A Couch Surf sztárja egyszerre legalább három országban él és dolgozik, mégis úgy érzi: valójában sosem ment el Magyarországról. A színésznővel Steiner Kristóf beszélgetett.
Kerekes Vica egyszerre (legalább) három ország büszkesége: a színésznő Csehországban, Szlovákiában, és Magyarországon is sikert sikerre halmoz. Ám ha a megannyi munka egy percnyi pihenőt enged neki, máris nekivág a nagyvilágnak. A színésznővel az InStyle-hoz készült fotósorozata alkalmával beszélgettem, legújabb filmje, a Couch Surf premierjekor.
Nem könnyű megtalálni téged - az ember sosem tudhatja, hogy a magyar, vagy a cseh számodon keressen, aztán jókora meglepetést okozol, hogy - egy még nagyobb csavarral - San Fransiscóban vagy. Mit csinálsz arrafelé?
Pár hete még én sem tudtam, hogy hamarosan ismét diáknak állok majd, és hogy esténként házi feladatot írok majd a szobámban. Bennem már régóta buzog ez a dolog, és most lett egy kis szünetem, hát elindultam nyelvet tanulni.
Ismerjük a nevedet Magyarországon, Csehországban olyan híres vagy, hogy megállítanak az utcán, ha vásárolni mész - mi a terv, Amerika a következő meghódítandó ország?
Nagyon sok leigázásra váró terület van a világon, úgyhogy van feladat bőven, de őszinte leszek: egyszerűen csak szégyelltem magam, hogy nem beszéltem az angolt. Fájlaltam, hogy nem értem a világot, hogy nem részesülök belőle igazán.
Az egész telet ott töltötted? A karácsony sokaknak a családról szól, és tudom, hogy nagyon szoros szálak fűznek a szüleidhez. Nem fájlalják, hogy nem vagy velük?
Az ünnepeket Los Angelesben töltöttem. Kaptam egy meghívást a baratnőmtől, akinek üres volt a háza az ünnepek alatt. És bár ez volt az első karácsonyom a szüleim nélkül, nem vagyok szomorú. Úgy szeretem őket, hogy az év minden egyes napján velem vannak, bárhol legyek is a világban.
Azért remélem nem egyedül karácsonyoztál...
Nem, a bátyám utánam jött, úgyhogy csodás volt.
Mi az, ami a legjobban hiányzik Magyarországról, és miért?
Nem mentem én el Magyarorszagrol, úgyhogy nem szenvedek semmiben hiányt. Nem is tudnék, és nem is akarok nélkule élni. Magyarország nekem sokat ad, orvosság mindenre.
Azt biztosan millióan kérdezték már tőled, hogy mennyiben más Magyarországon, Csehországban, és Amerikában játszani, de - ismerve a trendérzékenységedet - most arra vagyok kíváncsi, melyik ország hogyan befolyásolja az öltözködésedet.
A magyar tervezők erősen hatnak rám. Bárhová megyek is, magyar tervezőtől mindig van rajtam valami, és mindig szóvá is teszik, hogy micsoda csoda ruhám van! A csehek megleptek, mivel az újsagok divatanyagai reménytkeltőek voltak, ám a valóság egészen más. Nem szívesen bántom őket, elég annyi, hogy nem hatnak rám. Amerika viszont inspirál – leginkább arra, hogy bármit hordhatok, amit csak jól esik viselni.
Vissza tudsz emlékezni rá, melyik volt az a ruhadarab, amit a karriered során – eseményen, vagy színpadon - legszívesebben viseltél? Milyen volt, és miért volt különleges számodra?
A szolnoki Szigligeti Színháznal voltam, amikor Az eltűnt idő nyomában című darabjat jatszottuk. A ruhakat Zoob Kati tervezte es a frizurakat a Hair Club csapata álmodta meg...elmondhahatlanul izgalmas volt, imádtam színpadon lenni. Nemrég volt Prágában a Karácsony szárnyai című filmem bemutatója, ott Áeron ruhát viseltem: lila hercegnőszoknyát, méregzöld selyeminggel, és Vágó Réka cipőjével. Életem legszínesebb viselete volt, de vallom, hogy merni kell színeket hordani!
Tavaly kaptál egy fontos elismerést Csehországban, nemrég pedig egy másikat kaphattál kézhez, Prágában. Fontosak neked az díjak szakmai szempontból?
Igen, jól esik, hogy észrevesznek, de azt is tudom, hogy nem leszek jobb tőlük. Ugyanakkor már nem az lebeg a szemem előtt, hogy a dobogó legfelső fokán álljak. Tudom, hogy mi az én utam, és próbálom követni: boldogan, lassan lépdelni előre.
Élvezed, hogy az ilyen eseményre fel kell öltözni, vagy inkább púp a hátadon a nagy készülődés?
Természetesen Prágában és Szlovákiában is előszeretettel kommentálják a hírességek ruháit, imádnak minket akasztani. Az a nagy helyzet, hogy nem szeretem a vörösszőnyeges eseményeket, és az azt megelőző ceremóniát: ruha, haj, smink... nem szeretek erre időt pazarolni. Olyan jó lenne, ha valaki mindent megtervezne helyetettem, én pedig csak bólogatnék, hogy tetszik-nem tetszik.
Magyarországon sok ismert ember tart tőle, hogy ha külföldre utazik, kikerülnek a köztudatból, elfelejtik őket. Téged ez nem aggaszt?
Én már az első döntésemmel megcáfoltam ezt: a pozsonyi főiskola után Budapest felé vettem az irányt. Ami fontos, hogy tovabbra is hírt adjak magamról. Hogy gondozzam a már meglelt kincseket. Nem félek, mert tudom, hogy ami bennem van, ami én vagyok, azt senki sem veheti el.
Mik a legjobb évek, a tizen-, huszon-, vagy harmincas esztendők?
Szeretek harmincas lenni. Nem bánkodom, hogy gyarapodnak az éveim... már most kíváncsi vagyok a negyvenes éveimre. De addig alaposan megmártózom még a harmincasokban.
