Spirituális bomba: kolostorba vonultunk egy napra

Zanza!

Tébolydából nyugdíjasház, majd luxuskolostor. Az épület történelme legalább annyira kalandos, mint szerencsés újjászületése. November 16.-án ünnepélyes megnyitó keretében átadták a teljesen korhűen felújított sopronbánfalvi egykori pálos-karmelita kolostort.

Elképzeltük, ahogy reggel felébredünk a dombtetőn álló kolostor egyik panorámás cellájában: jobbra nézünk, erdő, balra nézünk, hegyek - és egész nap semmi más nem vesz körbe minket, csak a szent csend.

Tapintható történelem. Puritán luxus, elegáns, minimalista belső terek, letisztult enteriőr. A spiritualizmusra hajlamos vendég úgy érzi, ha képes volna minden gondját lerakni a kolostor kapujában, 10 perc alatt megvilágosodna. „Amikor Kovács Gábor megvásárolta az épületet, sokáig gondolkodtunk rajta, mihez is kezdjünk vele” – meséli Karsai Gábor a Sopronbánfalvi Pálos-Karmelita Kolostor igazgatója. „Elsősorban elvonulási, oktatási és meditációs célokra szánjuk az épületet. Szeretnénk, ha a szándék visszanyúlna ahhoz a szellemiséghez, amiért annak idején eredetileg építették. Ezen a helyen mély spiritualizmus zajlott, melyet tovább szeretnénk vinni a 21. században is. Tisztában vagyunk vele, mit engednek meg ezek a falak. Amikor baráti körben eltöltöttem itt egy kis időt, rájöttem, hogy ez a hely transzformál, hív és átalakít. Feltöltődve távoztam. A kolostor és környéke gyógyhatású, spirituális zarándokhely. Az épület küldetése nonprofit vállalkozás: minden bevételt a kolostor önfenntartására fordítunk, ezzel saját működési költségét termeli ki. Semmilyen profit nem keletkezik.”

A nyugis kolostorba hálni járhat a lélek

A kolostor jövő év március 1.-től fogadja első vendégeit, de addig is szabadon látogatható. Az épület egyik legkülönlegesebb éke a templom fala mentén húzódó, tetőtérben elhelyezkedő könyvtár, mely egyelőre még gyér: a templom kőfalára emeletnyi magasságú polcok kerültek a kolostor leendő könyvállománya számára, melyet egy széleskörű adományozói mozgalom kelt életre. A vallási, spirituális témájú könyvek (történelem, irodalom, filozófia, művészet stb., bármilyen nyelven) felajánlói az épületet díjtalanul látogathatják 2011. február végéig, illetve az adományozók között egy tavaszi ajándékhétvégét sorsolnak ki.

A megnyitó előtti sajtótájékoztatón Bente Angell-Hansen, a Norvég Királyság volt magyarországi nagykövete elárulta, hogy amikor itt töltött egy éjszakát, az elmúlt évek legnyugodtabb álmát aludta: „Nyugalomban, békében sétáltam végig a kerten és megcsodálhattam a felújított épületet. Számomra ez azért volt érdekes, mert láttam, milyen állapotban volt 5 évvel ezelőtt.”

Veöreös András műemlékfelügyelőtől megtudhattuk, hogy annak idején csak kirándulni járt ide, és már akkor megérintette a hely szelleme: „A régi tárgyak lecserélése helyett azok felújítása és megőrzése volt a cél, a projektben résztvevő emberek személye pedig garancia volt arra, hogy a lehető legtöbbet megőrizzünk az eredeti épületből. Ebben a tulajdonos és a kivitelező is egyetértett. Műemlék felügyelői munkám során egyelőre ez az egyetlen olyan project, ami teljesen megtörtént, elejétől a végéig. Ám ne feledjük, hogy a műemlékvédelem nem cél, hanem eszköz, melynek vezérelve: megőrizni a kincseket.”

Dávid Ferenc, az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének művészettörténésze személyes emléket is őriz a helyről: „1963-ban elkerültem Budapestről, ide, Sopronba. '63 szentestéjén kezdett el a feleségem vajúdni, ám az egyetlen telefon a környéken nem működött. Felszaladtam a kolostorba és innen sikerült telefonálnom. Így sikeresen megszületett az első gyermekem. Akkoriban a kolostor falai között elmeszociális intézmény működött – lehangoló képet nyújtott, kopott falaival. 50-70 „falu bolondja”-szerű illetőt ápoltak itt, de nem az elméjüket gondozták, hanem a testüket gyógyították elsősorban, hiszen a lelki gyógyulás a nyugodt környezetből fakadt.”

A mintegy 1,2 milliárd forintos összköltségvetésből zajló, nonprofit célú fejlesztést Izland, Liechtenstein és Norvégia támogatta az EGT Finanszírozási Mechanizmuson keresztül. A projekt költségvetéséből a Norvég Alap 1,8 millió eurót, a fenntartható kb. 55%-ot Kovács Gábor vállalkozó cége állta. A megnyitón a soproni születésű bencés szerzetes, püspök és pannonhalmi főapátVárszegi Asztrik áldotta meg és szentelte föl az oly sok nélkülözést megélt, a történelem folyamán számtalanszor megtépázott komplexumot.

Tébolydából nyugdíjasház majd luxuskolostor

Az épület történelme legalább annyira kalandos, mint a szerencsés újjászületése: a török időkben a Bécs ellen vonuló török hadak miatt a szerzetesek több ízben elmenekültek. 1600-as évek elején a szerzetesek visszatelepültek és a kolostor újra életre kelt. 1643 és 1786 között a pálos rendtartomány noviciátusaként működött. A kolostor történetének egyik legfontosabb időszaka zajlott ekkor. Ebben fontos szerepet játszott az úgynevezett Fekete Madonna kép tisztelete.

1786-ban II. József feloszlatta a pálos rendet, az épület berendezési tárgyait elárverezték, a Mária-képet azonban átvitték a helyi plébániatemplomba. Ettől az időtől a Brennbergbánya alkalmazásában álló tisztviselők lakásoknak használták, majd 1850-től helyőrségi kórház lett.

A 19. század végén újra szerzetesi közösség költözött az épület falai közé, 1891-ben a szigorú szabályok szerint élő karmelita apácák kolostora lett. Itt alapították meg Magyarországon az első karmelita zárdát. A nővérek az átfestett és aranyos keretbe foglalt kegyképet visszavitték a kolostortemplomba, azóta ismét itt őrzik. A szigorú imádságos rendet 1950-ben feloszlatták.

A kolostorban először idősek otthona, majd elmeszociális otthon működött, de az 1970-es évek közepétől üresen, elhagyottan állt az épület. A rendszerváltás után a karmeliták kapták vissza, de hamarosan úgy ítélték meg, hogy újjáélesztésére nincs lehetőségük. Így a kolostor üresen állt és állaga folyamatosan romlott, volt egyházi ingatlanként az újrahasznosítása óriási feladatot jelentett. Számos ilyen épület, mint a sopronbánfalvi egykori pálos-karmelita kolostor is, műemléki védettséget élvez, de átalakítás nélkül nem kaphat új funkciót.

Az épület szellemisége is sértetlen maradt

Az eredeti formáját visszanyert pálos-karmelita kolostornak sikerült olyan új funkciót találni, mely hiánypótló és összhangban van eredeti rendeltetésével. Egyedülálló elvonulási, oktatási és meditációs központtá alakították, melyhez a kolostor hangulata, puritán egyszerűsége tökéletes környezetet biztosít, miközben az épület szellemisége is sértetlen maradt.

Földből mentett kincsek

A rekonstrukció során számos figyelemre méltó régészeti lelet került elő, mint például egy középkori ablak maradványai, néhány fantasztikus ajtókeret, a kolostor melletti templom hatalmas gótikus ablakai, vagy az egykori szerzetesi étkező, a refektórium csodálatos freskói és stukkói. A korábbi noviciátusban pedig restaurálták az eredeti fagerendás mennyezetet annak lenyűgöző faragásaival együtt. Az egykori szerzetesi cellákból letisztult hangulatú, szállodai színvonalú lakóhelyiségek jöttek létre. Nincs két egyforma szoba, a méret, a fürdőhelyiségek megoldása, az elrendezés, a kilátás minden lakóhelyiséget sajátos egyediséggel ruház fel. Az épületben 18 egyszemélyes és 5 kétszemélyes szoba kapott helyet. Választhatók a kolostor mellett futó útra és erdőre, a kolostor saját zárt parkjára, Sopronbánfalva kertvárosára, illetve az épület belső udvarára tekintő, hagyományos szerzetesi vagy új építésű szobák.

Egyedi tervezésű méhkas-szekrények

A vendégszobák bútorainál fontos szempont volt a modulrendszer elve. A bútorgarnitúra alapelemei: ruhásszekrény, ágy, íróasztal, komód, éjjeli szekrény, szeméttároló, mind egyedi tervezésű és kivitelezésű. A puritán, visszafogott formavilágot a ládaszerű tömegekkel és annak különböző arányaival valósították meg. A vendégszobák világítása is ugyanezen filozófia szerint alakult ki: letisztult formavilág, barátságos fényhatásokkal. A közösségi tereknél az adott funkció kielégítése volt az elsődleges szempont a magas fokú esztétikai és minőségi elvárásokkal összhangban.

A padlástérben kialakított könyvtár olvasóasztalai a szűk tér adottságait optimálisan használják ki, játékos összhangban a természetes fényt nyújtó ablakok ritmusával. Ezt a játékosságot az asztalok funkcionális és díszvilágítása emeli ki. Az ívelt megoldásnak köszönhetően a könyvtár templomtér felőli falán megnyíló gótikus ablakok tágasabb térben érvényesülhetnek, köszönhetően részben a falat kiemelő falvilágításnak is. A padlástérben kaptak helyet a meditációs termek. A bordó padlószőnyeggel burkolt helyiségek egyedi tervezésű méhkas-szekrényei és fényfóliás lampion-világítótestei segítik az elmélyülést kereső vendégeket a nyugalom meglelésében.

A kolostor közlekedőibe (kerengők, lépcsőházak) kortárs olasz design-lámpák (falikarok, függesztékek) kerültek, melyek letisztult formavilágukkal és finom fényükkel hol megbújva, hol kontrasztosabb párbeszédet kezdeményezve tökéletes összhangban állnak a súlyos falak, magasztos terek hangulatával.

Blogmustra