Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Tolongó tömeg, díszlet az intenzív osztályról, és az életfunkciókat megzavaró témák fogadtak a 2011-es rövidfilmfesztivál második napján. Kaphattunk hideget, meleget abból, ami kicsit más és nagyon abszurd.
A szombat délutáni blokk előtt a Toldi moziban még a szervezés is csak ébredezett a 2011-es EuShorts pénteki nyitóbulija után. Kis technikai malőrt követően azonban kezdetét vette rodeó a tizenöt percekbe szuszakolt abszurd életek között.
Az idei koncepció szerint minden blokk egy-egy hangulatot hivatott megjeleníteni. A „Családban marad” címen futó két órás válogatás próbára tette a rugalmasságot és a tűrőképességet is. Szokatlan szerelmi háromszöggel, még furcsább gyermekáldással és tragikomikus féltékenységi jelenetekkel mutatott be egy ismeretlen világot az első, svéd rövidfilm. Selma Lagerlöf csecsemőkre cserélt trollbabáiról szóló bájos meséje sem volt sokkal könnyebb falat, az elvetemült humor megértéséhez szükséges némi ráhangolódás. Az agymenés profi animációja viszont garantáltan megedzi a rekeszizmokat. A féltékenység valamiért visszatérő motívum a válogatott remekművekben, és mindenhol hasonlóan suta következményekkel párosul.
Az átlagosnak cseppet sem mondható minidrámák mégis csak bemelegítői voltak a soron következő sokkterápiának, ahol a családi idill komplementere, béke és szeretet helyett erőszak és a megnyomorított lélek került célkeresztbe. Egy apa, két család, embertelen életkörülmények és bánásmód a pincében, keleti kényelem és korlátlan lehetőségek az emeleten. A nyomasztó és gyomorforgató utolsó vacsora után már szinte semmiség a blokk utolsó története az unokatestvérek plátói szerelméről.
A beígért sötét életérzés nem maradt el. A szünetben ingyen osztogatott energiaital ügyes húzás volt, hamar eloszlatta a nyomott hangulatot. Az üres moziteremben kicsit a kulisszák mögé is pillanthattam, amikor a sürgölődő mozisfiú megosztotta velem, hogy a középső, 'Gyerek a szobában" címre hallgató középső blokkban már oldódik majd a feszültség. A késő esti, záró eresztés, "A helyzet fintora" címmel pedig személyes kedvence az egész műsorból.
Jól jött a lelkesítés, és még igazat is szólt: ha kicsit felemás is lett az idill, de legalább jelen volt és szívet melengetett. Hétköznapi karakterek bosszúságaival és érzelmi válságaival is azonosulhatunk. Az igazi lelki felüdülést egy szeplős kisfiú hősies szerelmi vallomása és a tanárnő szerelméért vívott párbaja okozza a The Crush című alkotásban. Jó tudni, hogy a jövő generációjából még nem veszett ki a lovagiasság.
A rövidfilmek egytől-egyig teljesítették küldetésüket: gondolatot ébresztettek, fejek fölé rajzolták a kérdőjelet, nyitva hagyták nekünk a kérdéseket, hogy legyen az útravalóhoz egy kis töprengeni való is. Aki nem látta, igazi kulturális adrenalinbombából maradt ki. A lemaradás pótlására viszont a lehetőség még adott: a szombati műsor még a szerdai finálén is lemegy.
