A Katona új bemutatója, az Oszlopos Simeon premierje betegség miatt csúszik. Ritkán történik ilyen, hogy félbe kell szakítani a próbát és eltolják a bemutató időpontját. Előfordult már hasonló az életedben?
Ilyen talán még soha nem volt, hogy csúszott vagy elmaradt volna egy bemutató, ezért ez most egy igen fura érzés. Olyan már történt, hogy beugrott valaki az egyik szerepre, akkor meg lehetett oldani, de ez most nem egy ilyen helyzet.
Mire használod a hirtelen jött szabadidőt?
Olyan jól adagolja az élet! Végre tudok a hétköznapi elmaradt dolgokkal foglalkozni. Sok energiát ad, hogy most jön a tavasz lehet, hogy ha télen jön egy ilyen leállás az nem tett volna jót.
Mesélj kicsit az előadásról, hol tart a próbafolyamat?
Most már úgy gondolom, hogy jó előadás lesz. Az elején megijedtem: 60'-as évek, "szenvedő értelmiség alkoholba fojtja bánatát" – túl sok olyat láttam, amikor nem tudnak magukkal mit kezdeni az emberek, csak mindentudóként ontják magukból a szót, majd az alkoholba menekülnek. Annak idején a Ráckertben is sok ilyen nyomta a sódert, és nekem ebből már egy kicsit elegem volt. Emiatt azt gondoltam, hogy engem biztos nem érdekelne egy ilyen darab, de ahogy elkezdtük, egyre jobban húzott be. Hála istennek Gothár Péter meg Andris (Ötvös - a szerk.) is azonnal egymásra találtak és nagyon jól tudnak együtt dolgozni. Gothár olyan szinten meg akarja tartani ezt a stílust, hogy néha lehetetlen pózokban kell álljak, ahogyan a modellek a hatvanas évek fotóin. Ez nagyon szórakoztató és macerás is egyben.
Elég régóta van szerencséd együtt dolgozni Gothár Péterrel, aki híres arról, hogy furcsa kérései és rendezői stílusa van. Lehiggadt rendező lett mostanra?
Hosszú idő után az Ahol a farkas is jó (kritikánk az előadásról itt) próbafolyamata közben vettem észre, hogy igen, sokat változott. Nincsenek azok a nagy kirohanásai, amik mondjuk pont egy ilyen, különben is kényes témájú darabnál előjöhettek volna. De az egy nyugodt, nagyon jó alkotói folyamat volt, ahogy ez a mostani is annak tűnik.
Mennyire ismersz magadra Kiss János élettársában?
Hát igen, elég érdekes a szerepem, rögtön az első jelenetben elköltözöm a férfitól, akivel élek. És aztán van egy visszaemlékezés az előző este házibulijából, amiből azért sorra derülnek ki dolgok, például, hogy már nem elég a kapcsolat a nőnek, és ezért megy el. Nagyon sok mindent bele tudok tenni a saját életemből, ami sokat segít, ráadásul jófajta próbák vannak veszekedésekkel, kirohanásokkal, ezeket szerettem.
Az Abigail bulijában (kritikánk az előadásról itt) nemcsak főszereplő vagy, de porondmester is egyben, neked kell megadnod az előadás ritmusát. Hogyan jött ez létre?
A szöveget kellett minél hamarabb bevágni ahhoz, hogy jól tudjon próbálni az ember, mert nagyon sok szöveg van, amit Hamvai Kornél nagyon speciálisan fordított le. Ez azt jelenti, hogy tele van töltelékszavakkal, amitől úgy tűnik, mintha élőbeszéd lenne. A töltelékszavakhoz pedig Ascher Tamás rendező is nagyon ragaszkodott, meg szerintem is így jó, de pont ettől volt nagyon nehéz megtanulni. Az első próbán felolvasta Ascher, aztán rögtön be is szólt, hogy na, mi azért ne legyünk ennyire majd "sokak" Jordán Adéllal. Ettől függetlenül én azt gondolom, hogy a sokból könnyebb visszavenni, legalábbis ennél a szerepnél. Ráadásul ez pont egy olyan darab, ami nagyon sokat változott azóta, hogy bemutattuk. Nagyon szeretem, ha bemutató után még formálódhat az előadás.
2001 óta vagy Katonás, hogy érzed, megjártál mindent ez alatt az idő alatt?
Szerintem igen. Nagyon fiatal voltam, amikor odakerültem, és mélyen bennem volt, hogy operett-musical szakról egyáltalán biztos, hogy van helyem abban a társulatban. Sok frusztrációm volt emiatt.
Az elején még meg is értem, de ez évekig elhúzódott? Hiszen már főiskolásként is ott játszottál...
Igen, mert nagyon kis hülye voltam (sőt, mind a mai napig vagyok), és nem nagyon bízom magamban. Nem a tehetségemben, mert jól érzem magam abban, amit csinálok és szeretem, hanem inkább abban, hogy elfogadnak-e. Persze ez is változott, mert már annyira nem is érdekel. Csak az a rossz, hogy idősebb korban jön meg az eszünk, pedig milyen jó lenne, ha már fiatalon is komoly élettapasztalata lenne az embernek! Úgy éreztem, sok mindent elvesztegettem, máshogy kellett volna bizonyos helyzetekhez hozzáállni.
Hogyan nem válik semmi rutinná a Katonában?
Ez a 14 év olyan, mint egy házasság: vannak hátrányai, előnyei, mélypontjai. Aztán hogy megvárod, amíg kikeveredsz belőle, vagy teszel érte valamit, akár társulaton belül, az már más kérdés. Hosszú ideje vagyok itt, de minőségi és jó munkákat csinálunk a színházban, és büszke vagyok rá, hogy itt lehetek, ami nem jelenti, hogy nem igénylem, hogy máshol is dolgozzak. És ez nem csak nekem, hanem a színháznak is fontos, hiszen a vérfrissítéssel újult erővel mehetek vissza a Katonába. Burokban tartani az embereket sem anyailag, sem művészileg nem működik már.
A filmipar viszont nem olyan erős, hogy mindenkinek jusson egy főszerep évente...
Hát igen, ha életünkben eljátszunk két főszerepet már örülhetünk. Azt se tudom, hogy a mostani fiatalokkal mi lesz.
Ha már a jövő, ti mennyire izgultok a jövőre esedékes pályázat miatt? Megtarthatja Máté Gábor a színházát?
Nem lehet tudni, mi lesz. Azért reméljük, hogy hagyják dolgozni Mátét, szerintem elég jól csinálja a dolgát.
Állítólag ragaszkodsz a kütyükhöz és nagyon nehezen válsz meg dolgoktól, ez a tulajdonságod megvan még?
Igen, és a fiamnak is gyűlnek a mindenféle apróságai, amit meg kell tartani, szóval elégé küzdök a helyhiánnyal...
Jó dolog a gyűjtögetés? Mintha nem tudnád elengedni a múltat.
Persze, de ez is változó. Egy idő után azért igyekszem szelektálni.
Mit kaptál például az Abigail bulijára premierajándéknak? Mindig megajándékozzátok egymást?
Nem ragaszkodok minden esetben a premierajándékhoz. Inkább csak ha jön valami jó ötlet, akkor veszek. Persze a fiúktól kapunk virágot, most is kaptunk, de ami igazán kedves volt, az a Kocsis Gergőtől kapott iszonyú giccses üdvözlőkártya a szerelemről. Gergő a férjemet játssza, és nagyon vicces és megható szöveget írt a kártya belsejébe. Hogy lehetne az ilyeneket kidobni?
Szabó Győző gyermekének anyjaként is sokat hallani rólad, nyilván ezért elkerülhetetlen számodra a bulvár bizonyos szinten. Viszont egyszer nyilatkoztál arról, hogy egy kapcsolat működtetését meg lehet tanulni. Hogyan?
Nem egyszerű együtt élni az én párommal, ahogy nyilván velem sem lehet túlságosan egyszerű, de rengeteget csiszolódtunk az évek alatt! A mi kapcsolatunkban amúgy is minden mindig későn jött, de minimum más sorrendben, mint egy megszokott kapcsolatnál. Minden szépen lassan történt.
Ez talán azért lehet így, mert amennyire én tudom, hagyjátok egymást élni...
Az meg a másik. De én nem tudom, mások nem hagyják?
Hát, szerintem gyakran sajátítja ki az ember azt, akit szeret. Elvárásai vannak, ilyenek.
Lehet, hogy akkor én vagyok túl lojális? Nem tudom, csak Győzőn látom, hogy mennyit változik az évek folyamán. Mindig azt mondják, hogy megváltoztatni senkit nem lehet, de aztán valahogy az idő mindig mindent megold. Én békén hagyom, és egyszer csak magától indul be a változás folyamata. És ez szerintem jó.
