Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
A 17. századi képről valószínűleg azért tüntették el később az apró részletet, mert a partra sodródott bálnákat katasztrófa előjelének tartották.
Vicces, eddig ismeretlen részletre lett figyelmes a Hamilton Kerr Institute kurátora és restaurátora, Shan Kuang, aki a 17.századi németalföldi festő,Hendrick van Anthonissen egyik 1641 körül festett A Kilátás Scheveningenre című festményét restaurálta. A felújítása során ugyanis kiderült, a képet keletkezése után valamikor átfestették, a festékértegek eltávolítása során pedig előkerült a kép egy újabb szereplője: egy partra sordódott ámbráscet – írja az eredetileg csak a hágai tengerparton sétálókat és egy kisebb, akkor még ismeretlen okból összeverődött csoportot ábrázoló misztikus festményéről a theguardian.com.
„Első ránézésre ezen a képen egy unalmas tengerparti jelenet látható télen. Látjuk, hogy az emberek valami ismeretlen oknál fogva a parton gyülekeznek. Teljesen váratlanul ért minket a bálna felbukkanása. Napjainkban már önálló alkotásként tekintünk a festményekre, de eleinte egyszerű dekorációs célt szolgáltak, ami miatt egy meghatározott helyre akasztották ki őket.
Elképzelhető, hogy a bálnát azért kellett eltüntetni a képről, mert azt valamelyik későbbi tulajdonos nem találta odaillőnek, vagy egyszerűen csak zavarónak vélte az állati tetemet. De az sem kizárt, hogy a bálna nélkül sokkal eladhatóbb lett a festmény. A kortárs felfogással ellentétben ugyanis a bálnákat félelmetes szörnyként, katasztrófa előjeleként tartották számon. A feljegyzések azt mutatják, hogy jelentettek partra vetett bálnákat Hollandiában a 17.század elején" – magyarázza a feltételezhető okokat Kuang, akit eredetileg csupán csak azzal bízott meg a múzeum, hogy szedje le a képről a megsárgult lakkréteget. Valószínűleg azt még álmában sem gondolta, hogy mikor az oldószerekkel és szikével nekiáll a kép restaurálásának, akkor ilyen kincsre bukkan majd.
Bár Hendrick van Anthonissen nagyon szép stílusban dolgozott, és a szélfútta holland tengerpart kopár szakaszáról készített képe a dűnék között kukucskáló és sétáló emberekről profira vall , munkásságával mégse emelkedett ki a németalföldi festészet izgalmasabb festői közül. Valószínűleg így látta a lelkészként, művészként és műgyűjtőként is ismert Edward Kerrich is, akinek gyűjteményében megtalálhatók voltak Rubens olajfestményei és Albrecht Dürer munkái is. Anthoissen tengerparti jelenete is az ő tulajdonában volt egészen 1873-ig, majd megvált tőle és a múzeumnak adományozta.
Így került a kép a cambridge-i Fitzwilliam Museum tulajdonába, és ott is volt az elmúlt 140 évben. A kurátoroknak viszont még nem sikerült kideríteniük, hogy körülbelül mikor radírozhatták le a partra vetett hatalmas lényt a képről, melyet először csak valami misztikus állatnak véltek, melyet a festő a hullámok között rejtett el. Kuang azt gyanítja, hogy a kor ízléséhez való átalakításra a 18.században kerülhetett sor, amire most sem derült volna fény, ha a Hamilton Kerr Institute nem szervezett volna egy tárlatot a holland festők aranykorából, melyet a napokban nyit majd meg a nagyközönség előtt.
