A Coen-fivéreknél a véletlen szüli a brutalitást

Olvasási idő kb. 3 perc
Google Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!

Az öt legjobb Coen-film - szerintünk. Vajon a Nagy Lebowski vagy a Fargo benne lesz? Hoztuk a kötelezőt?

A Coen-testvérek filmje, az Inside Llewyn Davis nyerte a Cannes-i filmfesztivál nagydíját, a kritikusok viszont nincsenek elragadtatva tőle. A testvérpárnak bőven akadnak díjakat nyert és megosztó filmjei egyaránt, úgyhogy ebben nincsen is különösebb meglepetés. A filmfesztivál kapcsán viszont összegyűjtöttük a mi kedvenceinket, hogy ha ön valamiért csak most kezdene bele a Coen-filmek megtekintésébe, akkor valamennyi támpontot azért nyújtani tudjunk.

A nagy Lebowski

Az alkotók valószínűleg legismertebb filmje, ami az 1998-as bemutatást követően viszonylag gyorsan kultuszfilmmé is vált. Kétségtelen, hogy nagyon szórakoztató jelenetekkel van teli, mint például, amikor a laza és szerencsétlen Lebowski belenéz a Time magazin címlapját idéző tükörbe, vagy amikor a kattant haverja, Walter egy sziklaormon állva próbálja a szélben szétszórni egy társuk hamvait – széllel szemben. A nagy Lebowski kétségtelenül az egyik legszerethetőbb és legkönnyebben fogyasztható filmjük, amiben ott van minden fontosabb Coen-filmes jellemző a totális értelmetlenségtől, a félreértéseken át egészen az eltalált párbeszédekig.

Hollywoodi lidércnyomás

A Coen-testvérek talán egyetlen olyan filmje, ami szinte az utolsó pillanatig egészen komolyan vehető. Nem szeretnénk a szájukba rágni az értelmezéseinket ezért csak egy-két mondatot írnánk arról, hogy nagyjából mi történik benne. Barton Fink berobbanás előtt álló New York-i drámaíró, akit megkörnyékeznek Hollywoodból, hogy szerződjön le az egyik stúdióval. Fink elfogadja az ajánlatot, de sehogy nem halad a rábízott B-kategóriás bunyós film forgatókönyvével, mígnem megismerkedik a szomszédjával, akit John Goodman alakít. A film időnként majdnem olyan nyomasztó, mint David Cronenberg Meztelen ebédje, egyébként pedig Arany Pálmát nyert 1991-ben.

Nem vénnek való vidék

Az viszont biztos, hogy a legnagyobb sikereket ezzel a filmmel érték el, hiszen 2008-ban megnyerték vele többek között a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjakat is. A Nem vénnek való vidék akkor is élmény lenne, ha csak a tájat mutatnák, amit az amerikai westernekben már annyiszor bebarangoltak, és közben Tommy Lee Jones karaktere panaszkodna arról, hogy mennyire beleöregedett már az értelmetlen erőszakba. Ezen felül viszont megkapjuk az egyik legkegyetlenebb pszichopata bérgyilkost, aki valaha feltűnt a vásznon. Ebben aztán olyan sokat végül nem is csavarnak a műfajokon. Az élvezet abban van, ahogyan a Javier Bardem játszotta karakter kis híján a pusztítás és a brutalitás istenévé válik.

A halál keresztútján

A Coen-testvérek valószínűleg legkidolgozottabb, legösszetettebb filmje, aminek ugyanúgy a legendás Akira Kuroszava Testőrje szolgálhatott alapjául, ahogy a nem kevésbé legendás Sergio Leone Egy maréknyi dollárért című alkotásának. A film központjában a Gabriel Byrne alakította karakter viszontagságai állnak, aki megpróbálja eljátszani a dörzsölt gengsztert, és bár megúszik minden rázósabb helyzetet, mégis a teljes filmen keresztül pofozza hol az olasz, hol az ír maffia, hol pedig a szeretője. A film, akárcsak a Nagy Lebowksi, félreértések láncolata - csak jóval kevésbé harsány -, és a végén se lesz senki okosabb.

Fargo

Az alapfilm, amiben minden benne van, amitől egy Coen-film coenes lehet, ráadásul ebben az értetlenség, a véletlenek, a hülyeség, a brutalitás és az emlékezetes karakterek is mind-mind nagyjából egyensúlyban vannak. Ezúttal egy ügyefogyott autókereskedő a főhős (illetve először ő tűnik annak), aki elraboltatja a feleségét, hogy a váltságdíjon meg tudja szedni magát, csakhogy az események persze nem várt fordulatot vesznek és egyre kilátástalanabb helyzetbe sodródnak a szereplők. Az eset kivizsgálása pedig egy terhes és kissé lökött, erősen konfliktuskerülő kisvárosi seriffnőre marad, aki – Tommy Lee Jones karakteréhez hasonlóan – egyáltalán nem érti, hogy tulajdonképpen mi történik, ahogy egyébként senki sem.

Divany könyv

Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!

A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.

Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!

hirdetés

terence_hill
terence_hill
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Testem

Meddőség, PCOS, endometriózis: ilyen jeleket küld a tested a betegségekről

A női hormonrendszer működése ciklushoz kötött, ezért a szervezet jelzései is sokszor változékonyak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden fájdalom, rendszertelen menstruáció, pecsételő vérzés, hajhullás vagy hirtelen testsúlyváltozás „normális női panasz” lenne. A PCOS, az inzulinrezisztencia, az endometriózis, a pajzsmirigyproblémák és a meddőség hátterében gyakran összetett hormonális és anyagcsere-folyamatok állnak.

Testem

Facebookos álorvosok veszélyes tanácsokkal: hetekig figyeltük őket

Két álorvos, együttesen majdnem 300 ezer magyar követővel, profilkép helyett avatárral és hatalmas mennyiségű Reels-videóval, melyekben orvosinak nem nevezhető témák mellett megtévesztő információkat is terjesztenek: százezrek látják videóikat, és ez veszélyes is lehet.

Testem

Ezek az emlőrák első jelei: könnyen félreérthetők a tünetek

Az emlőrák korai szakaszában leggyakrabban teljesen néma, ám amikor tüneteket produkál, azok sokszor egyáltalán nem merülnek ki a jól ismert csomókban. A bőr apró változásai, a mellbimbó ekcémának tűnő hámlása, vagy a mell hirtelen fellépő, fertőzésre hasonlító gyulladása és aszimmetriája mind a daganat megtévesztő arcai lehetnek. Mivel a rizikó az életkorral nő, és a családi hajlam is szerepet játszik, a havonta elvégzett, alapos önvizsgálatnak életmentő szerepe van. De milyen rejtett elváltozások felett siklanak el a legtöbben, és hogyan végezhető el otthon, mindössze pár perc alatt a helyes ellenőrzés?

Életem

A bértranszparencia Magyarországon elbukott, csak elvben nyilvánosak a fizetések

Az Európai Unió bértranszparencia-irányelvének fontos mérföldkőhöz kellett volna érkeznie a múlt hétvégén, hiszen a tagállamoknak hároméves felkészülési időszak után kötelezően át kellett volna ültetniük a szabályozást a saját jogrendjükbe. A valóságban azonban a transzparencia elbukott a legelső teszten, mivel számos tagállam képtelen volt betartani a meghatározott határidőt.