadozik. A 24 éves fiú bár túlélte a láger borzalmait, úgy tűnik ott szerzett tüdőbetegségét nem tudja legyőzni, az orvosa összesen fél évet jósol neki. Miklós nem akarja meghallani a második halálos ítéletét, helyette elhatározza, hogy feleséget keres magának. Hogy ne csak a levegőbe beszéljen, 117 levelet ír ugyanazzal a szöveggel, amelyeken csak a megszólítandó neveket változtatja meg: oyan lányoknak szólnak az udvarló sorok, akik maguk is Svédország valamely kórházában gyógyulnak. Szép számmal kapja a válasz leveleket, amelyek közül végül egy ragadja meg igazán. A sorok egy bizonyos Lilitől érkeznek, akivel egyre sűrűsödnek a levélváltások és úgy tűnik kölcsönös szimpátia alakul ki a két egymás számára ismeretlen fiatal között.
Gárdos Péternek édesapja 1998-as halálát követően édesanyja adta át a két vaskos levélköteget, amelyeknek történetéről sosem hallott a szüleitől, mint ahogy a holokauszt éveit is mély hallgatás fedte. A titkok feloldását érzékeltetve a film is úgy kezdődik, hogy az idős Lilit játszó Gila Almagor visszaemlékszik a házasságukat megelőző már-már szürreálisnak tűnő történetre. Almagor a film során többször is feltűnik, hol egy izraeli kávézóban mesél, hol a saját otthonában fésülködés közben, de ezek a színes jelenetek inkább csak kizökkentik a nézőt Lili és Miklós történetének alakulásából, és az amúgy fekete-fehér film hangulatából. A film végére nem kapunk választ arra, hogy Lili miként került Izraelbe, a jeleneteket pedig néhol elviselhetetlenül idegesítővé teszi a gyengén sikerült magyar szinkron.Gárdos saját bevallása szerint a jelenbeli idősík beemeléséhez a koprodukciós cég producerei ragaszkodtak, aminek leginkább az lehetett az oka, hogy a film büdzséjének csak a felét finanszírozta a Magyar Nemzeti Filmalap, a többi összeg külföldről érkezett.
A film végtére két fiatal egymás megismeréséről szól, ennek ellenére a két óra alatt nincsenek üresjáratok, a mellékszereplők jól kitalált karakterei, a film részletgazdagsága mindvégig éberen tartja a figyelmünket, és amúgy az érzelmeinket is. A könyvhöz hasonlóan a filmben sem mutatnak jóformán semmit sem a koncentrációs táborok borzalmaiból, ezekről csupán érzékletes utalásokat láthatunk apró jelenetekbe rejtve - de ezek legalább annyira szíven ütik az embert, mintha hosszú perceken kellene végignéznünk, ahogy Miklós sonderkommandósként halott társait égeti el. Az emberi kegyetlenség helyett Gárdos leginkább a koncentrációs táborban átélt szörnyűségek utóhatásaira fókuszál, a felejtés mohó vágyára, ahogy a holokauszt túlélők minden erejükön azon vannak, hogy ne beszéljenek és ne gondoljanak az átéltekre. Minden igyekezet és makacs elfojtás ellenére nem tudnak megszabadulni az emlékektől, azok utat törnek maguknak és valahogy, valamilyen formában megjelennek. Ezért lesz olyan drámai hatása egy remegő kéznek, egy röplabdameccset félbeszakító véres köhögésnek, vagy Gold Judit mániákus rajongásának, amely pont a Lilivel közösen átélt szörnyűségek alapoznak meg.
Könyvben már sikertörténet lett
Gárdos Péter Hajnali láz című regényét az idei Londoni Könyvvásáron az év legfontosabb könyvének nyilvánították, majd' 30 ország vásárolta meg a kiadás jogát. Gárdos Péter filmrendező regényében szüleinek rendhagyó szerelmi története bontakozik ki, amelynek részleteiről maga az író sem tudott ötven évig, egészen édesapja 1998-ban bekövetkezett haláláig, amikor is édesanyja átnyújtott neki két, selyemszalaggal átkötött levélköteget.
Gárdos Péter soktízéves rutinnal dolgozik, állítása szerint egy pillanatra sem billentette ki érzelmileg, hogy saját szüleinek romantikus történetét viszi filmre, sőt bevallása szerint a film megrendezése, a szereplők kiválasztása sokkal könnyebb feladat volt számára, mint rászánni magát, hogy a világ elé tárja az anyja és az apja szerelmes sorait. A szereplők kiválasztásánál egyáltalán nem volt kitétel, hogy azok hasonlítsanak a fiatal szülőkre, a rendező sokkal inkább arra volt kíváncsi, hogy a színészek képesek-e eljátszani egy olyan traumát, amely ép ésszel felfoghatatlan. Gárdos a Díványnak adott interjújában már mesélt arról, milyen egészen extrém szereplőválogatásokat tartott: "traumás embereket kerestem” - mesélte. Hogy ez kiderüljön, egészen intim kérdéseket tett fel a jelentkezőknek, ami amúgy egy szokványos szereplőválogatáson azért nem szokott előfordulni. De megérte tolakodónak lenni, ugyanis akik fennmaradtak a rostán, azok be is váltak. Jóleső volt látni Piti Emőkét, ahogy könnyedén alakítja Lili szerepét, de Schruff Milán (Kalandorok) is jól hozza az önironikus, helyenként kicsit suta Miklós karakterét, Scherer Péterről nem is beszélve, aki a rabbi szerepében alakít nagyot. Petrik Andrea szerepjátéka pedig nem éppen minimalista, de talán kell is ez a borsónyi túlzás, hogy tényleg elhiggyük és elképzeljük, milyen lehet az a kétségbeejtő őrület és belső szenvedés, ami Gold Judit megnyomorított lelkében játszódik.
Bár a gerincet egy egészen különleges romantikus történet adja, leginkább mégis arról szól ez az film ahogy két fiatal megpróbál túlélni, ahogy görcsösen kapaszkodnak a szerelem illúziójába, egymásba és a majdnem elvesztett életbe. A Hajnali láz a „holokauszt-nemzedék”-ről szól, akik nem szeretnének emlékezni többé, a közös sorsukról, amely egyformává és másoktól mégis különbözővé tette őket. És nem utolsó sorban a mély, kollektív hallgatásról, amelynek feloldásához még több hasonló alkotásra lesz még szükség.
