Mikor a „vizuálisan lenyűgöző" filmek jönnek szóba, ezek alatt általában olyanokat értünk, melyek főként pusztán a látványra mennek rá anélkül, hogy lenne mögöttük bármilyen valódi tartalom vagy jelentős mondanivaló. Pedig az elmúlt években szép számmal születtek olyan kasszasikerek, amikben szerencsésen találkozott egymással a pazar látványvilág és a jó történet. A TasteofCinema.com szerkesztői összeállítottak egy listát arról, hogy melyek voltak az elmúlt évek legkiemelkedőbb alkotásai, azok, amelyekben a rendezők, operatőrök, színészek és jelmeztervezők közös kreatív munkájának köszönhetően valóban tartalmas történetek kaptak pazar látványvilágot. A magazin listáján felbuzdulva mi is készítettünk egy összeállítást az elmúlt évek legjobban fotózott filmjeiből.
1. Spike Jonze: A nő
A John Malkovich menet és az Adaptáció (valamint egy rakás elborult videóklip) rendezője egy valódi metamodernista hangulatot teremtett a filmjében, aminek vizuális felépítésében nagy szerepe volt az operatőrnek, Hoyte Van Hoytemának, aki legutóbb a Csillagok között című sci-fi operatőre volt. A szerethető színsémákban és meleg színekben erős film valahol a közeli jövőben, Los Angelesben játszódik, ahol egy férfi (Joaquin Phoenix) beleszeret egy női hangon (Scarlett Johansson) beszélő számítógépes operációs rendszerbe. Az operatőr például kézenfekvőnek tartotta, hogy a nem is olyan távoli jövő technológiai vívmányait kékkel ábrázolja, ezzel is kiemelve őket a megszokott tárgyak környezetéből.
2. Lars Von Trier: Melankólia
A provokatív és ellentmondásos rendező egy egészen szokatlan, eddig ismeretlen oldalról ábrázolta a világvégét, az általában félelmet keltő jelenséget inkább egy festményszerű kastélyban és annak kertjében képzelte el. Ebben jelentős szerepe volt chilei származású operatőrének, Manuel Alberto Claronak, akinek kifinomult technikájával találkozhattunk Trier következő filmjében, A nimfomániás 1-2. című alkotásában is. Az Antikrisztus képi világára emlékeztető filmben olyan nagyszerű színészek kaptak helyet, mint Kirsten Dunst, Charlotte Gainsbourg, Charlotte Rampling vagy Alexander Skarsgard.
3. Paolo Sorrentino: A nagy szépség
A legtöbb filmes szerint Rómában és annak környékén rendkívül nehéz forgatni, mivel a látvány annyira tömény és ámulatba ejtő, hogy azt szinte képtelenség filmre vinni. Egyszerűen nem megy át úgy az üzenet, ahogy a készítők szerették volna azt egyetlen képbe sűríteni. A népszerű rendező, Paolo Sorrentino ennek ellenére mégis megkísérelte a lehetetlent és Luca Bigazzi operatőr segédletével leforgatta filmjét, mely egyes kritikusok szerint Federico Fellini 1960-as Az édes élet című drámájának újraértelmezése. A közel három órás film története több helyen ugyan kissé zavarossá válik, de mindezért kárpótol az időtlen stílusú korabeli Róma látványa.
4. Abdellatif Kechiche: Adéle élete 1-2. fejezet
A tunéziai származású francia rendező filmjének alapjául Julie Maroh 2010-es A kék egy meleg szín című képregénye szolgált. Az Arany Pálmát és Fipresci-díjat nyert alkotás két lány szerelméről és kapcsolatáról szól. A film a kritikusok szerint az elmúlt idők egyik legegyedibb vizuális világú filmje, ami a tehetséges operatőrnek, Sofian El Faninak köszönhetően tele van szimbólumokkal is. A fény többnyire nagyon természetesen jelenik meg az alkotásban, ablakok és ajtók nyitásával és csukódásával jut be a térbe, de erős motívum a kék szín is, amit általában „hideg” színként ismerünk, eddig talán még soha senki nem ábrázolta ezzel az árnyalattal a szeretetet.
A rendező elmondása szerint ennél a munkánál elengedhetetlen volt, hogy a dokumentumfilm-szerűen, kézi kamerával felvett képi világ is visszaadja a múló szerelem különböző szakaszait. A mű elején még elsősorban összefüggő, pozitív jelentőséggel bír a szín, majd mikor a hangulat sötétebb lesz, problémák és kétségek merülnek fel a kapcsolatban, akkor egyszerűen eltűnik. A három órás film főszerepében Léa Seydoux és Adele Exarchopoulos látható.
5. Terrence Malick: Az élet fája
Az őrület határán és a Mennyei napok című filmek filozófusként is ismert rendezője 2011-ben forgatta le egy texasi családról szóló drámáját Brad Pitt, Jessica Chastain és Sean Penn főszereplésével. A film magával ragadó látványvilágáért Emmanuel Lubeczki felelt, akinek munkáit láthattuk már az Égető bizonyíték című Coen filmben vagy a Gravitációban is. Lubeczki nagyon kevés megvilágítás mellett inkább a természetes fényt preferálta a forgatás alatt, a természetes fényforrások mellett pedig 35 mm és 65 mm-es filmek váltakozásával tette még hatásvadászabbá a történetet.
6. Wong Kar Wai: A nagymester
A rendező 2013-as életrajzi drámájának operatőrét, a francia származású Philippe Le Sourdot idén Oscar-díjra jelölték a Legjobb operatőr kategóriában. Az elismerésben nincsen semmi meglepő, hiszen különösen nehéz lehet tökéletes időzítéssel, árnyékok és más apróbb elemek pontos megjelenítésével hitelesen megjeleníteni a harcművészetet anélkül, hogy az ne egy giccses képekben gazdag vígjátéknak vagy akciófilmnek hasson. A Tony Leung Chiu Wai és Zhang Ziyi főszereplésével készült film a legendás kung fu mester, Ip Man életéről szól. A kiváló harcművész volt többek között Bruce Lee mestere is.
7. Wes Anderson: Grand Budapest Hotel
Anderson Hollywood egyik legfelkapottabb operatőrével, Robert D. Yeomannal forgatta le a Grand Budapest Hotelt, de már korábban is dolgoztak együtt a Holdfény királyság valamint az Utazás Darzsilingbe című filmeken. A rendező, ahogy már tőle megszokhattuk, ezúttal is a maga sajátos szemléltető stílusában ötvözi a színházat a mozi világával, miközben újabb vizuális beállításokkal is bátran kísérletezik. Például előszeretettel használ különböző képarányokat, az Akadémia által meghatározott 4:3-as négyzet alakú keret mellett az Anderson filmek sajátosságai a panorámaszerű formátumok is, de előfordult már, hogy az 1.85:1 arányhoz nyúlt a rendező. A hihetetlen színpalettával dolgozó Anderson ezúttal is a legmenőbb színészekkel forgatta le filmjét, helyet kapott a vígjátékban többek között Tilda Swinton, Bill Murray, Ralph Fiennes és Edward Norton is.
8. Ang Lee: Pi élete
A túl barátságon és az Értelem és érzelem rendezője 2012-ben Yann Martel azonos című könyvét filmesítette meg, ami a technikai bravúroknak köszönhetően sokak szerint az év egyik legszebb filmje volt (mások szerint, és mi inkább velük értünk egyet, a számítógépes animációs trükkök inkább kárára voltak a dramaturgiának és a mondanivalónak). A film operatőre Claudio Miranda volt, akit munkájáért BAFTA- és Oscar-díjjal jutalmaztak 2013-ban. Mirandának nem ez az első sikerélménye, ugyanezeket a díjakat zsebelhette be a David Fincher által rendezett Benjamin Button különös élete című produkcióért is 2008-ban.
9. Andrei Zvyagintsev: Elena
Az egyik legtehetségesebb kortárs orosz filmest az orosz Hanekeként emlegetik a szakmában. A kelet-európai társadalmi viszonyokat minimalista stílusban feszegető filmes ezúttal egy idősödő házaspár, Elena és Vlagyimir életét mutatja be. A jelenkori Oroszországot keserédes és olykor komikus szituációban ábrázoló rendező segítségére volt az ismert operatőr, Mihail Krichman is, aki a Csendes lelkek című filmért elnyerte a Legjobb operatőrnek járó díjat a 2010-es Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon. Zvyagintsev filmje tele van félreismerhetetlen metaforákkal, melyek többnyire a bármi áron való túlélés körül forognak. A kamera folyamatosan pásztázza a teret, melyben a jelenet zajlik, miközben a csendes pillanatokban engedi beszűrődni a környezet hangjait, ami valójában az orosz mozi egyik sajátos stílusjegye.
10. Wim Wenders: Pina Bausch
A Párizs, Texas és a Villanás a víz felett című filmek rendezője a legendás német táncosnőnek és koreográfusnak, Pina Bauschnak és városának, Wuppertalnak állít emléket tánc-dokumentumfilmjével. Ennek egyedülálló filmes technikáit, közeli felvételeit és minden egyes lélegzetelállító képkockáját az operatőrnek, Héléne Lovartnak és Toni Froschhammer vágó munkájának köszönhetjük. A táncosnőről szóló100 perces Wenders filmet a kritikusok a filmtörténet kihagyhatatlan alkotásai között tartják számon.
11. Jim Jarmusch: Halhatatlan szeretők
Egyfajta vámpírfilm paródiának is vehető a rendező legújabb filmje, melynek nagy része (a húsz évvel ezelőtti Éjszaka a földön című filmhez hasonlóan) az éj leple alatt játszódik. A kivételes látványt nyújtó operatőri munkát Francois Ozon egyik kedvenc operatőrének, Yoric Le Sauxnak köszönhetjük, akinek hála még hitelesebben elevenednek meg a film főhősei, Adam (Tom Hiddleston), a visszavonultan élő detroiti zenész és felesége, a Marokkóban élő Eva (Tilda Swinton), akivel már 150 éve házasok. A gyönyörűen fényképezett, narancsos színekben úszó Marokkó és kékes színű Detroit közt ingázó vámpír szeretők története a kritikusok szerint cinikus hangvételével együtt is lefegyverzően költőire és lenyűgözőre sikerült, amivel Jarmuschnak újra sikerült a saját hangján megszólítania a közönséget.
