Kortársai „a földkerekség legnagyobb csodájaként” tartották számon Oszlopos Szent Simeont, aki életének több mint a felét egy oszlop tetején töltötte.
Az ókor és a középkor keresztény szentjei gyakran egész életüket Isten szolgálatára áldozták, önként vállalva az önsanyargatást, a világi élvezetekről való lemondást, olykor a teljes magányt. Egyes szentek még ennél is tovább mentek, és képtelennek ható, bizarr módokat találtak rá, hogyan bizonyítsák végtelen hitüket és áldozatkészségüket: összegyűjtöttünk néhány szentet, akik erősen túlzásba vitték a szenteskedést.
Rezes Judittal az Oszlopos Simeonról, az Abigail bulijáról és érintőlegesen Szabó Győzőről is beszélgettünk.
Pálos Hanna, a Katona József Színház színésznője keresi a függetlenkedést, ezért is ír, általában színházzal kapcsolatos dolgokat. Azt, hogy kész tények elé állítják nehezen szokja meg, mégis elégedett a szerepeivel, és ha még egyszer hosszú távra külföldre menne, nem színészként dolgozna.
