Eleanor Roosevelt – az egykori amerikai first lady – egy újságírónő karjaiban talált vigaszt, miután megtudta, férje megcsalja őt. Emily Dickinson és Virginia Woolf is leszbikus szeretőjük által ihletett műveiknek köszönhetik a világhírt. Jean Acker színésznő szeretője révén került be a filmiparba. Annie Leibovitz fotóművész pedig társa, Susan Sontag írónő halála után megvalósította közös álmukat, egy gyönyörű fotóalbumot, melyben azok a helyek és tárgyak szerepelnek, amelyek mindkettejük életében fontos szerepet töltöttek be. Az már csak bájos egybeesés, hogy ilyen tárgy például Sontag kedvenc költőjének, Emily Dickinsonnak az inge, vagy Virginia Woolf hálószobája. Ennek az öt nőnek a sorsában közös pont, hogy még ha nem is voltak mind leszbikusok, az életművükre mégis egy másik nő szerelme volt hatalmas befolyással.
Jean Acker
A színésznő Jean Harriet Acker néven 1893-ban született az Egyesült Államokban. Kezdetben a némafilmek egyik kevésbé ismert alakja volt. Pályafutása kezdetén, Acker Los Angelesbe költözve szerelmes lett a szintén nőket kedvelő Alla Nazimova filmszínésznőbe, aki befolyását és kapcsolatait felhasználva bejuttatta a filmstúdiókba. Elérte, hogy tárgyaljon vele egy filmes nagykutya, így végül Acker egy heti 200 dolláros fizetést garantáló szerződést tudott aláírni. A fiatal színésznő pár hónappal később viszonyt kezdett egy nála valamivel fiatalabb újonc színésznővel is, a Metro-Goldwin-Mayer üdvöskéjével, Grace Darmonddal. 1919-ben találkozott az akkori kezdő színész Rudolph Valentinóval, akivel hamar barátok lettek, majd gyorsan össze is házasodtak. A nászéjszakájuk azonban nem sikerült jól: már ekkor kiderült, hogy a meleg színész és a leszbikus színésznő házassága halálra van ítélve. Valentino végül kizárta őt a lakosztályból, Acker pedig sírva szaladt el szeretője, Grace Darmond lakására. Később Chloe Carter színésznő lett a párja, vele aztán 1978-as haláláig együtt is élt. Acker az 1910-es évek elejétől az 50-es évek elejéig filmezett, de valószínű, hogy Nazimova nélkül a feledésbe merült volna a neve.
Annie Leibovitz
Anna-Lou Leibovitz 1949-ben született az Államokban, és lett belőle Annie Leibovitz néven elismert fotográfus. Pályafutása saját jogon is emlékezetes, 1970-től a Rolling Stone magazin fotósa volt, majd 1983-ban a Vanity Fairnél dolgozott. Egyik leghíresebb munkája John Lennonról készült halálának reggelén. A fotón a ruhában fekvő Yoko Onót öleli át a meztelen Lennon.
Leibowitznak 15 évig Susan Sontag írónő volt az élettársa, annak 2004-ben bekövetkezett haláláig. „Leibovitz és Sontag szép pár voltak, [...] és a fotó nemcsak eszköz volt számukra, hanem egymás testének és szexualitásának felfedezésére is használták. A nőiségüket hozták létre a fényképekkel, ezért a sok reggeli fotó Sontagról vagy Leibovitz terhességéről (55 évesen szült egy ikerpárt.)” – írta róluk az Index. Leibovitz 2011-ben jelentette meg Pilgrimage című albumát. Ebben a könyvben nem szerepelnek sem hírességek, sem modellek, csak helyek és tárgyak. A könyv tervét még Sontaggal fogalmazták meg, annak halála előtt. Összeállítottak egy listát azokról a helyekről, melyek számukra fontosak. Évekkel Sontag halála után Leibovitz a gyerekeivel elment a Niagara-vízeséshez (amely egy volt Sontaggal közös listájukon). „Az volt a kezdet, amikor láttam a gyerekeimet, ahogy megbabonázva bámulják a Niagarát, a megújulás kezdete” – mondta Leibovitz. Ekkor döntött úgy, hogy mégis elkészíti az albumot, kettejük albumát.
Emily Elizabeth Dickinson
A költőnő 1830 decemberében született az Egyesült Államokban. A 19. század második felének egyik legjelentősebb amerikai költője, bár nagyságát csak jóval halála után ismerték fel, életében mindössze hét verse jelent meg. 1850 körül Emily Fowlerhez fűzték gyengéd szálak, majd 1851-től már leveleinek és verseinek nagy részét Susan Gilbertnek, kamaszkori szerelmének írta.
Elemzők szerint Dickinson az ellentmondások költője. Verseiben egy bonyolult gondolkodó, valódi intellektuális nő rajzolódik ki, aki különös látásmódjával szinte zavarba hozza olvasóját. Dickinson egy kamaszkori leszbikus szerelem által ihletett levél- és versgyűjtemény miatt vált méltán a 19. század legjelentősebb amerikai költőjévé. Versei sokszor egyszerűek, letisztultak, ezért is szokták a „mezítlábas költő”-nek nevezni.
1886. május 15-én, ötvenhat éves korában halt meg. (Forrás: Wikipedia, melegvagyok.hu)
Eleanor Roosevelt
Anna Eleanor Roosevelt 1884-ben született, Franklin Delano Roosevelt elnök nejeként pedig az Egyesült Államok first ladyje volt 1933-tól 1945-ig. Miután férje 1945-ben meghalt, Eleanor megmaradt szónoknak és politikusnak, és továbbra is támogatta férje programját, a New Deal-koalíciót. Dolgozott a nők egyenjogúságáért, társalapítója volt a Freedom House nevű szervezetnek, és támogatta az ENSZ megalapítását.
Amikor férje a titkárnőjével csalta meg őt, Eleanor Roosevelt egy nő karjai között találta meg a menedéket. Bár férje mellett állítólag voltak férfiakkal is kalandjai, Lorena Hickok újságírónővel közel 30 éven át tartott szerelmi viszonya, melyre a később nyilvánosság elé tárt személyes levelezésük a bizonyíték. A levelezés során kiderül, Hickok tartotta Eleanorban a lelket, hogy eleget tudjon tenni rangjából adódó kötelezettségeinek. A két nő románcából egy színdarab is készült, melyet Pat Bond írt, miután több évig kutatott Eleanor Roosevelt és szeretője kapcsolatának bizonyítékai után. A téma szakértői bizton állítják, Eleanor Roosevelt nem lett volna Harry Truman elnök szerint „a világ first ladyje”, ha nem támogatta volna szerelmével Hickok, aki – ahogyan szintén a kutatók mondják – ő volt „a nő a nő mögött.”
Virginia Woolf
Virginia Woolf – eredeti nevén Adelina Virginia Stephen – 1882-ben született Londonban. A 20. század első felének legnagyobb hatású angol írónője, a Bloomsbury Kör tagja. 1912-bent ment hozzá Leonard Woolfhoz, a baloldali érzelmű íróhoz. 1917-ben férjével közösen egy könyvkiadó vállalkozást alapítottak Hogarth Press néven, itt jelentek meg Woolf első novellái is.
1928-ban adták ki egyik legismertebb művét, az Orlandót, melynek hőse négyszáz évig él, előbb férfiként, majd nőként. A könyv főszereplőjét a szerző szerelméről, Vita Sackville-Westről mintázta. A mű Sackville-West fia, Nigel Nicolson író szerint „a leghosszabb és legszebb szerelmes levél az irodalomban”. Az írónő naplójából kiderül, szerelmes volt a brit költőnőbe, aki – mivel nyitott házasságban élt biszexuális férjével – viszonozta az asszony érzelmeit. Woolf maga is biszex lehetett, férjéhez fűződő érzelmeiről, házasságukról mindig is rajongva beszélt, széles körű elismertségét mégis egy nőhöz főződő szerelmi viszony által ihletett mű hozta el. Woolf 1941-ben öngyilkos lett, folyóba ölte magát. Életének végéről és halálának körülményeiről szól a 2001-es Az órák című film. (Forrás: Life.hu, Wikipedia)
