Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Nőcsábászként ismert színészek izgatottan mesélnek, milyen volt egy másik férfival szeretkezni a filmvásznon. Steiner Kristóf öt kedvenc pasija, akiknek nem derogált hires meleg férfiak bőrébe bújni egy szerep kedvéért.
Egy színházi mondás szerint a jó színész az, aki a jelmezét felöltve elfelejti, ki is ő valójában – ennek fényében pedig nem is olyan meglepő, ha egy heteroszexuális filmsztár teljes átéléssel van jelen egy homoszexuális jelenetben. Mi ez, ha nem igazi diadal egy valódi művész számára? Nem csoda hát, hogy egy-egy meleg helyzet után a valódi nőcsábászként megismert színészek izgatottan mesélnek a sajtónak arról, milyen volt először, vagy éppenséggel sokadszor egy másik férfival szeretkezni a filmvásznon. Íme az öt kedvenc pasim, akiknek nem derogált hires meleg férfiak bőrébe bújni egy szerep kedvéért.
Daniel Radcliffe mint Allen Ginsberg
Daniel Radcliffe a hamarosan bemutatásra kerülő “Öld meg kedveseid” című filmben játsza az ifjú Allen Ginsberget, a beatnemzedék egyik legfontosabb, és legbotrányosabb amerikai költőjét. Ginsberg verseiben kendőzetlenül és részletesen taglalta homoszexuális testi és lelki kapcsolatait, így nem is volt kérdéses, hogy az életrajzi filmben gay szexjelenet is helyet kap.
"Hosszasan beszélgettünk róla, mit várunk a jelenettől, és a rendező egyszercsak azt mondta: “Azt akarom, hogy teljesen valósághű legyen. Látni akarom, ahogy elveszíted a szüzességedet. Olyannak kell lennie, amilyet még sosem láthattunk filmvásznon.” Ezzel persze nem arra gondolt, hogy pornót forgatnánk. Sokkal inkább az arcjátkról van szó. A félelem, az izgalom, a fájdalom, és mindennek a keveréke. Mindaz, amit Allen Ginsberg megtapasztalt abban a pillanatban, amikor először volt férfival. Ráadásul a történet szerint Allen épp túl van egy szakításon, így ez nem egy szerelmi jelenet. A bulvárlapok „szaftos” jelenetnek nevezték, de szerintem inkább csak szenvedélyes."
Leonardo DiCaprio mint Arthur Rimbaud
A Teljes napfogyatkozás című, 1998-ban bemutatott film Leonardo DiCaprio egyik méltatlanul elfeledett mozija – bár a Rómeó és Júlia, vagy a Titanic előtti filmjeivel úgy általában véve ritkán azonosítják őt. Pedig a két francia költőóriás, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine viharos szerelméről regélő drámában élete egyik legzseniálisabb alakítását nyújtja – az emlékezetes szexjelenet közben is.
"Természetesen jelen van a homoszexualitás a filmben, de a karaktert nem a nemi beállítottsága alapján építettem fel. Arthur Rimbaud egy fiatal fiú volt, aki a világon minden élményt és érzelmet meg akart tapasztalni. A homoszexualitása ennek a sokszínűségnek egy árnyalata. Számomra egyáltalán nem derogált férfival csókolózni vagy szexejelenetet forgatni, sőt, azt hiszem a karrieremnek azon a pontján nem volt olyan szerep, amit nagyobb lelkesedéssel játszottam volna. Rimbaud a 19. Század legnagyobb szimbolista költője volt, az emberek mégis arra fókuszáltak, hogy “meleg filmben” játszom. Mintha az lenne a világ legfontosabb dolga. Ha valaki belekötött, csak annyit mondtam neki: ha ez a legnagyobb bajod, foglalkozz inkább a globális felmelegedéssel, vagy az gazdasági katasztrófával, ami a bolygódra vár."
Ewan McGregor mint Philip Moris
Ewan McGregor karriere során annyiszor játszott már meleg karaktert, hogy meleg férfiak milliói próbálják őt becserkészni magánemberként, ám saját bevallása szerint ez cseppet sem zavarja – mi több, hízelgőnek tartja. Legutóbb azI Love You Philip Morris című filmben alakította a címszerepet – egy szexi biztosítási csalót, aki beleszeret cellatársába – őt Jim Carrey játszotta. A két színész együtt a filmtörténet egyik legmókásabb orális akcióját bonyolította le.
"Amikor először játszottam homoszexuális karaktert, úgy éreztem magam, mint egy diákfiúcska az első randi előtt. Aztán ahogy egyre gyakrabban kerestek meg meleg témát feldolgozó filmek forgatókönyveivel, eljutottam oda, hogy végtelenül természeesen kezeltem a helyzetet. Most már azzal sem bajlódom, hogy felvegyem a köntösömet két meztelen jelenet között. A Párnakönyv című japán filmben volt egy jelenetem, amelyben egy 75 éves féfival kellett szexelnem. Na, az azért kicsit fura volt... érezni a bajszát a bőrömön. A Velvet Goldmine-ban viszont már kimondottan élveztem a csókjelenetet Jonathan Rhys Meyersszel. Libabőrös lettem tőle. Egy heteroszexuális színész számára ez egy izgalmas kihívás – mint minden, ami meglep, és amitől felszökik a vérnyomásod. Szeretem a szerelmi jeleneteket – nem érdekel, hogy nővel vagy férfival kell csókolóznom. A szerelem és a vonzalom hiteles megjelenítése a vásznon az egyik legjobb része a munkámnak."
Sean Penn mint Harvey Milk
Sean Penn igazi macsó, aki a kilencvenes években leginkáb azzal került címlapra, hogy balhékba keveredett, vagy épp elvert egy lesifotóst. Ezért is volt meglepő, hogy ő alakította Harvey Milket, az LGBTQ történelem egyik legnagyobb hősét Gus Van Sant azonos című filmjében. Milk volt az, aki útjára indította Amerikában a melegek egyenjogúságáért folytatott küzdelmet, így az életéről szóló filmből a gay csók sem maradhatott ki.
"Amikor készültem a szerepre, egy homoszexuális barátom azt mondta nekem: “Azt szokás mondani, hogy a melegek és heterók teljesen egyformák, csak éppen a szex az, ami megkülönbözteti őket. A valóságban viszont teljesen mások vagyunk – és éppen a szex az, ami ugyanolyan mindannyiunk számára.” Azt hiszem, igaza volt: a melegeknek rengeteg előítélettel kell megküzdeniük, amikkel nekünk, heteroszexuálisoknak soha – ez egy óriási különbség az életünkben. Az viszont, hogy valakinek egy pasira vagy egy nőre áll fel a farka, igazán jelentéktelen. A szex az szex. A Milkben van egy jelenet, amikor egy teljes percen át csókolózom egy férfival, többszáz statiszta szeme láttára. Ez elég hosszú idő ahhoz, hogy az ember alaposan átélje az élményt – és hogy a műbajsza teljesen hátracsússzon a torkába. Madonna – az ex feleségem – mindig arról győzködött, hogy minden férfinak éreznie kell egy másik pasi nyelvét a szájában legalább egyszer életében. Rádobtam egy sms-t: Gondoltam örülni fogsz a hírnek: most smároltam le egy férfit. Azonnal te jutottál eszembe.”
Jude Law mint Lord Alfred Bosie Douglas
Jude Law nemrégiben azzal borzolta a kedélyeket, hogy ő és Robert Downey Jr. úgy érzik, az ő verziójukban Sherlock Holmes és Watson között igenis szövődött valamiféle kimondatlan finom romantikus szál. Az 1997-es Oscar Wilde szerelmei című filmben nyújtott alakítása viszont túlmutat a finom utaláson: Stephen Fry partnereként Bosie-t, a brit író kedvesét alakította. Ezt a jelenetet elnézve igazán nem csoda, hogy egy felmérés szerint ő szigetországi meleg férfiak legvágyottabb ábrándja az összes brit színész közül.
"Mivel Stephen volt az egyetlen meleg férfi a forgatás helyszínén, ő jóval idegesebb volt, mint én, ezért aztán nekem semmi jogom nem volt rá, hogy zavarban legyek. Az volt a célom, hogy könnyebbé tegyük a munkát mindenki számára. A brit sajtó így is kicsinált minket: azt terjesztették, hogy Stephen farkát le kellett ragasztani ragtapasszal, annyira rám izgult – pedig csak annyit mondott, hogy én csókoltam a legjobban az összes eddigi színészpartnerei közül."
