Vidéken fejszés-láncfűrészes fiúhordák lepik el április utolsó estéjén a várost. Ám ez nem horror, hanem szerelem.
A májusfaállítás szokása a mai napig él a magyar kisvárosokban, falvakban. Csak ma már kicsit másképp, mint régen.
A májusfaállítás történetéről
A májusfa a természet újjászületésének szimbóluma. A májusfát legények állították április 30-án hajnalban a lányok kapuja elé, vagy a kerítéshez rögzítve. A faágat, gallyat, sokszor egy egész fát színes szalagokkal – vannak vidékek, ahol még étellel, itallal, szerelmes üzenetekkel is – díszítették fel a fiúk. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fája, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.
De hogyan is zajlik mindez a gyakorlatban? Amióta az eszemet tudom, Kecelen minden év április utolsó napján a fiúk megőrülnek. Pótkocsit, traktort, csettegőt, utánfutót, láncfűrészt, fejszét és nem kevés alkoholt szereznek a színes szalagok, WC-papír gurigák mellé, és sötétedés után kisebb csoportokban kimennek egy városszéli erdőbe, ahol újítanak néhány sudár fácskát, majd hajnalig róják a várost. Ennek persze a lányok szülei, kutyái és szomszédai nem igazán örülnek, mivel a fiúk nem lábujjhegyen állítják a fákat, de a szerelemért meg kell szenvedni.Még a kilencvenes évek végén is az számított igazán menő csajnak, akinek volt legalább egy valamirevaló fa a kapujához erősítve. Nem egyszer fordult elő, hogy a május elsejei kötelező városnéző körúton olyan lányos házat is láttunk, ahol 4, vagy akár 5 fa is sorakozott a kerítéshez drótozva, vagy éppen a virágágyásba beleásva, gumipókkal a villanyoszlophoz rögzítve.
Tegnap este ismét ellepték a várost a pótkocsis, traktoros, csettegős fiúhordák. Bepillantást nyerhettünk az egyik csapat ténykedésébe, ami egy lány számára már csak azért is nagy dolog, mert ő csupán a végeredmény nyugtázására van kárhoztatva, a folyamat részleteit neméből adódóan nem ismerheti meg.
Nekünk Józsi mesélt: „Már évek óta ugyanazzal a csapattal járunk májusfát állítani. Tegnap este 11-en voltunk. Este 9-kor találkoztunk a helyi kocsmánál, ott egy kicsit alapozgattunk, majd fél 11-kor indultunk el a város mellé fákra vadászni. Összesen 6 fára volt szükségünk, amiket éjfélre ki is vágtunk. Volt nálunk fejsze, fűrész és balta is. A hat fát felpakoltuk a teherautóra, majd elindultunk. A teherautó hat személyes, a csapat többi tagja befért egy személyautóba.” Józsi elmondta, hogy a májusfaállítási technikájukat már hetedikes koruk óta finomítgatják. A kocsik, szerszámok, szalagok beszerzése mellett még egy csomó apró buktatója lehet egy faállításnak. Ilyen például mondjuk egy hangos kutya, egy inszomniás szomszéd, vagy például az, ha a hőn szeretett lány kapubejárója egy merő beton, így nincs hová leásni a fát. Ezért kell egy előzetes feltérképezés, és persze drót is, amivel valami tereptárgyhoz lehet rögzíteni a fát, ha épp tényleg nincs egy talpalatnyi föld sem, ahová beáshatnák.
Józsiék faállítóbrigádjában még az a szabály is kőbe van vésve, hogy mindig az ássa a gödröt, aki a faállítással imponálni akar az adott lánynak, mert hát az ásás a legnagyobb meló. Józsiék 6 fát vittek 6 lánynak, és ha szigorúan vesszük, akkor este fél 11-től hajnali 3-ig tartott a küldetés, ami - – mint ma reggel kiderült –, sikerrel zárult. A lányok örömmel konstatálták, idén is kapósak még.
